„Egyfelől baromi idegesítő az ezredik sajtóanyagot végignézni/olvasni a tegnapi találkozóról, amelyik azon az ismerős színvonalon és tónusban számol be az eseményről, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió kormányának meghívására magyar párt- és kormányküldöttség utazott baráti látogatásra a Szovjetunióba, majd részletezi az elvtársi légkörben lezajlott megbeszéléseket és a gyümölcsöző együttműködést a két nép és vezetői között. Csak a delegációt a Ferihegyi reptéren búcsúztató úttörők hiányoznak. Mert azokat most magukkal vitték a gépen.
Másfelől dermesztő konstatálni azt az izzadtságszagú erőlködést, amely minden felületen és csatornán azt igyekszik bizonyítani, hogy nem is történt semmi, valójában a magyar küldöttség kuncsorgott az amerikai nagybácsinak, aki ugyan egy barom, de másfelől nagyon okosan kihasználja a magyarokat, akik igazából most majd sokkal rosszabbul járnak satöbbi. Értem, hogy ez már tízezrek vallása, és minden áron össze kell tartani a buborékot, meg hogy Orbánnak nem lehet sem sikere, sem igaza, nem is emiatt kérdezem. De ha ez nem diplomáciai siker, akkor micsoda az?”
***