Ha ezt Mohácsnál tudtuk volna, te atyaisten!

(Nyitókép: Christoph Reichwein / AFP)

„Egyre több menedékkérő utazik be Németországba mindenféle személyazonosító okmány nélkül” – írja a Die Welt;

Újabb 57 ezer ember, bent az EU közepén, mindenfajta ellenőrizhetőség és visszakövethetőség nélkül, öt hónap alatt. Tavaly az egész évet tekintve „csak” 48 százalék volt az arány; ami relatíve tényleg nem rossz szám a 2015-ös 83 százalékhoz képest.

De ami igazán különös: a magukat szírnek, illetve afgánnak vallók után az okmányok nélkül érkezők harmadik legnagyobb csoportja a törököké – ők 57,5 százalékban jutnak ezekben a napokban is úgy Németország területére, hogy egy darab útlevélféleség sincs náluk.

csapot-papot hátrahagyva. Ahogy az se lehet érv, hogy hazájukban fejletlen az anyakönyvezés – a személyi igazolvány állítólag olyannyira kötelező Törökországban, hogy anélkül se iskolába nem lehet járni, sem egészségügyi ellátáshoz nem lehet hozzájutni.

Egyidejűleg Németországban tíz török menedékkérő közül kilenc kérelmét elutasítják, a túlnyomó többség ugyanis semmiféle érdemi érvet nem tud felhozni az üldöztetésére – és akkor fel van adva a lecke az ügyintézőknek, hogy sziszifuszi kutatásokkal megpróbáljanak valami bizonyítékot találni az iratok nélküliek török állampolgárságára, és így aztán Törökország valamiképpen esetleg rábólintson a visszafogadásukra. Hogy valami képet kapjunk a munkamennyiségről: 

„Megmondom Önnek: ha nem figyelünk oda arra, hogy kit engedünk be, akkor a dolgot sose fogjuk kitoloncolással megoldani” – találta fel a spanyolviaszt a névtelenséget kérve panaszkodó szakemberek egyike, körülbelül ugyanaznap, amikor az Európai Bíróság kukoricára térdepeltette Magyarországot a nem mindenkit beengedés gyakorlata miatt.

Persze ott van az önkéntes hazatérés is mint opció:

amihez egy uniós program keretében hasonló nagyságrendű visszailleszkedési juttatások csaphatók hozzá – Törökországban a minimálbér nagyjából 488 euró. És hogy mik vannak, mit derített ki mostanság az illetékes hatóság, szinte ki nem találnánk:

Nyolcszázezer forintot kell fizetni a benyomuló töröknek, akkor készségesen eltávozik – Mohácshoz képest ezek azért kétségkívül békésebb feltételek.

Van, aki nem is szórakozik hivatalos menedékkérelem benyújtásával és a látszat kedvéért néhány hónap türelmes kivárásával; ehelyett érkezés után néhány nappal már kopogtat is a hivatal ajtaján, hogy kedvesen érdeklődjék a hazatérési konstrukciók felől.

Sőt, több tartomány is észlelte, hogy ezek az emberek olykor egészen pontos ismeretekkel rendelkeznek a lehetséges támogatási összegekről, és szabályosan követelik ezeket – olvasható a Welt am Sonntag közlése szerint egy belső dokumentumban, amire már a derék adófizető német kommentelők is versenyt hüledezve kérdezgetik, vajon a jogalkotási folyamat mely pontján merülhetett fel bárkiben is, hogy ez nem pontosan így lesz.

***