(Nyitókép: Christoph Reichwein / AFP)
„Egyre több menedékkérő utazik be Németországba mindenféle személyazonosító okmány nélkül” – írja a Die Welt;
idén eddig a bő százezer új jövevény 57 százaléka nem mutatott fel semmiféle iratot.
Újabb 57 ezer ember, bent az EU közepén, mindenfajta ellenőrizhetőség és visszakövethetőség nélkül, öt hónap alatt. Tavaly az egész évet tekintve „csak” 48 százalék volt az arány; ami relatíve tényleg nem rossz szám a 2015-ös 83 százalékhoz képest.
De ami igazán különös: a magukat szírnek, illetve afgánnak vallók után az okmányok nélkül érkezők harmadik legnagyobb csoportja a törököké – ők 57,5 százalékban jutnak ezekben a napokban is úgy Németország területére, hogy egy darab útlevélféleség sincs náluk.
Márpedig esetükben még a legamazonabb jogvédő is nehezen hivatkozhat arra, hogy bombázások elől menekültek a szegény párák,
csapot-papot hátrahagyva. Ahogy az se lehet érv, hogy hazájukban fejletlen az anyakönyvezés – a személyi igazolvány állítólag olyannyira kötelező Törökországban, hogy anélkül se iskolába nem lehet járni, sem egészségügyi ellátáshoz nem lehet hozzájutni.
Egyidejűleg Németországban tíz török menedékkérő közül kilenc kérelmét elutasítják, a túlnyomó többség ugyanis semmiféle érdemi érvet nem tud felhozni az üldöztetésére – és akkor fel van adva a lecke az ügyintézőknek, hogy sziszifuszi kutatásokkal megpróbáljanak valami bizonyítékot találni az iratok nélküliek török állampolgárságára, és így aztán Törökország valamiképpen esetleg rábólintson a visszafogadásukra. Hogy valami képet kapjunk a munkamennyiségről:
tavaly több mint 62 ezer török folyamodott menedékért Németországban, és mindösszesen 1299 főt sikerült kitoloncolni.
„Megmondom Önnek: ha nem figyelünk oda arra, hogy kit engedünk be, akkor a dolgot sose fogjuk kitoloncolással megoldani” – találta fel a spanyolviaszt a névtelenséget kérve panaszkodó szakemberek egyike, körülbelül ugyanaznap, amikor az Európai Bíróság kukoricára térdepeltette Magyarországot a nem mindenkit beengedés gyakorlata miatt.