Több mint 80 ezer oroszról már név szerint tudni lehet, hogy meghalt a háborúban
Név szerint mindig más, mint név nélkül.
Lenni, vagy nem lenni.
Nyitókép: Amir Levy/Getty Images
Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője közzé tett pár gondolatot arról, miért vagyunk a háborúk korában. Hangsúlyozza: „A következő két-három év várhatóan döntő lesz abban a tekintetben, hogy
maradunk-e a sok kisebb háború paradigmájánál, vagy az egész összeáll-e egy világháborúvá.
Tehát 2025, 26 vagy 27 olyan lehet a 21. század további alakulásának szempontjából, mint 1914. ”
„Most vannak vajon a balkáni háborúk (1912-1913)?” – teszi föl a költői kérdést.
Szerinte a fő kérdés az, hogy
„az Egyesült Államok vezette nyugati koalíció miként reagál a Kína vezette »Heartland« tömb emelkedésére és asszertivitására.
Kérdés az is, hogy Kína és Oroszország hogyan kezeli a feltartóztatásukra tett kísérleteket, nem válaszol-e olyan túlzott módon, mint Moszkva tette Ukrajna 2014-es majd 2022-es megtámadásával.”
A szakértő hozzáteszi: „Az eszkalációs spirált bármelyik oldal és bármelyik válságzóna beindíthatja, az első világháború is indulhatott volna más körülmények között. A tüzek ott voltak sok helyen. Ma is ott vannak. A főbb szereplők között minimális a bizalom, és hiába vannak jelentős gazdasági összefonódások, érdekek,
illúzió azt gondolni, hogy a gazdaság határozza meg a politikát. Nem, azt a történelmi percepciók, félelmek, vagy akár egyéni vezetői vágyak határozzák meg.
A geopolitikának megvan a maga logikája, ami a gazdasági érdekekkel szemben önmagában is a konfliktus felé visz. De ha ehhez hozzádjuk az egyént, akkor még kiszámíthatatlanabbá válik a pálya, Az pedig világos, hogy különösen Oroszországban és Kínában az egyéni vezetői döntéseknek nagy szerepe van.”
„A jó forgatókönyv – és én ezt tartom valószínűnek a nukleáris fegyverek visszatartó hatása (MAD) miatt, a sok ‘kis’ háború, újabb és újabb tűzfészkek fellobbanása.
A rossz tudjuk mi”
– hangzik el a vészjósló mondat.