Nyitóképen: Orbán Viktor miniszterelnököt fogadja Hszi Csin-ping kínai elnök Pekingben 2023. október 17-én. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán
Milyen jelentőséggel bírnak a most meghirdetett stratégiai partnerségi megállapodások Kína és Magyarország számára?
Mint látható a megállapodások jellegéből, azok részleteiből,
a magyar fél jelentős eredményeket ért el,
és a magyar érdekeknek megfelelően azok a gazdasági együttműködés erősítésére fókuszálnak. A kínai gondolkodásra jellemzően a megállapodások először az alapok megteremtésére, ebben az esetben az infrastruktúra kiépítésére koncentrálnak, amely szükséges a megtermelt termékek szállításához, azaz a kereskedelemben. Ebben az esetben a Budapestet elkerülő vasúti gyűrű, illetve a Ferihegyet kiszolgáló gyorsvasúti vonal sokat jelent. A megállapodások összes részlete azonban nincsen kibontva, hiszen az ország keleti részén épülő gyárak száma, specializációja még nem világos, ugyanakkor az azonban világos, hogy az ország egész gazdasági struktúrájának átalakítását jelenthetik a kínai gyárak kelet-magyarországi megépítése.
A kínai elnök magyarországi látogatása két évtized után jelentős mérföldkő. Hogyan értelmezi a látogatás időzítését és stratégiai jelentőségét Kína külpolitikai célkitűzései és az Európával való kapcsolata szempontjából? Ez már a konnektivitás sikere?
A konnektitivitás ilyen explicit megfogalmazására sajnos azért volt szükség, mert
a romló geopolitikai környezetben felerősödtek a regionális kereskedelmi blokkok,
önálló technológia ökoszisztémák kialakítására való törekvések Nyugaton. Egy kereskedelemre, békére törekvő világban erre nem lenne szükség, ezért az amit látunk az a konnektivitás sikere, és azt megelőző politikák sikere, amelyek közül ebben az esetben a keleti nyitást kell megemlíteni.
A kínai elnök egy olyan időszakban érkezett Európába, amikor az EU-Kína kapcsolatok problémákkal, feszültségekkel jellemezhetők. Az Európai Bizottság, amely korábban geopolitikai Bizottságnak is ellemezte magát, alapvetően az amerikai külpolitika érvei mentén haladva kritizálja a kínaiakat, és elfogadja azt a hamis alapfeltételezést, hogy az EU és Kína között geopolitikai érdekellentétek vannak. Kínának az EU-ra továbbra is kereskedelmi, befektetési partnerként néz és nem igazán érti a kínai vezetés, hogy az egyébként jól működő gazdasági együttműködést miért verjük szét. Érdekes ellentétben állnak a bilaterális kapcsolatok az EU-Kína kapcsolatokkal szemben, hiszen sok esetben jól működő kapcsolatrendszereket találunk az egyes tagországok és Kína között.