Így tör fel a jobboldal Portugáliában

Nyitókép: Rita Franca / NurPhoto / NurPhoto via AFP

„Sok portugál fiatal egyre fogékonyabb a szélsőjobboldali szirénhangokra” – írta a Politico. 

A portál amiatt kezdett aggódni, hogy az általa „szélsőjobboldalinak” bélyegzett Chega párt, amely megakarja fékezni a bevándorlást, és a halálbüntetést is visszavezetné a legutóbbi választások során megduplázta parlamenti képviselőinek számát. 

A pártnak mára 50 képviselője van, és ezzel az ország harmadik legnagyobb politikai pártjává vált.

Az exit poll felmérések szerint a 30 év alatti szavazók túlnyomórészt a jobboldali pártokra szavaztak, míg a hivatalban lévő Szocialista Párt által megnyert szavazatok közel felét a 65 év feletti szavazók adták le.

André Azevedo Alves, a Portugál Katolikus Egyetem és a londoni St Mary's Egyetem politológusa szerint a Chega – portugálul azt jelenti, hogy „elég” – képes volt kihasználni a fiatalok frusztrációját amelyet az olyan problémák okoznak, mint például a lakhatási válság és a jól fizető munkahelyek hiánya, valamint a többségi pártok iránt érzett dühöt, amelyek nem foglalkoztak a fiatalok problémáival. 

„A Chega vezetője, André Ventura sokakat megnyert magának azzal, hogy a Chega-t egy, a rendszerrel szakítani akaró, rendszer ellenes pártként pozícionálta” – mondta.

A lázadó fiataloktól félnek 

A Politico amiatt is megkongatta a vészharangot, hogy több közelmúltbeli választási is azt mutatja, hogy az általuk újra „szélsőjobboldalinak” bélyegzett csoportok Európa más részein is népszerűek a fiatalok körében. 

A tavalyi hollandiai választásokon például a 18-34 évesek körében a Geert Wilders által vezetett Szabadságpárt volt a legnépszerűbb párt, amely a szavazatok 17 százalékát szerezte meg ebben a korosztályban.

Roderik Rekker, a Radboud Egyetem politológusa szerint azonban úgy látja, hogy a bal- és jobboldali új pártok sikerét a legutóbbi portugáliai választásokon, hogy a fiatalok szavazatát inkább az újdonság faktor hajtotta. „A fiatalabb szavazók általában nagyban hozzájárulnak az új pártok áttöréséhez” – mondta. Rekker szerint azonban, amint az újdonság ereje elmúlik, a „szélsőjobboldalnak” nincs erős befolyása a fiatalabb korosztályra, és ehelyett a zöld pártok a fiatalok szavazatainak köszönhetően következetesen felülmúlják őket.

Vincenzo Emanuele, a római Luiss Egyetem politológusa egyetértett ezzel, és jelezte, hogy a „radikális jobboldal” támogatottsága nem jelentős Olaszországban. „A radikális jobboldali szavazók nagymértékben felülreprezentáltak az alacsony iskolázottságú szavazók körében a vidéki területeken és általában a fejletlenebbe vidékeken” – fogalmazott. 

Marina Costa Lobo, a Lisszaboni Egyetem politológusa egyetértett ezzel, és azzal folytatta, hogy bár a fiatalabb szavazók a legutóbbi választásokon támogatták Chegát, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a portugál fiatalság ideológiailag konzervatív lenne. 

Azeredo Alves politológus szerint azonban a Salazar-rendszert megdöntő 1974-es forradalamtól folyamatosan nő a „történelmi távolság” , így a fiatalabb generációk elkerülhetetlenül elszakadnak a korszaktól, és „áldozatul esnek azoknak, akik megkérdőjelezik a demokrácia eredményeit.”

„A forradalmat egyöntetűen elismeri az összes hagyományos párt” – tette hozzá. Úgy folytatta:

és akik számára a forradalom értékeinek elutasítása akár önmagában is establishment-ellenes cselekedetnek tűnhet”.

***