Salvini is erre a témára fűzte fel mondandóját: „A Liga választói nem fogják Von der Leyen és a szocialisták második ciklusát választani. Meg akarnak minket osztani, de nem fog nekik sikerülni.”
Olasz kormánykoalíciós társa és kormánybeli főnöke, Meloni kapcsán Salvini óvatosabban fogalmazott:
„Giorgia Meloniban barátra találtam. De persze barátok között is lehetnek nézetkülönbségek”,
az olasz kormányzás pedig 2027-ig el fog tartani – ígérte Salvini.
A portugál radikális jobboldali Chega párt vezetője a találkozón kiállt Salvini mellett: „Ő az egyetlen politikus, aki megvédi Európa nemzeteit”.
Az Euractiv felhívja a figyelmet, hogy Von der Leyen támogatása vagy ellenzése újabb éles konfliktuspont az Európai Parlament jobboldali pártcsaládjai között.
Az ID hangadói semmiképp nem kívánnak odaállni Von der Leyen támogatói mögé;
de kérdés, mit lép az ECR vezetése. Ráadásul az ECR is megosztott a kérdésben: épp nemrég vették fel pártjaik közé a francia Rekonkvisztát, a helyi véleményvezér Éric Zemmour és Marion Maréchal (Marine Le Pen unokahúga) pártját, akik rögtön ki is jelentették, hogy ők nem támogatják Von der Leyen újrázását.
És még egy csavar a történetben: az Európai Néppárthoz, tehát az európai fősodorhoz tartozó, egyben Ursula von der Leyen eredeti pártcsaládtagjának számító
francia Republikánusok sem kérnek a német bizottsági elnök újrázásából.
Francois-Xavier Bellamy, a Republikánusok EP-listájának vezetője elutasítja Von der Leyent, mondván: „Nem a mi jelöltünk”.
Az európai jobboldal pártcsaládjai közötti, sőt, pártcsaládokon belüli konfliktusok és ütköző nézetek tehát továbbra is befolyásolják a kampányt – és a választás utáni együttműködési lehetőségeket. Az bizonyos, hogy az európai jobboldal sikeréhez először is minden pártnak otthon, saját hazájában kell elvégeznie sikeresen a házi feladatot – de lesz még bőven megbeszélni valójuk a kampány során és a választás után.