Olaf Scholz a hírek szerint a választásokig nem kötné terveit a németek orrára.
Nyitókép: dpa Picture-Alliance via AFP
Egyetlen téma dominálja a napokban a német közbeszédet: a hadkötelezettség kérdése. Erről írnak a regionális és országos lapok Saarbrückentől Frankfurtig, erről beszélnek a német köztévé sajtóklubjában, és ez a német politikai hagyományhoz hozzátartozó szivárogtatások elsődleges tárgya is.
Mindennek alapja Boris Pistorius szociáldemokrata védelmi miniszter május eleji kijelentése, mely szerint „Németországnak szüksége van a hadkötelezettségre valamilyen formában”. A Johns Hopkins Egyetemen elmondott szózat arra a helyzetre reflektál, hogy az Olaf Scholz kancellár által 2022-ben meghirdetett biztonságpolitikai korszakváltási program – amely 2031-re 203 ezer fősre duzzasztaná a Bundeswehrt a jelenlegi 180 ezerről –
látványosan kivitelezhetetlen a jelenlegi, a hadkötelezettség 2011-es kivezetése óta teljesen önkéntes alapon működő toborzási módszerrel.
A Bundeswehrnek „még mindig mindenből túl kevés van”, valamint „öregszik és töpörödik” – mondta nemrég a hadkötelezettség küszöbön álló újrabevezetését először elkottyantó politikus, Eva Högl, a Bundestag szociáldemokrata honvédelmi felelőse a német hadsereg állapotáról szóló jelentés közzétételekor.
Pistorius a várakozások szerint hamarosan előáll majd arra vonatkozó tervével, hogy a hadkötelezettséget milyen módon vezetnék majd újra be Németországban a következő választási ciklusban. Már persze ha hagyják nekik, hogy erről most beszéljen: a ZDF értesülései szerint
Scholz kancellár „választástaktikai okokból” arra utasította Pistoriust, hogy „ne nyissa ki a témát az EP-választások előtt”.
Addig a kancellár nem kívánja elmondani, hogy a saját maga által két éve meghirdetett toborzási tervet hogyan teljesítené, ehelyett arról beszél, hogy a Bundeswehr emberhiánya „belátható méretű feladat”.
A kormányzó szociáldemokraták titkolózása és kettős beszéde miatt felértékelődnek a témában a szivárogtatások. A Business Insider nemrég nyilvánosságra került értesüléseiben az áll: a német védelmi minisztérium a 2031-es céllétszám elérését a három lehetséges opció közül – fennmarad a teljesen önkéntes alapú rendszer, újra bevezetik a 2011-ben felfüggesztett hadkötelezettséget, vagy új, enyhébb hadkötelezettségi szabályokat léptetnek életbe – a harmadikon dolgozik gőzerővel. A „hadkötelezettség light” terv keretében a svédhez hasonló rendszert vezetnének be Németországban is.
Svédországban minden nagykorúvá vált állampolgárral – fiúkkal és lányokkal egyaránt – kitöltetnek egy kérdőívet, melynek alapján a katonai szolgálatra alkalmasnak ítélt fiatalokat hívják be a seregbe.
(Korábban ez is önkéntes alapon zajlott; most, hogy nem fogadták el elegen önként a hadsereg ajánlatát, bizonyos esetekben kötelezővé is tették a bevonulást.) Hasonló rendszereket több európai ország is bevezetett az elmúlt években: Litvánia és Dánia sorsolásos alapon hív be katonának fiatalokat, amennyiben nincs elég önkéntes, Franciaország kötelezővé tette a korábban önkéntes egységes nemzeti szolgálati évet, Lettország pedig nem lacafacázott, a 2007-ben kivezetett hadkötelezettséget nemes egyszerűséggel újból bevezette tavaly áprilisban.
Lars Klingbeil SPD-elnök nemrég már azzal fordult a német fiatalokhoz, hogy
muszáj foglalkozniuk azzal a kérdéssel, hogy el tudnák-e képzelni, hogy szolgálják ezt az országot”.
A „hadkötelezettség light” retorikán túlmutató bevezetése ugyanakkor komoly akadályokba ütközhet a Business Insider szivárogtatása szerint: a Bundeswehr borzasztó általános állapotába, a kiképzők és a laktanyák krónikus hiányába. Csak a svéd mintára minden nagykorúvá váló német állampolgárnak kiküldött kérdőívek feldolgozása ötszáz új Bundeswehr-alkalmazott felvételét tenné szükségessé, és a kiválasztás is jár munkaerő-igénnyel – ehhez adminisztrátorok és orvosok egyaránt kellenek. A védelmi minisztérium belső becsléseiben szerepel is, hogy mennyi: százezer megvizsgált fiatalonként hatszáz fő, azaz mind a 650 ezer nagykorúvá váló német fiatal megvizsgálásához 4400.
Az anyagban csak a „hadkötelezettség light” bérköltségeit évi 160 millió euróra (61 milliárd forintra) becsülik, melyet a nem túl acélos állapotban lévő német költségvetésnek kellene kitermelnie.
És akkor a politikai ellenállásról még szó sem volt: lehet, hogy a kancellár csak az EP-választás miatt mismásol az ügyben, de koalíciós partnerük, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) mindenféle kötelező bármit ab ovo ellenez; ők – mint azt Christian Dürr frakcióvezető elmondta – sokkal inkább a tartalékos katonákkal oldanák meg a mozgósítási problémát. Németországnak körülbelül kilencszázezer tartalékosa van, ők egyrészt önkéntes tartalékosok, másrészt azok a leszerelt katonák, akik nem veszítették el rendfokozatukat. „A Bundeswehr tartalékosainak világosan jelezni kell, hogy szükség van rájuk” – mondta Dürr. Ebben a környezetben nem is túl meglepő, hogy a társadalmi támogatottságát tekintve igen gyenge lábakon álló német kormánykoalíció feje részben a kormány stabilitásának érdekében is
titokban dolgoztatja ki a védelmi minisztériummal a hadkötelezettségre vonatkozó programot –
amely azonban minden kettős beszéd ellenére megállíthatatlanul jön, jön, jön.
Az iparági szereplők már a „karácsonyi vásárkultúra összeomlásáról” beszélnek a rendőrség által követelt biztonsági intézkedések kapcsán, amelyek nem előzmény nélküliek Németországban.
Dieter Romann a Weltnek beszélt a német határőrök mindennapjairól és az illegális migráció elleni harcról.
Németországban elnémítják a kritikus véleményeket, miközben az iszlamizáció egyre jobban terjed.
A németeken múlik a Signal sorsa.
Budapesti könyvbemutatóján a Szabadság c. memoár témái mellett Magyarországról is sokat beszélt a korábbi német kancellár.
Linda Antonia félrebeszélés nélkül megnevezte a probléma okát.
„Ez a lelketeken szárad” – lesz min gondolkodnia a liberális politikusnak.
„Különösen örülök a közös zuhanyzásnak és a nőkkel való sétálásnak” – jelentette ki az elítélt.
