De mit keresünk már megint Belaruszban?

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

Ma ismét Minszkbe látogatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, hogy részt vegyen a magyar-belarusz kormányközi gazdasági vegyesbizottság ülésén, és részt vegyen egy magyar-belarusz üzleti fórumon, és tárgyaljon belarusz kollégájával, Szerhej Alejnyikkel. Az utat ma reggel közösségi oldalán úgy harangozta be, ahogy tavaly is: „Hogyha a kommunikációs csatornákat elvágjuk, soha nem lesz béke” – szögezte le a miniszter.

Magyarország az EU-ban egyedüliként tud olyan külpolitikát folytatni, amely a nem demokratikus országokkal való együttműködést tekintve nem a belpolitika foglya: amióta az Egyesült Államok Joe Biden hivatalba lépésével meghirdette a demokráciák és a diktatúrák globális harcát, s ezzel európai szövetségesei számára az autokráciákkal való kapcsolattartást belpolitikai problémává tette, Európában kétféle ország mer szuverén módon tárgyalni Oroszországgal vagy Kínával – a nagyok, Németország és Franciaország, akiknek muszáj, meg Magyarország, ahol a belpolitikában nem jelent a kormányzat számára kockázatot a kapcsolattartás nyílt felvállalása. Attól még azonban, hogy Európa legtöbb országa számára kínos a kapcsolattartás Oroszországgal és Belarusszal – olyannyira, hogy olyan országok is vannak a régióban, akik az orosz gázt is csak Magyarországon keresztül hajlandók megvenni, hogy az oroszokkal való gazdasági kapcsolatot se kelljen felvállalni –,

Erről a tavaly októberi pekingi Orbán-Putyin-találkozó kapcsán meglepő nyíltsággal beszélt Emmanuel Macron francia elnök is, aki egy sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: egy ponton még jól is jöhet, hogy Orbán Viktor az európai vezetőkhöz képest jó kapcsolatokat ápol az orosz elnökkel. Annyi igénye volt mindössze, hogy Magyarország ilyen találkozóit előzetesen és utólag is egyeztesse az európai vezetőkkel, s kifejezetten hangsúlyozta, hogy a találkozót – melyre itthon és külföldön egyaránt kígyót-békát kiabáltak a „szakértők” – egyáltalán nem ítéli el. Orbán maga kommunikált arról, hogy ezt a 2022. februári moszkvai útja kapcsán megtette az EU-ban és a NATO-ban is. Hogy magyar-francia relációban intenzív külpolitikai egyeztetés zajlik világpolitikai kérdésekben, az például a sokhelyütt szintén kiröhögött csádi katonai misszió kapcsán is látszik; 

Ahogy korábban Azerbajdzsánban vagy nemrég Türkmenisztánban, úgy minden bizonnyal Belaruszban is úgy dolgozik a magyar diplomácia, hogy azt Európa érdekében, részben a belpolitikai okokból ilyen találkozókat felvállalni nem képes szövetségesek helyett is teszi.

Emellett pedig az időnkénti minszki látogatás mellett szól egy másik fontos érv is: az, hogy Magyarország igyekszik szépen lassan visszaépíteni az ukrán dömping miatt Európában súlyos nyomás alatt álló mezőgazdasági exportunk számára az 1989 előtt nagyonis bevett keleti piacokat.

a keleti exportpiacok nem nyílnak meg maguktól, azokat, mint arról lapunknak nemrég Hernádi Zsolt MOL-vezér is beszélt, folyamatos politikai munkával kell megnyitni és vállalkozásaink útját egyengetni.

S akkor pedig egy teljesen új elemről, a nukleáris együttműködésről nem is beszéltünk – a paksi beruházás „szankcióbiztossá” tételének, diverzifikációjának egyáltalán nem jelentéktelen eleme az, hogy Szijjártó Péter most Minszkben atomenergia-ipari együttműködést is kötött Belarusszal. Hogy a folyamatos szankciós veszélynek kitett paksi bővítésbe mindenki beszállhasson, aki csak egy kicsit is lendíteni tud a jelentős késéssel futó, de a külügyi tárcához kerülése óta felgyorsult beruházáson, alapvető nemzeti érdek.