Rosszabbkor nem is jöhetett volna az új-kaledóniai válság a francia elnöknek.
Nyitókép: Olivier BAUBE / AFP
Ahogy arról az elmúlt napokban beszámoltunk, erőszakos zavargások sújtják Franciaország egyik csendes-óceáni területét, egy választójogi reform miatt, amelyet a helyiek tiltakozás ellenére fogadott el a párizsi vezetés.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Emmanuel Macron francia elnök, hivatalos programját félbeszakítva csütörtökön Új-Kaledóniába érkezett. Az elnök sürgette a helyi vezetőket, hogy használják befolyásukat a rend helyreállítása érdekében. „Nagyon világosan fogok fogalmazni. Ezek az erők addig maradnak, amíg szükséges. Még az olimpiai és paralimpiai játékok alatt is” – mondta Macron arról az 1000 fős csendőri különítményről, amelyik a héten érkezett, hogy segítsen helyreállítani a rendet a szigeten.
Velük együtt összesen immár 3000 fegyveres tartózkodik a szigeten.
Az, hogy Franciaország hogyan kezeli az Új-Kaledóniában kirobbant válságot, nemcsak Franciaország és a terület közötti kapcsolat jövőjére lesz hatással, de Párizs tágabb indo-csendes-óceáni terveire is komoly következményekkel fog járni. A következőkben ennek a legfontosabb szempontjait járjuk körül.
Mik azok a „önkormányzattal nem rendelkező” területek?
Az ENSZ rendszerében azokat a nem önálló területeket jelenti, amelyeket az igazgató hatalom nem a világháborúk következtében szerzett meg. Az Alapokmány ezzel kapcsolatban olyan népekről beszél, amelyek az önkormányzat teljes mértékét még nem érték el és ENSZ-tagállamok igazgatása alatt élnek. Az Európai Unió különleges együttműködést folytat 13 olyan területtel (az EU tengerentúli országai és területei) amelyek Franciaország, Hollandia és Dánia felelősségi körébe tartoznak. A EU meghatározása szerint a tengerentúli területek nem szuverén országok, hanem különböző mértékben függnek a tagállamoktól.
Ezt is ajánljuk a témában
A francia kormány megpróbált új választójogi törvényt bevezetni tengerentúli területén, de az emiatt kitört zavargásokon már hat napja nem tud úrrá lenni. Hat ember meghalt, tetemes az anyagi kár.
Franciaországnak jelenleg 13 tengerentúli területe van szerte a világon, amelyek lakossága mintegy 2,6 millió fő.
A lakosok mindegyike francia állampolgár, szavazhatnak az elnökválasztáson,
és képviselőket küldhetnek a francia nemzetgyűlésbe és szenátusba.
Ezek közül öt tengerentúli megyének minősül – ami azt jelenti, hogy teljes mértékben a francia törvények hatálya alá tartoznak. Ezek közé tartozik Guadeloupe és Martinique karibi szigete, Réunion és Mayotte indiai-óceáni szigete, valamint Francia Guyana dél-amerikai parti területe.
Az öt másik úgynevezett tengerentúli terület nagyobb autonómiát élvez. Bizonyos ügyeikben azonban továbbra is a francia kormány dönt, például a külpolitikáról és a védelemről. Ezek a területek a következők: Francia Polinézia a Csendes-óceán déli részén, Wallis és Futuna polinéz szigetcsoportja, Saint Martin és Saint Barthelemy karibi szigetei, valamint Saint Pierre és Miquelon szigetei, amelyek az Atlanti-óceánon, Kanada közelében találhatók.
A csendes-óceáni térségben Új-Kaledónia rendelkezik a legnagyobb önállósággal. A függetlenedést a közelmúltban három – 2018, 2020 és 2021 – népszavazáson is elutasította az ott élők többsége.
Ezek a területek Franciaország számára a világ második legnagyobb kizárólagos gazdasági övezetét biztosítják,
11 millió négyzetkilométerrel, ami az Egyesült Államoké után a második legnagyobb. Ennek köszönhetően Franciaország öt országgal határos az Indiai-óceánon és 12 országgal a Csendes-óceánon.
Új-Kaledónia és Polinézia 2016-ban Ausztrália támogatásával teljes jogú tagja lett a Csendes-óceáni Szigetek Fórumának. Ezzel a döntéssel a szervezet szimbolikusan elismerte Franciaországot csendes-óceáni országként. Új-Kaledónia körülbelül 270 ezer lakossal rendelkezik, és több mint 140 szigetet foglal magába, a fő sziget, Grande Terre, közel 400 kilométer hosszú és 50 kilométer széles.
Fontosságát földrajzi elhelyezkedése adja, hiszen az ásványkincsekben gazdag terület Kína és a nyugati szövetségesek – köztük Franciaország, Ausztrália és az Egyesült Államok – közötti regionális hatalmi verseny középpontjában áll. Továbbá központi szerepet játszik Emmanuel Macron francia elnök francia befolyás térségben való elmélyítésére irányuló tervében.
Macron szerint Franciaország csendes-óceáni terjeszkedése a térségben szükséges erőegyensúlyok megőrzését szolgálja.
Új-Kaledónia a világ harmadik legnagyobb nikkeltermelője, amely a rozsdamentes acél, valamint az elektromos járművek akkumulátorainak elengedhetetlen alapanyag. Az Amerikai Földtani Intézet szerint tavaly a globális termelés mintegy 6 százalékát adta.
A Franciaország és az Indo-csendes-óceáni térség közötti gazdasági kapcsolatok az elmúlt években jelentősen fejlődtek. Az EU-n kívüli országokba irányuló francia export több mint egyharmada a régióba irányul. A francia közvetlen befektetések 2018-ban 320 milliárd eurót tettek ki, ami 75 százalékos növekedés 2008 óta. Több mint 7000 francia leányvállalat van jelen a régióban, amelyek bevételei 2010 és 2016 között 40 százalékkal nőttek.
A francia védelmi minisztérium számára az Indo-csendes-óceáni térség öt darab parancsnokságra (felelősségi területre) van felosztva, ahol összesen mintegy 8000 katona és több tucat hajó, repülőgép, helikopter állomásozik. Ez a jelentős haderő Franciaország tengerentúli állandó katonai jelenlétének közel 60 százalékát teszi ki.
Ezt is ajánljuk a témában
A francia elnök újra megnehezíti az amerikaiak dolgát.
A francia befolyás megőrzése azonban egyre nehezebb Párizs számára. Macron dolgát nemcsak a nemzeti függetlenségi mozgalmak – mint Új-Kaledóniában – nehezítik meg, hanem az Egyesült Államok által vezetett együttműködési rendszerek elterjedése – mint amilyen az AUKUS is –; hiszen
Washington aligha szeretne osztozni a vezető szerepen Párizzsal.
Arról nem is beszélve, hogy a francia haditengerészet képességei – a folyamatos fejlesztések ellenére – továbbra is mind az amerikaihoz, mind a kínaihoz képest elenyészőek.
A mostani konfliktus is mutatja, a francia elnök ambíciói és a realitások között komoly szakadék tátong. Emiatt mindenképpen szükséges lenne az ország indo-csendes-óceáni stratégiájának újrakalibrálása, amelynek az ambíciók realisztikus átértékelését is magában kellene foglalnia.
Egyes vélemények szerint Párizsnak újra kellene gondolni a „kiegyensúlyozó hatalomra” [puissance d'équilibre(s)] vonatkozó elképzelését,
szorosabb együttműködésre kellene koncentrálnia Washingtonnal.
Emmanuel Macron külpolitikáját ismerve erre viszont aligha lenne vevő a francia elnök, aki láthatóan már arra készül, hogy Donald Trump győzelme esetén Franciaország vegye át a „szabad világ” vezetését – akár reális ez a forgatókönyv, akár nem.
És egy fejlemény a végére: új-kaledóniai tárgyalásai végén Macron bejelentette: elhalasztják az erőszakos tiltakozást kiváltó választójogi reform életbe léptetését a csendes-óceáni szigetcsoporton, és új politikai megoldásra törekszenek. Úgy tűnik, a grandeurnek is megvannak a határai a világ túlfelén.
Ezt is ajánljuk a témában
Párizs fejleszti a hadiflottáját.
***
A francia belügyminiszter hazája „mexikanizációjáról” beszélt.
Szoros szövetségesét küldi a francia elnök Von der Leyenhez, nem is akármiért.
Több ország is mozgolódik az ügyben.
Itt van az eredménye a politikai bizonytalanságnak.
Michel Barnier elővette a korábbi tüntetéshullám követeléseit.
A Liberális Demokraták szinte folyamatosan kormányoztak a világháború óta.
Jobban örülnének Kamala Harris győzelmének az Európai Bizottságban.
Zsigmond Barna Pál szerint a tanácskozások hangulata megváltozhat Magyarországgal kapcsolatban, ha Donald Trump győz az amerikai elnökválasztáson.
