Sztáray Péter Fodor Gáborral, Wendy Smith NATO-igazgatóval és Csóti Györggyel, a MAT elnökével beszélgetett.
Nyitókép: MTI/Kovács Attila
Nemzetközi konferenciát tartott ma a megújult Magyar Atlanti Tanács a Magyar Tudományos Akadémián az atlantizmus jövőjéről, melynek folyamán igen izgalmas konstallációban került sor egy panelbeszélgetésre. A transzatlanti kapcsolatokról szóló kerekasztalt Szemerkényi Réka volt washingtoni magyar nagykövet és miniszterelnöki főtanácsadó moderálta, aki jelenleg a Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) és az Egyensúly Intézet főtanácsadója. Beszélgetőtársai Wendin Smith, a NATO biztonságpolitikai igazgatója, Fodor Gábor volt SZDSZ-es miniszter, Sztáray Péter biztonságpolitikáért és energiabiztonságért felelős államtitkár, valamint Csóti György, a Magyar Atlanti Tanács elnöke voltak.
A beszélgetés legelején Smith leszögezte: bármit is hallani a sajtóból, és bármennyire is volt hosszú folyamat Finnország és Svédország NATO-csatlakozása, „Magyarország egy nagyra értékelt szövetséges”, is a NATO „egysége erős, nincs válságban”.
Fodor Gábor hangsúlyozta: Magyarország az EU-csatlakozásig öt nemzeti cél felé törekedett, s ezek teljesítése miatt volt sikeres: elérte a demokráciát, bevezette a piacgazdaságot, a szovjet csapatok távozásával visszanyerte szuverenitását, majd a NATO-csatlakozással megteremtette biztonságát, az EU-val pedig a világ leggazdagabb klubjának tagja lett. Úgy fogalmazott, hogy a NATO-ban az értékek és az érdekek egybeesnek, mert „a NATO legfontosabb értéke a szabadság védelme”. A stratégiai autonómia lehetőségével kapcsolatban viszont szkeptikusan nyilatkozott: szerinte „soha nem lesz olyan helyzet, hogy a világ legerősebb atomhatalma nélkül meg tudnánk védeni magunkat”.
Sztáray államtitkár leszögezte: a magyar társadalomban
elsősorban nem a keleti fenyegetés van jelen, hanem a déli, az illegális migráció”,
s a kormány és NATO-szövetségesei közötti viták jó része ebből ered. Problematizálta emellett azt is, hogy „egyes szövetségesek teljesen legyengítették magukat Ukrajna miatt”, márpedig
az nem helyes, ha a szövetségesek védettségi szintjét csökkentjük azáltal, hogy harmadik országokat támogatunk”.
Jelezte: sajnálatosnak tartja, hogy egy hónappal ezelőtt a NATO-külügyminiszteri értekezleten a szövetség olyan döntést hozott, hogy átveszi a fegyverszállítások koordinációját, miközben „mi nagyon meg voltunk elégedve azzal a konszenzussal, hogy a NATO-nak nincs intézménye sköze az ukrajnai háborúhoz”. Sztáray azt az igényt fogalmazta meg a NATO felé, hogy „ne tegyék nehézzé az atlantizmust Magyarországon”, mert az atlanti gondolat támogatottságát akkor lehet Magyarországon megtartani, ha a patrióták és az internacionalisták egyaránt tudnak atlantistáknak lenni az országban.
Csóti György hangsúlyozta: „Közép-Európa és Magyarország számára nincs alternatívája a transzatlanti együttműködésnek”, ugyanakkor az EU-ban „értékválság” van, mert „a politikát olyan téveszmék uralják, mint a woke vagy az LMBTQ”. Emellett szerinte tudomásul kell venni azt, hogy a NATO-n belül vannak különböző érdekek – gazdasági érdekek az olajtól a fegyverszállításig, vagy éppen a keleti tagállamok történelmi hátterű félelme.
Szemerkényi Réka ezt követően afelől érdeklődött, hogy hogyan érhetjük el a békét, mi fogja megállítani az ukrán-orosz háborút. Fodor Gábor hangsúlyozta: a NATO védelmi szervezet, ezért nem lenne jó és helyes, ha túl mélyen involválódna ebben a háborúban – ugyanakkor szerinte „rendkívül kellemetlen időszak volt a magyar diplomáciának”, hogy Finnország és Svédország NATO-tagságát „mindenféle indok nélkül akadályoztuk”. Úgy látja,
Ukrajnában „nyilván fog majd valamilyen béke születni”, de ettől még a Nyugat nem adhatja fel azt a pozícióját, hogy a nemzetközi szerződéseket be kell tartani.
Sztáray Péter jelezte: az alapkérdésben – az agresszor kilétében és az agresszió illegális voltában – egyetértés van, csak a megoldás módjában nincs. „Kialakult egy helyzet, amikor úgy tűnik, hogy katonailag nem valószínű, hogy egyik vagy másik fél nagy győzelmet aratna, vagy ha igen, akkor erre Oroszországnak valamivel nagyobb az esélye” – elemzett az államtitkár. Majd felvetette a kérdést: mi a helyes nyugati stratégia ebben a kérdésben?
Szerinte nem az, hogy „takaréklángon támogatja a Nyugat Ukrajnát, egy generáció meghal a fronton, s az ország végül annyira legyengül, hogy nem lesz tárgyalási pozíciója”.
Ehelyett annak látja süzkségét, hogy a nagyhatalmak igenis kezdjenek háttértárgyalásba. A svéd NATO-csatlakozásról elmondta: „nagyon jó okai voltak” a ratifikáció elhúzódásának. „Svédország realizálta, hogy ahhoz, hogy szövetségessé váljon, kell egy bizalomszint-növelés”, s amint erre rájöttek, a svéd miniszterelnök Magyarországra látogatott, „volt egy nagyon jó tárgyalássorozat”, s a magyar parlament kisvártatva ratifikálta is a svéd csatlakozást.
Csóti György a béke reménye kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a háború kitörésében meghatározó szerepet játszott az, hogy „Ukrajna soviniszta politikát folytatott” az oroszajkú kisebbséggel szemben. Így aztán igaz ugyan, hogy Oroszország nemzetközi jogot sértő agressziót hajtott végre, de a nemzetközi jog kisebbségi jogokra vonatkozó megállapodásait, irányelveit Ukrajna is messzemenően megsértette. Emellett Henry Kissingert idézve azt is elmondta:
Ukrajnának területi engedményeket kell adnia Oroszországnak, ennek tárgyalóasztalnál kell eldőlnie”
Ukrajna-Egyesült Államok-Oroszország hármas, esetleg az EU-val kiegészülve négyes formátumban.
Wendin Smith arról beszélt, hogy a napi operatív munka mögött „mindig van stratégiai vízió”, a NATO elfogadott stratégiai koncepciójának alapelvei „a vezércsillagunk”. Jelezte: „nagyon veszélyes megengedni, hogy Putyin ezen akciója precedenst teremtsen”.
A közönség soraiból Marcin Zaborowski, a GLOBSEC biztonságpolitikai kutatóintézet Future of Security programjának politikai igazgatója a panelbeszélgetés végén azt a kérdést tette fel, hogy hogyan lehetésges az, hogy egy ország nagyobb kockázatként tekint a terroristákra és a migrációra, mint arra az országra, amely 1956-ban lerohanta. Sztáray erre úgy válaszolt: Magyarország számos módon kifejezte szolidaritását Ukrajnával, és „empatikusak vagyunk a lengyel és a balti érzékenységekkel”. Jelezte ugyanakkor: fordítva „nem mindig érezzük ezt a szolidaritást”.
Hiszen miközben Magyarország a NATO keleti szárnyának megerősítésére vonatkozó minden intézkedést támogatott és végre is hajtott, és negyedik éve látja el a balti légtér védelmét, „ami kemény dolog, tíz méterekre repülünk az orosz repülőktől”, mégis „kéthetente jön egy javaslat arról, hogy az orosz energiacégeket szankcionáljuk, miközben Magyarországnak vitális nemzeti érdekei vannak ezen a téren”,
s az ukrajnai magyar kisebbség védelmében sem kap hazánk segítséget. „Egyoldalú a szolidaritás” – panaszolta az államtitkár.
Zárásul Szemerkényi azt kérdezte a résztvevőktől, hogy milyen eredményeknek örülnének a washingtoni NATO-csúcstalálkozón. Sztáray szerint bár Ukrajna tematikája uralni fogja a csúcsot, „fontos lenne, hogy a NATO a belső ügyeivel is foglalkozzon, különös tekintettel a hiteles elrettentésre”. Emellett szerinte érdemes lenne „nem elveszni abban sem, hogy Kínával túl sokat foglalkozzunk”, mert a NATO egy regionális szervezet, nem kell ezt a kérdést sem militarizálni, sem a viszonyt antagonizálni. Magyar szempontból fontos lesz, hogy „kiegyensúlyozzuk a NATO 360 fokos figyelmét, és a déli irányú kihívásokkal is foglalkozzunk”.
Fodor Gábor arra helyezné a hangsúlyt, hogy „a NATO azon pozícióját, miszerint mi vagyunk a világ legerősebb katonai szervezete, még hangsúlyosabban meg kell jeleníteni”. Wendin Smith szerint pedig „az egység az első számú dolog”, aminek eredményként meg kell jelennie: az egység Ukrajna támogatásában, az elrettentésben, a 2 százalékos célban és a partnerségekben. Kína ügyében jó hírekkel szolgált: szerinte „a NATO nagyon aktívan kapcsolatban van Kínával, intézményes együttműködés zajlik leszerelésről, fegyverzetcsökkentésről és a nukleáris fegyverek korlátozásáról”, s ezek a kapcsolatok
folyamatosak, nagyon produktívak, ez egy jó hírekből álló történet”.
Csóti György pedig felvetette: bár ez jelenleg „az idealizmust súrolja alulról vagy felülről”, előbb-utóbb meg kell oldani, hogy a NATO számára Oroszország partner legyen, mert az északi félteke biztonsága Vancouvertől Vlagyivosztokig tart, partnerség nélkül pedig nem tudunk szembenézni a világ olyan problémáival, mint az észak-déli ellentét, a klímaváltozás, a migráció vagy épp a terrorizmus.
„Biztos vagyok benne, hogy megoldást lehet találni a gázszállításokra több uniós ország számára úgy, hogy a gáztranzit Szlovákia és Ukrajna területén keresztül megmarad” – tette hozzá a szlovák kormányfő.
Az amerikai lap szerint az Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea közötti kötelékeket az ukrajnai 2022-es invázió betonozta be.
Az orosz erők további előrenyomulása az elmúlt hónapok legnagyobb kudarca lenne a háború sújtotta ország számára.
Az ukrán hírszerzés szerint az orosz–észak-koreai kombinált egységek egy nap alatt mintegy 200 katonát veszítettek.
Ukrajna egyelőre tagadja a terület elvesztését.
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
Az Amerikai Bibliatársulat csütörtökön tette közzé a State of the Bible USA 2024 új kutatása foglalkozott a témával.
A férfi vízilabda Magyar Kupa döntőjében a rekordgyőztes a BVSC-vel vívott óriási csatát.
