Nyitókép: MTI/Kovács Attila
Nemzetközi konferenciát tartott ma a megújult Magyar Atlanti Tanács a Magyar Tudományos Akadémián az atlantizmus jövőjéről, melynek folyamán igen izgalmas konstallációban került sor egy panelbeszélgetésre. A transzatlanti kapcsolatokról szóló kerekasztalt Szemerkényi Réka volt washingtoni magyar nagykövet és miniszterelnöki főtanácsadó moderálta, aki jelenleg a Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) és az Egyensúly Intézet főtanácsadója. Beszélgetőtársai Wendin Smith, a NATO biztonságpolitikai igazgatója, Fodor Gábor volt SZDSZ-es miniszter, Sztáray Péter biztonságpolitikáért és energiabiztonságért felelős államtitkár, valamint Csóti György, a Magyar Atlanti Tanács elnöke voltak.
A beszélgetés legelején Smith leszögezte: bármit is hallani a sajtóból, és bármennyire is volt hosszú folyamat Finnország és Svédország NATO-csatlakozása, „Magyarország egy nagyra értékelt szövetséges”, is a NATO „egysége erős, nincs válságban”.
Fodor Gábor hangsúlyozta: Magyarország az EU-csatlakozásig öt nemzeti cél felé törekedett, s ezek teljesítése miatt volt sikeres: elérte a demokráciát, bevezette a piacgazdaságot, a szovjet csapatok távozásával visszanyerte szuverenitását, majd a NATO-csatlakozással megteremtette biztonságát, az EU-val pedig a világ leggazdagabb klubjának tagja lett. Úgy fogalmazott, hogy a NATO-ban az értékek és az érdekek egybeesnek, mert „a NATO legfontosabb értéke a szabadság védelme”. A stratégiai autonómia lehetőségével kapcsolatban viszont szkeptikusan nyilatkozott: szerinte „soha nem lesz olyan helyzet, hogy a világ legerősebb atomhatalma nélkül meg tudnánk védeni magunkat”.
Értékválság a woke és az LMBTQ miatt
Sztáray államtitkár leszögezte: a magyar társadalomban
elsősorban nem a keleti fenyegetés van jelen, hanem a déli, az illegális migráció”,
s a kormány és NATO-szövetségesei közötti viták jó része ebből ered. Problematizálta emellett azt is, hogy „egyes szövetségesek teljesen legyengítették magukat Ukrajna miatt”, márpedig
az nem helyes, ha a szövetségesek védettségi szintjét csökkentjük azáltal, hogy harmadik országokat támogatunk”.
Jelezte: sajnálatosnak tartja, hogy egy hónappal ezelőtt a NATO-külügyminiszteri értekezleten a szövetség olyan döntést hozott, hogy átveszi a fegyverszállítások koordinációját, miközben „mi nagyon meg voltunk elégedve azzal a konszenzussal, hogy a NATO-nak nincs intézménye sköze az ukrajnai háborúhoz”. Sztáray azt az igényt fogalmazta meg a NATO felé, hogy „ne tegyék nehézzé az atlantizmust Magyarországon”, mert az atlanti gondolat támogatottságát akkor lehet Magyarországon megtartani, ha a patrióták és az internacionalisták egyaránt tudnak atlantistáknak lenni az országban.