Világbotrány! Skandalum! Katolikus kisgyerekek énekelnek a CPAC Hungary gálavacsoráján!

(Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK/AFP)

Amikor néhány hónappal ezelőtt szülői panaszok nyomán a Mandiner megírta, hogy a 444 egyik aktuálpolitikai tematikájú filmjét vetítette le fizikaóráján egy tanár a Budapesti Piarista Gimnáziumban,

úgymint 1) nagyon helyes, legalább valami értelmeset is tanul a gyerek, 2) micsoda házmestertempó, a vamzerek felnyomják iskolájukat a Kesmánál, továbbá 3) persze, persze, névtelen felháborodott szülők, hagyjuk már, a Napnál is világosabb: itt maga a kormány igyekszik a médián keresztül nyilvánosan meghurcolni a nemzet egyik szerencsétlen napszámosát és egyházi iskoláját, példát statuálva kvázi.

Erre most jött a Szabad Európa („a független hírek forrása”, amelynek elsődleges célja „az objektív tájékoztatás, a tények befolyásoktól mentes bemutatása”), konkrétabban a portál két szerzője (akik közül az egyik „az Egyesült Államokból tudósítja a Szabad Európát”), és

aminek belengetését a „tanulók szülei közül néhányan” felháborodva fogadták.

A „néhányan” mennyiség nincs közelebbről definiálva, pedig nem lett volna túl fáradságos meló tényszerűen összesíteni, hány szülő is kereste meg a portált vagy panaszkodott a levelezőlistán (kettőig kellett volna elszámolni), mindenesetre miután ők a sajtóhoz fordultak, az iskola külön kikérte mindenki véleményét:

amelynek honoráriumából a sokszoros díjnyertes leánykar tagjai új kórusruhát kapnak; az egyet nem értők gyerekei természetesen távolmaradhatnak. A Szabad Európa ezzel kapcsolatban megjegyzi: az egyik szülő szerint „többen nem mertek nemet mondani a fellépésre”, volt ugyanakkor „olyan szülő is, aki »politikai agitációnak« minősítette a fellépés miatt tiltakozók leveleit”.

illetve a felcsúti általános iskolában adott elő betlehemes játékot”.

Amiből mi jön le az olvasónak: a politikai agitációt sejtő (valójában nem egy, nem két) szülő biztosan téved, hiszen már a Karmelitába és Felcsútra is elhajtották a szegény gyerekeket, az oly hírhedt kórusiskolás „megfélemlítéssel” (amely rendre arra indítja az öregdiákokat, hogy a saját gyerekeiket is önként ugyanebbe az iskolába adják, ahogy a nagycsaládos szülőknek se jut eszébe, hogy a többedik csemetéjüket inkább máshova járassák; nem véletlenül lenne már rég indokolt egy épületbővítés). A hírfogyasztó pedig már látja is maga előtt Orbánbasit, ahogy ott trónol, miközben a szegény gyermekek kórusa éteri hangon zeng neki énekeket.

könyvesék mellesleg – számos más portállal egyetemben – már egyenesen „a” szülők felháborodásáról írnak, általános botrányt vizionálva.

Azt senki nem látja szükségesnek megjegyezni, hogy a Kórusiskola egy Sapszon Ferenc által 1988-ban alapított és 2019 óta a katolikus egyház által fenntartott, „alternatív nevelési rendszerű”, országos beiskolázású iskola, azaz: oda csak az jár, akár sok-sok metrózás-buszozás árán, akit kifejezetten oda akartak beíratni a szülei, hogy miséken és kultúrmissziós eseményeken énekeljen, latint tanuljon és deklaráltan a keresztény emberképre épülő neveltetésben részesüljön egy családias környezetben.

mint egy konzervatív nemzetközi vacsora elején tartandó, a magyar kultúrát népszerűsítő műsorban történő fellépés, potenciálisan 17 különböző ország befolyásos személyiségeit nyűgözve le és adott esetben döntéshozók lelkét emelve fel az igényes előadással.

De azt se tudja meg az olvasó, hogy a Karmelitában messze nem a miniszterelnök előtt léptek fel az onnan 850 méterre található iskola kórusai, hanem a Nemzeti Hauszmann Program részeként megújult hangversenyteremben, a jelenleg is futó „Karmelita koncertek” rendezvénysorozat keretében.

Baj, hogy a Karmelita nemcsak Orbán Viktoré, hanem bárkié, aki az egykori kolostor templomterében adna vagy hallgatna hangversenyt?

A tények bemutatásához hozzátartozhatott volna továbbá annak ismertetése is, hogy miért is a felcsúti pajtásaiknál adtak elő betlehemest a kórusiskolások, és fellelhető-e a dologban bármiféle neres szál – naná, hogy nem: aki igazán tényszerű akarna lenni, az a „Kórusiskola betlehemes Felcsút” keresőkifejezés-kombinációval pikk-pakk megtalálhatná és megírhatná, hogy

a régi ismeretség okán ezért egy alkalommal őt hívták meg növendékeivel együtt a felcsúti Faluház hagyományos adventi koncertjére (miközben az iskola egy másik kórusa Pátyon lépett fel). Az se kizárt egyébként, hogy ellenzéki vezetésű település vagy kerület rendezvényén is énekelt már a Kórusiskola valamely formációja – de nem fogok én elvégezni minden feladatot; szépíthet valamely igényes független-objektív oknyomozó újságíró, és kiderítheti a tényeket maga.

rejtélyes okokból a választói akarat befolyásolására alkalmas kampányrendezvénynek minősítve a külföldi vendégeknek tartott, egyébként nem sajtónyilvános, zártkörű vacsorát – elismerve ugyanakkor, hogy amennyiben a kóristák szabad akaratukból lépnek fel, a dolog „alighanem” jogszerű. De azért hozzáteszi: a legjobb az lenne, „ha minél több iskola maradhatna állami kézben, biztosítva ezzel az intézmény semlegességét világnézeti kérdésekben”.

és amelynek értelmét és hozzáadott értékét is épp a világnézeti elkötelezettsége adja.

Amíg elő nem fordul, hogy egy AKG-s diák szülei a Magyar Nemzethez fussanak árulkodni, amikor a gyermekük iskolájában egészen konkrétan politikai agitáció folyik, és amíg az AKG-ban tartott politikai tüntetés láttán a Társaság a Szabadságjogokért sem ugrik rögvest, hogy megvizsgálja az anomáliát, addig talán a Kórusiskolán belüli, egészen marginális kisebbségtől is elvárható annyi alkalmazkodókészség, hogy

Ennél már csak az objektív tájékoztatást zászlajukra tűző hírportáloktól lenne jobban elvárható, hogy ne szemezgessenek kényük-kedvük szerint egyoldalúan a nekik kiszivárogtatott információkból.

*