A Politico emlékeztet, hogy a Kínába vezető út évtizedeken át arannyal volt kikövezve a német exportőrök számára, itt a csúcsra tudták járatni a nyereségüket és ezzel sikerült fenntartani Németország pozícióját a világ egyik vezető gazdaságaként.
Az utóbbi időben azonban ez az út inkább a pokolba vezető autópályára hasonlított, ugyanis Peking egyre agresszívabb protekcionizmusa és keménykezű iparpolitikája miatt egyre inkább fogyni kezdett a levegő Berlin körül. A Politico kiemelte, hogy a Kínai Német Kereskedelmi Kamara által nemrégiben megkérdezett német vállalatok kétharmada panaszkodott az országban tapasztalható tisztességtelen versenyre.
Eközben az Európai Uniót egyre frusztrálja a Kína által kulcsfontosságú iparágaknak nyújtott nagyvonalú támogatás, a szélturbinagyártóktól az autóipari vállalatokig. Az Európába irányuló olcsó kínai elektromos járműimport olyan mértékű nyomást gyakorol a helyi gyártókra, hogy Brüsszel már nyáron mérlegelni fogja a vámok kivetését.
Miközben a német autóiparra is nyomás nehezedik az olcsó import miatt, a Mercedeshez és a BMW-hez hasonló nagy gyártók vonakodnak támogatni Kína megbüntetését, attól tartva, hogy saját üzleti érdekeiket sértik, ha Peking, a szankciók után válaszlépéseket hoz.
A Politico szerzője szerint nincs visszaút. Amikor a német ipar először költözött Kínába az 1980-as években, a politikusok és a vezetők azt hitték, hogy a jövőbe fektetnek be. A jóléttel Kína liberalizálódna, és nyugatibbá, sőt demokratikusabbá válna. Szép elmélet volt, de ahogy az ujgurok tanúsíthatják, a dolgok nem így alakultak. Ehelyett Kína évtizedeket töltött azzal, hogy tanuljon a Nyugattól, és addig bányássza a technológiáját, hogy már nem kell támaszkodnia Németországra.