„Amit Londonban és bizonyos mértékig egész Európában látunk, az az iszlamizmus egyfajta szövetsége a woke mozgalommal” – Lord David Frost a Mandinernek

Nyitóképen: David Cameron külügyminiszter, volt kormányfő, Rishi Sunak miniszterelnök és James Cleverly belügyminiszter Londonban
Forrás: AFP/Pool/Chris Jackson

Tizennégy éve irányítja az Egyesült Királyságot a Konzervatív Párt, és a népszerűsége megszenvedte a migrációs válságot, a brexitet, a pandémiát, az ukrajnai háborút, a választók pedig legkésőbb januárban az urnákhoz járulnak. Hogyan vélekedik a brit konzervativizmus helyzetéről?
Rendkívül kiábrándító. 2019-ben jelentős többséggel nyertünk, és végre­hajtottuk a brexitet a népszavazás eredményének megfelelően. Nagy kár, de valószínűleg veszítünk a közelgő választáson, hacsak nem változik valami. A legnagyobb problémánk az, hogy a 2019-es szavazóink jelentős része várhatóan nem fog elmenni voksolni. Tehát újra meg kell nyernünk ezeket az embereket. Úgy gondolom, hogy konzervatívabb szakpolitikákra van szükségünk, mint amilyeneket a párt az utóbbi egy-két évben szorgalmazott. Ha sikerül újra határozott konzervatív vonalat képviselnünk, akkor talán nyerhetünk.

Mi lesz a meghatározó kérdés a választáson? A gazdaság, a kulturális háború vagy valami egészen más?
Nehéz megmondani, hogy mi lesz a fő kérdés. Mivel a konzervatívok tizennégy éve vannak hatalmon, sokan úgy gondolják, hogy eljött a változás ideje, függetlenül a politikai helyzettől. Tény: nem olyan mértékben csökkentettük a bevándorlási számokat, mint ahogyan ígértük, s ha ezt a választásig nem teljesítjük, akkor a migráció lesz a legkényelmetlenebb téma. A gazdaság nem megy túl jól, de egyébként Nyugat-Európában máshol sem. Persze lehet, hogy felpörög valamelyest, de úgy gondolom, hogy a választás inkább a kultúráról és a nemzeti kérdésekről szól majd, mintsem a gazdaságról.

Ha a bevándorlás lesz a fő téma, akkor mi indokolja a baloldal két számjegyű előnyét? Ők sokkal liberálisabb álláspontot képviselnek. Még több bevándorlót akarnak az emberek az Egyesült Királyságban?
Igen, ez furcsa, de fontos megérteni, hogy nem a konzervatív szavazók váltak munkáspártiakká. Arról van szó, hogy nem tetszik nekik a 

és ezért nem szavaznak, ami nyilvánvalóan óriási előnyt jelent a baloldalnak. Azt hiszem, hogy az ön által említett okok miatt néhányan vissza fognak térni, különösen, ha össze­hasonlítják a munkáspárti és a konzervatív szakpolitikákat. Jelen pillanatban azonban ez nem tűnik elegendőnek. Ezért van ez a paradoxon, hogy az ország mintha még inkább arra szavazna, ami miatt elégedetlen. Ez viszont egyben lehetőség a Konzervatív Pártnak, ha sikerül helyesen alakítanunk a politikánkat.

Már eltelt néhány év az Európai Unióból való távozásuk óta. Hogyan értékelné a brexitet?
Szerintem jól sikerült. Néha megkérnek, hogy pontozzam, és tízből nyolcat szoktam mondani. Nyilvánvaló, hogy a folyamat fájdalmas volt, és nem hiszem, hogy Theresa May miniszterelnök és csapata nagyszerű munkát végzett volna. Ezért húzódott el olyan sokáig, és közben elkövettek néhány hibát is. De végül sikerrel jártunk. Egy-két Észak-­Írországgal kapcsolatos ügy kivételével függetlenek vagyunk az EU jogi struktúráitól és hatóságaitól. Van egy szabadkereskedelmi meg­állapodásunk, amiről sokan azt mondták, hogy soha nem tudjuk tető alá hozni. Hamarosan csatlakozunk a CPTPP nevű nagy csendes-óceáni kereskedelmi megállapodáshoz. Megkezdtük a hazai reform­folyamatokat. Szerettem volna, ha gyorsabban megy végbe, de jó úton járunk. Határozott véleményem, hogy helyesen cselekedtünk.

A Goldman Sachs a minap közzétett egy elemzést a brexit gazdasági hatásairól, eszerint a brit sokkal rosszabbul teljesített, mint a többi vezető nemzetközi gazdaság. Mi a véleménye erről?
Először is magáról az elemzésről: számomra nem megy át a hitelességi teszten. Ha megnézzük Nagy-Britannia gazdasági adatait a brexit óta, akkor láthatjuk: kicsit lassabban növekedtünk, mint Franciaország, de gyorsabban, mint Németország és Olaszország. Tehát nagyjából a mezőny közepén van a gazdasági teljesítményünk, a pozitív tartományban. Ha a Goldman Sachsnek igaza lenne, akkor az Egyesült Királyság ugyanolyan gyorsan növekedett volna, mint az Egyesült Államok, sokkal jobban felülmúlva az európai adatokat. Szóval nem tartom hihetőnek önmagában. A Goldman Sachs egyfajta hasonmásmodell alapján építette fel az elemzését. Keresett néhány országot, amely gazdaságilag ugyanolyan teljesítményt nyújtott, mint az Egyesült Királyság a brexit előtt, aztán összehasonlította őket a brexit után, és azt mondja: lépést kellett volna tartanunk velük. De persze egyéb tényezők is közrejátszhattak a mutatók alakulásában. A gazdaságok sokféle okból teljesítenek úgy, ahogy. Semmi köze ennek a brexithez. Ott van a globális helyzet, az ukrajnai háború, az energiaválság vagy éppen a koronavírus-járvány. Nem tartom elfogadhatónak ezeket a modelleket, így az eredményeiket sem. Mindig is az volt a véleményem, hogy a brexitnek alacsony ára van, és úgy gondolom, hogy ebben őszintének kell lennünk, hiszen gazdasági költséggel jár a vámunióból való kilépés és az egységes piac elhagyása. De ezt messze felülmúlja az a haszon, amit annak köszönhetünk, hogy képesek vagyunk megreformálni és megváltoztatni a törvényeinket, és idővel deregulálni. Ez a kis költség ráadásul már rég ki van fizetve. Ha sikerül rendbe tenni a dolgokat, akkor erőteljes reform, változás és növekedési folyamat kezdődik. Ami a tágabb problémát illeti, azt kívánom, hogy bárcsak a kormányunk jobban kiállna a brexit mellett. Nem sokat beszél róla. Nem igazán védi azt, amit tettünk, így olyan dolgok miatt, mint a Goldman Sachs jelentése, kezd elterjedni a köztudatban, hogy nem volt jó döntés a brexit. 

elmagyarázza, mi történik, mert a Konzervatív Párt a brexit pártja. Támogattuk, megcsináltuk. Ha az emberek azt hiszik, hogy a brexit kudarcot vallott, az visszahat a Konzervatív Pártra, ezért meg kell védenünk. Jobban el kell magyaráznunk, mint eddig.

Közép- és Kelet-Európában sokan meglepetéssel olvassák a woke mozgalom egyesült királyságbeli ámokfutásáról szóló híreket. Mi történik önöknél?
Ez jó kérdés, szerintem sok embert meglep például az, hogy a transzmozgalom milyen erősen beépült a brit közéletbe, az, hogy nem tudjuk betartatni a törvényt azon tüntetőkkel, akik szobrokat döntenek le, vagy az, amit a gázai háború kapcsán tartott londoni tüntetéseknél lehet tapasztalni. Ez mélységesen frusztráló. Szerintem a kormány nem tesz eleget azon feladatának, hogy kötelezze a rendőrséget a törvény és a rend védelmére. Nem tesz eleget azon feladatának sem, hogy szabályozza, mit lehet és mit nem lehet tanítani az iskolákban, milyen orvosi kezelések legyenek elérhetők, és így tovább. Bár elkezdődött egy folyamat. A kormány most felébredt, és történt néhány jó dolog. Talán mi vagyunk az első ország Nyugat-Európában, amely betiltja az úgynevezett pubertásblokkoló készítményeket, amelyek megágyaznak a serdülő gyermekek nemváltásának. Az, hogy egy ilyen lépés is jelentősnek számít, rávilágít, hogy milyen messzire mentek a dolgok. Azt hiszem, ha még öt évig konzervatív kormányunk lenne, akkor okkal bízhatnánk abban, hogy folytatódik ez a tendencia. De tartok tőle, hogy nem így lesz, és még több progresszív liberalizmust, szocializmust kapunk a Munkáspárttól.

Ha már szóba került a gázai háború elleni demonstráció: látom, hogy a brit mellett izraeli zászlót formáló kitűzőt visel. Mit érez, amikor több tízezer embert lát London utcáin Izrael ellen tüntetni?
Azt hiszem, sokan vannak, akik nyugtalanok. Úgy gondolom, hogy amit Londonban és bizonyos mértékig egész Európában látunk, az 

a Nyugat-ellenes szélsőbaloldallal. Úgy tűnik, ez manapság nagyon erős Nagy-Britanniában. Szerintem ez a két erő összeállt Izraellel szemben, ezért láttuk a nagy tüntetéseket. Sok ember úgy érzékelheti, hogy a rendőrség nem kontrollálja az utcákat a demonstrációkon. Amikor látom a tüntetők által feltartott feliratokat, a rendőri jelenlétet, a zsinagógák előtti őrséget, megdöbbentőnek találom, hogy ilyesmi megtörténhet Nagy-­Britanniában. Szeretném, ha ezzel jobban meg tudnánk birkózni.

A brexit időszakában az Egyesült Királyság független, önálló szereplővé akarta átpozicionálni magát a nemzetközi porondon, de az ukrajnai háború ismét Európára irányította a figyelmet. Hogyan látja az ország globális szerepét középtávon?
Nyilvánvalóan nem vagyunk szuperhatalom, de jelentős azért igen. Azon kevés országok egyike vagyunk, amelyek még ma is képesek haderőt bevetni a világ egyes térségeiben, emellett valóban globális diplomáciai jelenléttel bírunk, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként befolyásunk is van. Tehát globális szerepet játszhatunk, ha akarunk. Igaz, hogy Ukrajna miatt kicsit szükségszerűen is Európára koncentrálunk, de nem hiszem, hogy ez megváltoztatta az alapvető vágyat és igényt, hogy részt vegyünk például Ázsia folyamataiban, ahol sok ország azt szeretné, ha mi és más európaiak is jobban elköteleznék magukat a térségben. Mint mondtam, a nagy csendes-óceáni kereskedelmi megállapodás is ennek a jele. Szóval ez az irány meg van határozva, legalábbis ez a konzervatív politika. A sikeres külpolitika megvalósításához azonban sikeres gazdaságpolitikára van szükség, így finanszírozható a védelmi szektor. Tehát visszatérünk ahhoz a kérdéshez, hogy fel tudjuk-e lendíteni a gazdaságot. Ez esetben valóban globális szerepet játszhatunk. Úgy gondolom, hogy ha a baloldal győz, erősebb visszabillentést fogunk látni Európa irányába. Akár új megállapodások is születhetnek az EU-val, ami más irányvonal lenne.