Még jó, hogy nálunk van diktatúra meg elnyomás

(Nyitókép: AFP/Simon Wohlfahrt)

Kavarognak az ember gondolatai a keddi brüsszeli események után. Több is.

A nulladik, hogy az ember, bármilyen furcsának is tűnik, hálás lehet, hogy Európában él. A világ legnagyobb részében ugyanis teljesen természetes, mindennapi történet, hogy a helyi karhatalom politikai alapon szétkap egy ellenzéki rendezvényt.

de tény: ha Bamakóból, vagy, teszem azt, Moszkvából hallanánk hasonló híreket, nem érne minket meglepetésként. Itt viszont botrány lett belőle, és a liberális belga miniszterelnök, Alexander De Croo maga is elítélte a történeteket.

De vannak itt más, szemléletbeli, mélyebb gondok is.

Akadnak köztük úgymond elvi természetűek. Például: a szólásszabadság nemcsak azokat illeti meg, akikkel egyetértünk, hanem azokat is, akikkel semmiben az égegyadta világon sem.

És ha az egyik – releváns, mainstream, sőt: uralkodó – narratíva szerint a korlátlan bevándorlás jó, a háborús részvétel is jó, a család meg nem jó, akkor ugyanilyen joga van kifejteni a nézeteit annak, aki szerint a korlátlan bevándorlás rossz, a háborús részvétel rossz, a család meg jó. Mondhatnánk:

Mindenkit megillet a jog – és mindenkit egyformán megillet. Ha csak azt illeti meg, aki a megfelelőképpen gondolkodik és szépen beszél újbeszélül, úgy, hogy egyik sértődésből élő csoport se találjon rajta fogást, az már nem szólásszabadság, hanem valami egészen más. Aki annak tapsol éppen, hogy „végre, jól megkapták”, annak van a legkevesebb köze bármiféle értékelvű liberalizmushoz.

Aztán vannak gyakorlatiasabbak is. Mert hát az történt, hogy a szólásszabadsághoz való jogukat gyakorolni kívánó személyek – jelesül a Nemzeti Konzervativizmus Konferencia, vagyis a NatCon résztvevői – először nem találtak platformot arra, hogy élhessenek ezen jogukkal.

Otromba gyakorlat lenne, de végtére is dönthetnek úgy, hogy nem kívánnak helyet biztosítani egy adott nézetrendszert hirdető rendezvénynek. Zárójel: állítólag ugyanez történt Somogyi Andrással meg Pottyondy Edinával, és ha így volt, az is ugyanígy otrombaság volt, akkor is, ha Somogyi életében egy pillanatra sem volt vicces, Pottyondy műsora pedig menthetetlenül csúszik a John Oliver és a Mónika Show közötti skála utóbbi végpontja felé.

Mindenesetre az említett két, nagynevű szálloda vezetői nem maguktól döntöttek így:

Politikai nyomás alá helyezték a helyszíneket, pénzügyi károkkal fenyegették őket, ha nem mondják vissza a rendezvény befogadását, sőt még a beszállítókat is igyekeztek megfélemlíteni – ha úgy tetszik,

S mindezek után, hogy végül mégiscsak sikerült megrendezni az eseményt, Philippe Close, Brüsszel szocialista polgármestere rendőröket uszított a helyszínre, akikkel be akarta záratni azt. Mondván, „közrendzavarás” történhet, hiszen ott vannak a délutáni antifa tüntetők is.

– legalábbis jelen sorok írásakor nem eszkalálódott idáig a helyzet –, de ahelyett, hogy biztosította volna a rendezvényen részt vevők szólásszabadsághoz és nem mellesleg testi épséghez való jogát, inkább mindent megtett azért, hogy elhallgattassa a vele egyet nem értő politikai oldal képviselőit, szoros szövetségben az erőszakos ellentüntetőkkel, illetve azok szándékainak megfelelően. 

mondjuk az Európai Parlament szocialista frakciójához tartozó pártok budapesti konferenciáján. Vajon melyik pénzcsapokat zárták volna el, vajon hányféle uniós eljárás indult volna hazánk ellen, vajon hány, most mélyen hallgató jogvédő szervezet öntené jelentéseit, s vajon hány címlapot töltöttek volna meg a marcona rendőrsorfal és a baloldali politikusok fotóival, történeteivel? Még jó, hogy nálunk van diktatúra meg elnyomás.

Most, hogy így soroljuk, kezdek aggódni a belga jogállamiság állapotáért...

Nem bonyolult az érvelés: a fasisztákat nem látjuk szívesen, azt pedig, hogy ki a fasiszta, mi mondjuk meg.

Kész, ennyi, további indoklás felesleges, az ilyeneknek nincsenek jogaik. Mert hát az autokraták veszélyesek. Azok olyanok, hogy elhallgattatják a velük egyet nem értőket. Hozzátehetjük, egy amolyan hagyományos autokrata nem is dicsekszik el vele, ha így tett, inkább igyekszik titkolni.

De félre a cinizmust. Inkább csak ízlelgessük: Brüsszelben karhatalmi erőkkel, kizárólag politikai alapon kaptak szét egy rendezvényt.

Igaz persze, Brüsszel nem Moszkva. Van különbség – de napról napra kevésbé szembetűnő.