Gyökeres változásra számít a Politico: Orbánnak engedelmeskedik Európa legbefolyásosabb politikusa
Az Economist is hasonló véleményen van.
Elfoglalni Brüsszelt vagy harcolni ellene – ez a két politikai stratégia, amely a jobboldalt megosztja a júniusi voksolás előtt, a Meloni vezette ECR és a Le Pen dominálta ID két külön úton halad – írja a brit hírügynökség.
Giorgia Meloni nem szereti, ha az olasz Marine Le Pennek nevezik – amikor tavaly egy francia miniszter ezt tette, az olasz kormányfő felhívta Emmanuel Macront, és panaszt tett nála ezért – idézi fel a közelmúlt történését a Reuters, amely összefoglalójában e példából kiindulva elemzi a két jobboldali politikai vízió közötti különbségeket.
Mint írják, az előrejelzések érzékelhető jobboldali előretörést prognosztizálnak a júniusi EP-választásokon – a választók büntetni fogják a fősodratú pártokat a rossz kormányzások miatt –, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) nevű politikai elemzőiroda szerint a voksolást követően 2024-ben akár létre is jöhet a nagy jobboldali többség az Európai Parlamentben az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) (EPP), az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) összefogásával, erre azonban leginkább
úgy lehetne esély, ha az európai „nacionalista jobboldal” két ereje egy tömbben lépne fel.
A brit hírügynökség szerint azonban ezt a Meloni-Le Pen ellentét megakadályozza, így a jobboldal vélhetően nem tudja majd kiaknázni a lehetőséget a hatalom megragadására.
A jobboldali EP-frakció, az ECR vezető politikusa, Giorgia Meloni Brüsszelen belül akar politikai változásokat elérni, célja az, hogy maximalizálja az olasz befolyást Európán belül az uniós intézményekkel való együttműködés révén, ebben a keretben akar politizálni, míg az ID vezető ereje, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) párt erős embere, Marine Le Pen az EU elleni harcot látja követendőnek, az alapszerződések felülírásával át akarja alakítani az EU intézményeit – régóta felröppennek hírek a két frakció egyesüléséről, de
ez a két eltérő vízió éppen a megosztottságot erősíti.
Le Pen visszatáncolt abból a pozícióból, hogy Franciaországnak ki kellene lépnie az EU-ból, most az a célja, hogy bemutassa: személyes belpolitikai ellenfele, Macron olyan Európát épített, amely cserben hagyta az uniós állampolgárok tömegeit. Míg Le Pen Macront ekézi, addig a francia nacionalista tábor is kettéhasadt, Éric Zemmour pártja, a Visszahódítás (Reconquête) februárban a Meloni dominálta ECR-hez csatlakozott.
A két francia nacionalista párt vetekedése élesen megmutatja az ECR és az ID közötti választóvonalakat is: az ECR támogatja Ukrajna uniós integrációját, egy működő bevándorlási rendszert szeretne, hajlandó az észszerű kompromisszumra az agrárügyekben, míg az ID nem, ezek ellenében építette fel álláspontját.
A felmérések alapján ha az ECR és az ID egységes frakciót hozna létre, jó eséllyel még a következő EP legerősebb politikai erejévé is válhatna, ami
egy politikai földrengéssel érne fel, borítékolná a változásokat az EU intézményeiben, politikáiban.
A Reuters elemzése szerint a kulcs Meloni kezében van, az olasz politikus azonban távol akarja tartani magától Le Pent. Amióta 2022-ben hatalomra került, pártját, az Olasz Testvéreket folyamatosan húzza be a jobbközép politikai térbe, a brit Konzervatív Párt vagy az amerikai Republikánus Párt mintája lebeg a szeme előtt, a gazdaságban piacpárti vonalat, a külpolitikában Ukrajna támogatását és a transzatlanti kapcsolatok építését, a bevándorlás kérdésében a Bizottsággal való együttműködés politikáját viszi.
Egy neve elhallgatását kérő francia diplomata a Reuteresnek elmondta:
Meloni játszmája arra megy ki, hogy a következő Bizottságban Olaszország számára egy erős gazdasági biztosi posztot lobbizzon ki.
Le Pen most azzal támadja Melonit, hogy az olasz politikus megalkuvó módon támogatja Ursula von der Leyent, hogy még egy ciklusra az Európai Bizottság elnöke maradhasson, az ECR egyik vezető politikusa azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a jobboldalnak nyitottnak kell maradnia az EPP-vel való együttműködésre, mert csak így nyílhat esély a liberális-baloldali erők visszaszorítására Európában.
Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen: a brit hírügynökség két diplomáciai forrásból is úgy tudja: Manfred Weber EPP-elnök világossá tette Meloni számára, hogy
csak abban az esetben tud egy szövetséget elképzelni az ECR-rel, ha Le Pen és pártja azon kívül marad.
Egy új jobboldali szövetség az EPP részvételével csak EU-barát és Ukrajna-támogató platformon lehet elképzelhető tehát, így az ECR-nek kompromisszumot kellene kötnie; viszont cserébe ez az együttműködés jobboldali fordulatot hozhatna olyan témákban, mint a bevándorlás, az éghajlatváltozás vagy a család kérdése.
Az ID-vel való szövetségkeresés egy másik veszélyt is rejtene Meloni számára: Le Pen pártja több EP-képviselőt fog küldeni Brüsszelbe nyár után, mint Meloni pártja, így egy egységes jobboldali frakcióban Meloni befolyása jelentősen csökkenne.
Meloni nagy húzása az lenne, ha be tudná vonni az ECR-be Orbán Viktor magyar miniszterelnököt és pártját,
mert azzal a frakció ereje úgy növekedne, hogy a vezetés olasz dominanciája nem változna – írja a Reuters.