Nekiment a magyarok jogainak Kolozsvár polgármestere

Nyitókép: Daniel Mihailescu/AFP

Emil Boc kolozsvári polgármester úgy véli, hogy a kolozsvári magyarok nem akarják használni anyanyelvüket a hivatalokban, ezért fölösleges a kétnyelvűség.

Pedig ugyancsak a Kincses város húsz éve regnáló polgármestere volt az, aki évekig nem volt hajlandó a város határában elhelyezni a kétnyelvű, román–magyar településjelző táblákat. Csak azután, hogy erre bírósági döntés kötelezte. Hiába ő döntötte meg 2004-ben a rossz emlékű, hírhedten magyarellenes Gheorghe Funar uralmát, úgy látszik, hogy aki az ultranacionalista Ceaușescu-érában szocializálódott, az már nem fog változni. Főleg nem egy választási szuperévben.

közel harmincnégyezer fő, de aránya 2002 óta nem éri el a törvény által elvárt, húsz százalékot. Több éves pereskedés után, 2017-ben helyeztek ki először olyan helységnévtáblákat a város kijáratainál, amelyeken magyarul is ott áll, hogy Kolozsvár.

A magyarok elleni hergeléssel mindig is lehetett szavazatokat szerezni, de ez az ügy már több éve zajlik. A Székely Figyelő Alapítvány közintézményekben anyanyelvhasználati jogot követel a kolozsvári magyarok számára. Amint a kronika.ro beszámolt róla, az  ügyben három éve pereskedő civil jogvédő szervezet cáfolja Emil Boc polgármester elutasító állításait, miszerint a kolozsvári magyarok nem igénylik a magyar nyelv használatát. A tárgyalás a csíkszeredai törvényszék után, a marosvásárhelyi táblabíróságon fellebbviteli szinten folytatódik. 

A székelyföldi jogvédő alapítvány szerint a 2001/215-ös törvény anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásait a polgármesteri hivatal nem alkalmazza. Árus Zsolt, az alapítvány vezetője kijelentette: „A kétnyelvű településjelző táblák kihelyezését követően levelet küldtünk Emil Boc polgármesternek, amiben szorgalmaztuk, hogy a 215-ös számú közigazgatási törvény előírásai szerint a kolozsvári közintézményekre is kerüljön ki magyar felirat, a közintézményekben legyenek magyar nyelvű tájékoztató szövegek, illetve az ügyfelek használni tudják a magyar nyelvet a hivatali ügyintézés során.”

Válaszában Emil Boc azzal hárította el a magyar nyelvhasználatnak a kolozsvári közintézményekben való kiterjesztését, hogy Kolozsvár magyar lakosságának számaránya az összlakosság húsz százaléka alá csökkent, ezért a közigazgatási törvény ide vágó passzusainak alkalmazása nem kötelező érvényű az önkormányzat számára. 

A beadványban szerepel a közigazgatási törvény alkalmazási módszertanát tartalmazó 2001/1206-os számú kormányrendelet, amelyben tételesen Kolozsvár is megjelenik azoknak az erdélyi településeknek a listáján, ahol az anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásokat alkalmazni kell. Ezt a jogszabályt azóta sem vonták vissza, következésképpen ma is hatályos. A tárgyalás még folyamatban van.

A bő egy évtizeddel ezelőtt a világválságban kormányfőként tevékenykedő Emil Boc 

azonban manapság ismét a legkedveltebb döntéshozók között tartják nyilván. Mégis, számára nem fontos a Kolozsváron élő, a lakosság 12%-át kitevő,  34 ezer fős magyar lakosság jogainak garantálása. 

Lehet, hogy Boc úr úgy vélekedik, ahogyan egy helybéli újságíró frappánsan megfogalmazta: 

Szerencsére történtek pozitív előrelépések is a nyelvi jogok kapcsán: a helyi RMDSZ követelésére megkezdődtek a műemlékek ötnyelvű (román, magyar, angol, francia és német) feliratozásai. Sőt, az államfő nemrég hirdetett ki egy olyan törvénymódosítást, amely értelmében a kisebbségek nyelvén is feliratozni kell a kihelyezett emléktáblákat, köztéri alkotásokat, műemlékeket, amelyek a magyar közösséghez kötődnek valamilyen formában. És ez nemcsak azokon a településeken lesz kötelező, ahol 20 százalék felett élnek magyarok.