Egy kis Erdély, egy kis Európa

Nyitóképen: Hallgatók az egyetem Farkas utcai főépületében.  Fotó: MTI / Bíró István

Kolozsvár rég nem frontváros: Románia harmadik legnagyobb településén a magyarság az 1950-es években már csak a lakosság felét tette ki, 2021-re pedig 11,7 százalékra zuhant az aránya. Ma viszont éppen az erdélyi multikulturalizmus felélesztésére zajlanak kísérletek a városban. Ez olykor kimerül „papucs orrán pamutbojt” projektekben, mint a közép- és újkori kőtár megnyitása, majd gyors bezáratása Emil Boc polgármester részéről, s néha ez a bojt is lehull, mint a dákoromán címerhez ragaszkodó, magyarfaló Gheorghe Funar idején. Előremutató példa viszont a műemlékeknek a helyi RMDSZ követelésére megkezdett ötnyelvű (román, magyar, angol, francia és német) feliratozása.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a Báthory István által 1581-ben alapított jezsuita kollégiumot tekinti elődjének. A közvetlen jogelőd a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, amely – az erdélyi román elit kérése ellenére – egy tanszék kivételével magyar oktatási nyelvvel működött. A bevonuló román adminisztráció 1919-ben a soviniszta Onisifor Ghibu vezetésével elfoglalta az egyetemet, és egy tanszék kivételével román tannyelvű intézményt hozott létre a helyén. Az esküt letenni nem hajlandó magyar oktatók Szegedre menekültek – így jött létre a Szegedi Tudományegyetem (SZTE). Ők a második bécsi döntés után visszatértek, újjáépítve a régi magyar egyetemet, s ezúttal a románok távoztak a Romániá­nál maradó Temesvárra és Nagyszebenbe. 1945 után újabb szerepcsere: ismét jött a román adminisztráció, Mihály király rendeletével pedig megszületett a később Victor Babeș biológus nevét viselő román, valamint a Bolyai Jánosról elnevezett magyar egyetem. Az 1940-es évek végére a Bolyairól kirakták a nem román állampolgárságú oktatókat, 1959-ben pedig a magyar forradalommal való szimpatizálás vádjával megindult az egyetem erőszakos beolvasztása a Babeșbe, természetesen a magyar elem folyamatos visszaszorításával, s létrejött a mai Babeș–Bolyai Tudományegyetem.

Az újabb fordulatot nem is a rendszerváltozás, hanem a Bolyai önállósítására tett kísérletek hozták el. Még 2006-ban is rúgtak ki magyar tanárokat, mert magyar táblákat helyeztek el az ezt előíró szenátusi határozat alapján, de az egyetem vezetésének tiltása ellenére. A változást az ellentmondásos megítélésű, szekus botrányba is keveredett Ioan-Aurel Pop rektor távozása indította el. A 2020-as rektorválasztást Ioan Chirilă ortodox teológussal szemben Daniel David pszichológus nyerte a voksok több mint  70 százalékával. A kommunista reflexeket kritizáló, szatmárnémeti születésű David román, magyar és német nyelven is közzétette programját, amelyben egy világszínvonalú egyetem felépítését ígérte. Idén februárban ismét ő nyerte a választást, immár több mint 90 százalékkal, időközben pedig a BBTE nemzetközi helyezései is javultak.

Ahogy a rektor a Mandinernek fogalmaz: szatmárnémeti születésűként főképpen azt tanulta meg, hogy „románként tisztelned kell a szomszédaidat, a kollégáidat, a barátaidat a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, legyenek magyarok, németek, zsidók, hogy csak néhány történelmi és jelenlegi kulturális közösséget említsek Szatmárnémetiből. Ha ezt megérted, akkor jobban tudsz együttműködni, mint ha destruktív, egoista versengésbe kezdesz, és a közösség is virágozni fog”. Hangsúlyozza, ezt igyekszik elősegíteni az egyetemen is. Elismeri, az intézményben is voltak román–magyar konfliktusok, de ma már büszkék az európai, multikulturális profilra, s ezzel az elköteleződéssel is tisztelegnek „akadémiai történelmünk és Erdély történelme előtt” – ez ráadásul versenyelőny is, hiszen a kollégák és a hallgatók megőrzik saját kultúrájukat. „A BBTE a legfőbb akadémiai és kulturális otthona a romániai magyar közösségnek”, a magyar kollégák pedig a német és a román kultúrával is találkoznak, ami kitárja a lehetőségeiket Romániában. Emellett számos egyéb nyelveken elérhető programjuk is van, ami nemzetközi szinten jelent lehetőségeket. „És ez kölcsönös, vagyis igaz a román és a német kollégákra, hallgatókra is.”

David egyébként nemrég az RMDSZ Hargita megyei szervezetével írt alá együttműködési megállapodást, és felszólalt a kolozsvári magyar egyetemi oktatás 150. évfordulóját ünneplő eseményen is.

Mint fogalmaz, a Babeș–Bolyai Románia legsokszínűbb egyeteme, s nemzetközi szinten is egyedülálló – „bizonyos értelemben egy kis Európa a multikulturalitás és a többnyelvűség terén”. Emlékeztet: az egyetemnek három hivatalos nyelve van az erdélyi történelem sajátosságainak megfelelően, ezenkívül vannak például angol és francia programjaik is. A főbb szocializációs években, az alapképzésen elkülönülten zajlik a tanulás, a mesterképzés már vegyes, posztgraduális és doktori szinten pedig az együttműködést támogatják, gyakran a főbb nemzetközi nyelveken, de vannak keresztképzések román, magyar és német nyelven is.

David rámutat: életben tartják, ápolják a kétfakultásos jezsuita kollégium latin, a négyfakultásos birodalmi egyetem német és latin, majd a magyar, végül a román egyetem hagyományait, egyúttal részben közös történelmüket is az SZTE-vel.

Vendéghallgatóként tanúja volt az amerikai multi­kulturalizmusnak, ahol az angol a nyelv, és sokan tudatosan asszimilálódni akarnak. Ezzel szemben „Erdély multikulturalizmusa történelmibb jellegű, ahol a magyarok nem akarnak románok vagy németek lenni, és fordítva is áll a dolog, de a saját anyanyelvükön tudnak együtt tanulni”. S közben sajátos együttműködéssel jönnek létre innovatív eredmények, ami – teszi hozzá – a BBTE sajátja. Ezt és a világszínvonalú egyetem gyakorlatát látja az egyetem sikere és saját újraválasztása kulcsának is.