hogy a nőknek inkább a súlyos menstruációs fájdalmaik okának megtalálására kellene összpontosítaniuk,
és az efféle szabadságok megakadályozhatják őket abban, hogy orvoshoz forduljanak. Mások úgy vélik, egy ilyen engedmény széles körű bevezetése növelné a munkahelyi egyenlőtlenséget vagy okot szolgáltatna a női munkavállalók hátrányos megkülönböztetésére, mások pedig a rendszerrel való visszaélésektől tartanak.
Mindezek aggályok ellenére a Baloldal az Európai Parlamentben hat hónappal ezelőtt úgy döntött, titkársági dolgozói között bevezeti a menstruációs szabadság rendszerét, javítva a munkavállalók jólétét azáltal, „hogy elismeri szükségleteiket, és leküzdi a menstruációval kapcsolatos megbélyegzést”.
A képviselőcsoport főtitkára, Francisco Orozco Dopico szerint a kísérlet eddig sikeres volt, mostanra a menstruációs szabadság stabilan a többi betegszabadság-típus közé került, lehetővé téve a munkatársak számára, hogy orvosi igazolás nélkül havonta legfeljebb három napot kivegyenek, vagy heti három extra napot otthonról dolgozzanak. A próbaidőszak alatt a 92 fős létszámból hat különböző személy összesen 13 alkalommal vette igénybe a lehetőséget, a többiek azt mondták, azért nem tették, mert „nem volt rá szükségük”.
A képviselőcsoport másik munkatársa, Anastasia Cojocaru szintén arról számolt be, hogy a menstruációs szabadság bevezetése rendkívül pozitív hatással járt: