Az Euractiv megírta, miért szívják a fogukat az oroszok

Nyitókép: A bodeni Norrlandsbrigade svéd katonái egy 90-es harcjárművön a finn vadászegységekkel közös kiképzésen az észak-finnországi Hettában 2024. március 5-én. A svéd egységek részt vesznek a gyakorlaton, amely a NATO Steadfast Defender gyakorlatsorozatának szerves része. (Anders Wiklund / TT News Agency via AFP)

***

Finnország és legutóbb Svédország NATO-csatlakozásával a balti-tengeri térség, illetve a katonai szövetség északi szárnyának stratégiai helyzete gyökeresen megváltozik, 

– írja az Euractiv.

Az évek során a NATO folyamatosan növelte az ellenőrzést a Balti-tenger felett; ez kulcsfontosságú tengeri átjáró az orosz flotta számára, amelynek Szentpétervár közelében és az erősen militarizált kalinyingrádi exklávéban vannak bázisai. A finnek és a svédek NATO-tagságával viszont a szövetség bezárja a védelmi rést a fontos északi hajózási útvonalon, így az orosz mozgástér korlátozottá válik egy Moszkvával szembeni közvetlen konfrontáció esetén. Mivel azonban Oroszország a jövőben is képes lesz veszélyeztetni a tenger alatti infrastruktúrát, illetve a közeli bázisai révén nyomást gyakorolni, szakértők szerint a NATO éberségének nem szabad lankadnia e fenyegetésekkel szemben.

„A térség nagy fokú sebezhetőségére az oroszok két évvel ezelőtti ukrán inváziója óta a balti-tengeri csővezetékeket és a víz alatti kábeleket érintő, nagy visszhangot kiváltó incidensek sorozata hívta fel a figyelmet” – írja a portál.

Közben a héten a NATO megkezdte az újonnan kibővített északi területe védelmét célzó gyakorlatot, 

„Svédország és Finnország NATO-csatlakozása eredményeként egy, a Baltitól a Fekete-tengerig tartó pajzs jött létre, ami tovább erősíti a védelmi tervezést és együttműködést az észak-balti térségben” – mondta az Euractivnak egy NATO-tisztviselő. 

Elhangzott az is, hogy Svédország ráadásul hozza magával mindehhez a csúcstechnológiás védelmi iparát, vadászgépeket, valamint mások mellett a kifejezetten a Balti-tengerre tervezett tengeralattjáróit, mindamellett, hogy a svédek 2017-ben visszaállították a férfiaknak és nőknek egyaránt kötelező sorkatonai szolgálatot. Finnország pedig, ellentétben a legtöbb európai országgal, a hidegháború befejezése után sem állította le a hadseregre fordított kiadásokat, így Európa egyik legnagyobb tüzérségi arzenáljával és szárazföldi haderejével bír. A közelmúltban megújították a vadászrepülőgép-flottájukat is; 2026-ra várhatóan 64 amerikai gyártmányú F–35-ös lesz a birtokukban, amelyek hozzájárulnak majd a balti térség légi rendfenntartáshoz.

Mivel a Balti-tengert körülvevő országok – Oroszországot kivéve – immár a NATO részei, egyesek a tengert „NATO-tónak” nevezzék. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy Oroszország mindennek ellenére még mindig képes lenne nagy pusztítást végezni a térségben a már említett kalinyingrádi exklávé közelsége miatt,  

„Ha megnézzük a térképet, akkor a Balti-tenger földrajzilag valóban NATO-tóvá válik Oroszország szempontjából” – fogalmazott Minna Ålander, a Finn Nemzetközi Ügyek Intézetének kutatója is az Euractivnak, hozzátéve, hogy ettől még a szövetségnek előre kell terveznie, és minden eshetőségre készen kell állnia.

A cikkben szó esik arról is, hogy Svédországhoz tartozik a Balti-tenger legnagyobb szigete, Gotland,  amelynek központi szerepe lehet a régió biztosításában, ugyanakkor sebezhető pont is lehet, hiszen a túloldalán éppen Kalinyingrád van. Nem véletlenül mondta korábban Magnus Frykvall, a svéd hadsereg legfelsőbb vezetője, hogy „aki Gotlandot ellenőrzi, az uralhatja a Balti-tenger déli részének légi és tengeri terét”.

Ålander ugyanakkor nem hiszi, hogy Oroszország Kalinyingrádból kezdené üldözné a NATO-t, mert szerinte Kalinyingrád sokat veszített a finn és svéd NATO-csatlakozás előtt fennálló stratégiai előnyéből, sőt, most inkább Oroszország sebezhető pontjává vált: amennyiben az oroszok nagy értékű eszközöket helyeznének el az exklávéban, Ålander szerint számolniuk kellene azzal, hogy a NATO egy konfliktusban nagyon könnyen megsemmisíthetné azokat.

És bár a NATO új, 1340 kilométer hosszú, orosz–finn határa a nyugati katonai szövetség számára is kihívás, „Oroszország számára a helyzet most sokkal bonyolultabb,

A NATO balti államai egyébként régóta a szövetség Achilles-sarkának számítanak, hiszen fokozottan ki vannak téve az elszigetelődés veszélyének, amennyiben az orosz szárazföldi csapatok elfoglalják a Fehéroroszország és Kalinyingrád közötti 65 kilométeres Suwalki-szakadékot.

„Svédország NATO-csatlakozása jelentős lökést ad a Balti-tenger és az egész szövetség biztonságának. A baltiak egyszerűen így nagyobb biztonságban érezhetik magukat Oroszország a  régió összes országának békéjét és biztonságát veszélyeztető árnyékában” – mondta nem véletlenül Hanno Pevkur észt védelmi miniszter is az Euractivnak. Arra a kérdésre, hogy ezáltal védhetőbbé is válik-e a Suwalki-szakadék, Pevkur azt válaszolta, hogy a NATO katonai parancsnokain múlik annak megtervezése, hogyan lehet a legjobban kihasználni Svédország katonai képességeit és egyedülálló földrajzi adottságait.

Katonai szakértők úgy gondolják, a NATO mostani bővítésével kulcsfontosságú utánpótlási útvonal nyílik meg, amelyen több NATO-csapatot lehet átszállítani, hogy támadás esetén gyorsabban és hatékonyabban megvédjék őket.

„Mivel Oroszország célja, hogy újjáalakítsa hadseregét és a katonai jelenlétét növelje a határokon, még sincs okunk azt állítani, hogy a balti-tengeri térségben valamivel jobb a biztonsági helyzetet” – hangsúlyozta ugyanakkor a litván védelmi minisztérium illetékese.

Svédország és Finnország csatlakozása egyben a NATO jelenlétének bővítését is jelenti az Északi-sarkvidéken, 

„Finnország és Svédország NATO-tagsága lehetőséget ad az innovatív gondolkodásra, például egy közös északi terv létrehozására, amely biztosítja a katonai erők hatékonyabb felhasználását, valamint a közös haderő jobb irányítását, szervezését”  – hangzik a norvég fegyveres erők az Euractiv számára a témában adott adott kommentárja.