Rendkívül veszélyes, amit az új lengyel kormány csinál – Rosonczy-Kovács Mihály a Mandinernek

Miért vesztett a PiS? Túl sok ideológia, túl kevés gazdasági segítő intézkedés?

Fontos leszögezni: a PiS magabiztosan megnyerte a választást. Nyolc év kormányzást követően, a Covid-járvány és háború közben 35 százalékot szerezni egy arányos választási rendszerben kiváló eredmény. Nem vitás, jobbat, 38-40 százalékot szeretett volna a PiS, a pártban bizonyára zajlik az okok felmérése. Én itt kettőt említenék: 

az ukrán mezőgazdasági termékek korlátlan behozatalát illetően. Stratégiai szintű hiba volt a két nagypárt küzdelme szempontjából, hogy a PiS-ben hagyták elszáradni a párt koalícióképességét. Jarosław Kaczyński nyáron változtatott kampánystábon, ami után PiS látványosan erősödni kezdett. 

Donald Tusk szeptember elejére belátta: egyedül nem tud kormányt váltani. Innentől kezdve tudatosan segítette a magát Harmadik Útnak nevező globalista-centrista választási koalíciót, a Lengyelország 2050 és PSL (Lengyel Néppárt) pártok szövetségét, és így tett a globalista média is. A miniszterelnök-jelölti TV-vita baloldali értelmezése például szinte kizárólag Szymon Hołownia, a Lengyelország 2050 dicséretéről szólt. Ezzel szemben a PiS mindent arra tett fel, hogy egyedül nyerjen. Az elmúlt években elhanyagolta az esetleges koalíciós hajlandóság fenntartását a Lengyel Néppártban, sőt, a kampányfinis kapkodásában még durván neki is támadt. A választást követően így kevés eredménnyel kecsegtetett a PSL-nek tett koalíciós ajánlat, hiába az állítólag felkínált miniszterelnöki pozíció. Az ajánlat ugyanakkor folyamatosan érvényes; ha ez a parlament kitart 2027-ig, a PSL tulajdonképpen bármikor dönthet úgy, hogy inkább a PiS-szel szeretne kormányozni, a Konföderáció néhány képviselőjének külső támogatásával. Erre a közeljövőben ugyanakkor kevés esély látszik.

Hogy csúszott át Donald Tusk középjobboldaliból, vagyis inkább szuverenistából globalistává?

Ha például elolvassuk a Polgári Platform választási programjait a kétezres évekből, a nemzetet, a kereszténységet, a családok iránti elköteleződést sem látjuk szervesen beágyazottnak a párt DNS-ében. A politikusaik máig sokszor „projektként” hivatkoznak a pártra, amelyet abban a reményben hoztak létre, hogy kiszorítják a posztkommunistákat a hatalomból, hogy ők ülhessenek a helyükre. Ez sikerült is elérni 2005-ben, de azzal nem számoltak, hogy a PiS által felkínált konzervatív, hazafiság- és családközpontú vízió vonzóbb lesz a lengyel választóknak a jobboldalon és a centrum egy részében is. Ezzel párhuzamosan a szocialisták folyamatosan gyengültek, míg 2015-re ki is estek a parlamentből. Így a nemzetközi globalista hatalmi köröknek is más lengyelországi szövetséges után kellett nézniük. 

A baloldalon keletkező vákuum és a globalista igény egy potens lengyelországi bázisra 

A fordulópont a 2015-ös választási vereségük volt. Ettől kezdve a hatalomba való visszakerülés célja minden másnál fontosabb lett, és ebben a törekvésben szövetségesekre találtak a brüsszeli elitben, amely aggódva figyelte, hogy az Orbán Viktor vezette Magyarország után egy másik tagállamban is szárba szökken a valódi európai és valódi nemzeti értékeket képviselő politika, amely gátat szabhat a külső hatalmak játékának kiszolgáltatott, csak nevében európai szuperállam megalkotásának.

Ön szerint egyben tartható a fura Tusk-koalíció?

Komoly erők mozdultak meg, hogy létrejöjjön ez a koalíció. A „befektetők” felől érkező nyomás várhatóan legalább a jövő évben esedékes elnökválasztásig egyben tudja tartani. Ha akkor nem sikerül valamelyik koalíciós párt jelöltjének megnyerni az államfői széket, az idézhet elő olyan frusztrációt, amely esetlegesen megrendítheti a kormányzati együttműködést. Jelenleg komoly stabilizáló tényező az is, hogy 

így most nincsenek meg az eszközei, amelyekkel megfelelően rá tudná irányítani a figyelmet a koalíciós társak között egyébként már most is érzékelhető neuralgikus pontokra. És nem tudja rendszeresen szembesíteni a PSL választóit és politikusait folyamatosan szembesíteni a hatalomátvétel folyamatának bizonyos hajmeresztő lépéseivel.

A Lengyel Néppárt elégedett a nem túl erős kormányzati pozícióival?

Władysław Kosiniak-Kamysz pártelnök megfontolt politikus. Lehet, hogy történelmi lehetőséget szalasztott el, amikor nem vállalta el a miniszterelnökséget a PiS-szel kormányra lépve. Ugyanakkor fiatal még, nem kizárt, hogy az idő őt fogja igazolni. A PSL egyes politikusai viszont láthatóan berzenkednek, például amikor Tusk ideológiát is érintő kérdésben a kormány, nem pedig a pártja nevében beszél. De ahogy említettem, a PiS-nek nincsenek meg az eszközei arra, hogy mindebből profitálni tudjon. Akárhogy is, Marek Sawicki képviselőjük a parlament alakulóülésén mint levezető elnök hitet tett a nemzetek Európája felfogás mellett, úgyhogy magyar szempontból mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni a hagyományosan vidéki, részben vallásos szavazóbázisra épülő pártot.

Már megindult az úthenger, mint azt láttuk a köztévé átvételét kísérő jelenetekből. Történtek még hasonló esetek, ami kevesebb visszhangot kapott Magyarországon? Mi várható még? 

A változtatások egy része törvényes, és bírja a választói legitimitást is. Számos területen azonban olyan mértékű törvénytelenségeket tapasztalunk, ami teljességgel hitelteleníti a szivárványkoalíció nyolc éven át magáról rajzolt képét, amely szerint ők lennének a demokrácia és az alkotmányosság egyedüli képviselői. A kulturális miniszter által a közmédiában rendeleti úton keresztülvitt személyi változtatásokról például már a bíróság is kimondta, hogy törvénytelenek. Törvényi szabályozást igénylő kérdésben rendeleti úton dönteni, kegyelemben részesített képviselők mandátumait megvonni, önkényesen csak a kegyelmet érvénytelennek kimondó ítéleteket figyelembe venni, az ügyészséget megfelelő felhatalmazás nélkül átalakítani – mind-mind olyan ügyek, amelyek megrendíthetik a lengyel választók saját államukba vetett bizalmát. 

Számos kérdésben teljes a jogbizonytalanság az országban, az erősebb elve érvényesül. A globalista média lengyelországi leágazásai talán már észre sem veszik, mennyire abszurd például jogi szakvéleményeket erősebbnek bemutatni, mint az Alkotmánybíróság ítéletét.

Hogy viszonyul a Tusk-kormány a V4-hez? Mit várhatunk a lengyel-magyar kapcsolatok terén? Belpolitikai tényező, téma-e ma hazánk a lengyel belpolitikában?

A PO több politikusa is elmondta, hogy számukra a Weimari Háromszög, a német – francia – lengyel együttműködés a legfontosabb. Az utóbbi hetek azt is mutatják, hogy az amerikai demokraták elvárásai is kiemelt figyelmet kapnak. A kormányfői V4-csúcs februári várható elmaradása sem ad okot túlzott optimizmusra. A PO hagyományosan magyarbarát politikusai jellemzően egy sorral hátrébb vagy teljesen kikerültek a fontosabb pozíciókból. Az európai globalista táborban olyan elvárás a magyar politikát szidni, mint a kommunizmusban volt Lenint idézni. Ennek 

mint ahogy az a magyar sajtóban tükröződik. Ne feledjük: Donald Tusk egy rutinos reálpolitikus. A V4 minden tagjának elemi érdeke lenne az együttműködés nemcsak a biztonságpolitika vagy a mezőgazdaság terén, de például a regionális kereskedelem és az ahhoz szükséges infrastruktúra erősítésében is – függetlenül a kormányok összetételétől. Izgalmas kihívás lesz a magyar kormánynak az együttműködés lehetőségeit megteremteni kormányzati szinten, miközben a magyar kormánypártoknak az európai pártpolitikában Európa, a kereszténység, a demokrácia, sőt már ott tartunk, hogy a Szerződések védelméért is fel kell lépniük – szövetségben a PiS-szel.

Mit gondolnak a lengyelek ma az ukrajnai háborúról? Még mindig feltétlen támogatói szomszédjuknak?

Ukrajna támogatása azon kevés ügyek egyike, vagy talán jelenleg az egyetlen, 

Itt látszik egyedül szinte zökkenőmentesnek az együttműködés Andrzej Duda államfő és a kormány között. Igaz, amíg az előző kormányfő, Mateusz Morawiecki szeptemberben azt jelentette be, hogy legalábbis egy ideig nem kötnek új szerződést fegyverszállításról, Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij Kijevben közös fegyver- és lőszergyártás lehetőségéről beszélt.

Hogyan áll a lengyel EU-s kifizetések ügye? Mintha a választási eredmény ismeretében Brüsszelből minden korábbi vitás kérdést rendben találnának.

Elvben nem lenne könnyű helyzetben a brüsszeli elit, ha Magyarországnak nem, Lengyelországnak pedig akarna forrásokat utalni. Magyarország ugyanis folyamatosan minden világosan rögzített jogi elvárásnak meg akart és meg tudott felelni, 

például az igazságügy terén. Márpedig Duda kijelentette, hogy a viták kereszttüzében álló Országos Bírói Tanács által kinevezett, a szivárványkoalíció által csak „beöltözötteknek” nevezett bírák visszahívásában nem fog együttműködni. Egyelőre az Európai Bizottság is csak tartalom nélküli frázisokkal tudja kifejezni örömét és reményét az eddigi és a további elvárt változásokat illetően. Az új kormány megfelelési buzgalma, például az Európai Ügyészséghez való csatlakozás ígérete azonban könnyen ahhoz vezethet, hogy a Bizottság találni fog valamilyen jogi fügefalevelet, amely mögé bújva szembe mehet a jogszabályokkal, és de facto politikai alapon dönthet a forrásokról.

Szymon Holownia, a Lengyelország 2050 vezetője, aki jelenleg a szejm elnöke, a hírek szerint pályázna a köztársasági elnöki posztra. A koalíciós partnerek támogatják elnöki ambícióit?

Árulkodó volt, hogy Władysław Kosiniak-Kamysz, az említett PSL párt elnöke már az új parlamentben azt mondta, hogy Hołownia jövőre elnök lesz. Miközben Kosiniaknak nagyobb esélyei lennének a PiS jelöltjével szemben, ha bejutna a második fordulóba. Ez a kijelentés árulkodhat valamiféle megállapodásról, legalább a PSL-lel. Nem világosak egyelőre Donald Tusk tervei. A PO természetes jelöltje Rafał Trzaskowski, Varsó főpolgármestere, de lehet, hogy Tusk is Hołowniát szeretné inkább, hogy Trzaskowski ne erősödjék a pártján belül. A politikai szalonokban nem zárják ki azt sem, hogy Donald Tusk az elnöki palotából szeretne majd nyugdíjba vonulni. Persze, ha esetlegesen nem kap megint visszautasíthatatlan ajánlatot egy EU-s pozícióra.

Hogyan készül a PiS az EP-választásra?

Az európai parlamenti választások előtt áprilisban önkormányzati választást tartanak. A pártok most erre összpontosítanak. A koalícióban egyelőre az a téma, hogy együtt méressék-e meg magukat. Tusk ezt szeretné, ami mögött 

Jarosław Kaczyńskiék is országjárásba kezdtek. A két bebörtönzött képviselő ügye ébresztőként hatott a jobboldali táborra. Ugyanakkor megint csak ismételni tudom: hatékony médiatámogatás nélkül nehéz lesz politizálniuk.

Ki lehet Kaczyński utóda?

A pártelnök mandátuma 2025 közepéig szól, és bár előre jelezte, most pedig megerősítette, hogy nem jelölteti magát újra, nem kizárt, hogy marad még egy négyéves ciklusra. Mateusz Morawiecki mindenesetre bejelentette, hogy Kaczyński nyugdíjba vonulása után meg szeretné méretni magát. A mostani frakcióvezető, Mariusz Błaszczak sokat szerepel a párt nevében. Rendre felmerül az is, hogy Andrzej Duda vagy valamelyik szövetségese próbálhat majd a jobboldal élére állni. 

amely – bár ezt így nem mondja ki – a PSL és a Konföderáció nemzeti szárnyának szavazóira is számítana.

A PiS mit gondol a Fidesz esetleges tagságáról az Európai Konzervatívok és Reformerek, az ECR pártcsaládjában?

Ahogyan azt várni lehetett, a PiS hatalomvesztése a Fidesz relatív súlyának megerősödését hozta el az európai szuverenista oldalon. A PiS-ben érezhetően újra felerősödtek a Fidesszel való együttműködés fontosságáról szóló hangok. Emellett fontos szempont, hogy az európai föderalizmus hívei olyan ütemben próbálják keresztülerőltetni a tagállami kompetenciák elvételét, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy az európai szuverenista összefogás igénye láthatóan mindennél fontosabb lett Morawieckiéknak. És mintha az utóbbi napokban ezt a korábbinál határozottan képviselték Rómában is, az ECR elnöke, Giorgia Meloni hazájában.