„Az uniós megaterv most azt mondja: Amerika kint, Oroszország bent, Németország fent” – mondja Jacek Saryusz-Wolski, a lengyel jobboldal EU-politikai doyenje, aki szerint elkezdődött az EU birodalmi átalakítása. Interjúnk a lengyel helyzetről, a Fidesz helyéről és az EU jövőjéről!
Jacek Saryusz-Wolski (1948) lengyel politikus, diplomata. A lengyel uniós csatlakozás fődiplomatája volt az 1990-es években, 2004-től EP-képviselő, először a Polgári Platform, majd a Jog és Igazságosság párt színeiben, 2004 és 2009 között pedig az EP egyik alelnöke, 2006 és 2017 között pedig az EPP egyik alelnöke volt. 2019-től az ECR EP-frakciójának tagja.
***
A Bizottság igazságügyi biztosa, Didier Reynders minapi varsói látogatásán üdvözölte a Tusk-kormány jogállamisági intézkedéseit. Meglepődött?
Meg. Ugyanis a Bizottság biztosának nincs hatásköre arra, hogy tagállami kormányok intézkedéseit minősítse. Ez tehát leginkább egy beavatkozás volt egy tagállam belügyeibe, a biztos megsértette az eljárási szabályokat. A Bizottság régóta ezt a beavatkozási politikát folytatja Lengyelországgal szemben, Vera Jourová (jogállamiságért felelős biztos – a szerk.) és Reynders biztosok régóta nem legitim politikai nyomást gyakorolnak a lengyel politikára. Visszatartották az uniós forrásokat, bírálták a lengyel kormány döntéseit, bírálták a lengyel alkotmányos berendezkedést, a bírósági rendszert,
ez pedig nem tartozik a Bizottság hatáskörébe. Mindezek burkolt célja a kormányváltás kieszközlése volt.
Az uniós források visszatartásának fő indoka a lengyel bírósági rendszer volt. Helyes döntés volt a Morawiecki-kormány részéről, hogy nem engedett a brüsszeli követelésnek, nem módosította a bevezetett igazságügyi reformot?
Az első és legfontosabb: Brüsszel nem határozhatja meg, hogy egy tagállamnak milyen bírósági rendszere legyen – ez nincs benne az uniós alapszerződésekben rögzített bizottsági jogkörök között. A második: Brüsszelnek tisztelnie kell a tagállamok nemzeti identitását, intézményi sajátosságait – ez viszont benne van az alapszerződésben.
Donald Tusk kormánya megváltoztatja a bírósági rendszert és átalakítja a közmédia intézményeit. A brüsszeli kívánalmaknak Lengyelország most eleget tesz.
Először is, Tusk azt teszi, amit az uniós szervek tettek a megelőző években: a Bizottság és az EU Bírósága folyamatosan ekézték, támadták a lengyel Legfelsőbb Bíróság, az Alkotmánybíróság és az Igazságügyi Tanács intézményét. Nem csoda, hogy Tusk intézkedéseit most Brüsszel dicséri. Didier Reynders és Manfred Weber (az Európai Néppárt elnöke – a szerk.) most azt mondja, hogy a Tusk-féle lépések modellként szolgálhatnak a többi tagállam számára. Pedig ezek az intézkedések precedens nélküliek, botrányosak. Minden új kormánynak joga van változtatásokat tenni, de
mindent jog szerint kell tennie – a Tusk-kormány pedig törvénytelenül cselekedett:
új változtatta meg a közmédia vezetését, szerkezetét, hogy előtte nem fogadott el egy új médiatörvényt a parlamentben, emberei rendőri karhatalommal hatoltak be a lengyel köztévé, közrádió és az állami hírügynökség épületébe, aztán két képviselőt letartóztattak, megsértve a mentelmi jogukat, ők még most is előzetesben vannak annak ellenére, hogy elnöki kegyelemben részesültek.
Reynders úr ezekről nem tett említést varsói sajtótájékoztatóján.
Nem hát, úgy tett, mintha vak lenne.
A jogállamiság objektív tényező a Bizottság szerint. Ha a Tusk-kormány is megsértette, akkor az igazságügyi biztos miért nem hívta fel ezekre a visszásságokra is a figyelmet?
A Bizottság nem pártatlan testület. És nem békéltető. És
nem az alapszerződések semleges őre – pedig annak kellene lennie. A Bizottság beleavatkozott a lengyel belügyekbe azok erők oldalán,
akik végül megnyerték a választásokat.
A lengyel szavazók döntöttek viszont az urnáknál. Donald Tusk a kampányban világossá tette, mit fog tenni kormányon, a többség pedig ennek tudtával voksolt.
Ezzel ön azt sugallja, hogy a lengyel választók azért voksoltak Tuskra és a többi koalíciós pártra, mert változást akartak. De ez nem igaz. A választók egy része valóban ezért voksolt a Polgári Koalícióra (KO) és Tuskra, de a Harmadik Út (Trzecia Droga) szövetség két pártjára, a Lengyelország 2050-re és a Lengyel Néppártra (PSL) azért, mert azt ígérték, hogy „se nem Tusk, se nem PiS”. Aztán a választás után a választóikat megcsúfolva összeborultak a KO-val, és kiderült: a két párt nem több, mint Donald Tusk bábja. Nélkülük Tusk nem került volna kormányra. Így nem igaz, hogy a lengyel választók többsége változást akart.
A másik tényező a médiatúlsúly. A két nagy kereskedelmi tévé baloldali, a lengyel médiacégek 80 százaléka pedig külföldi kézen van – az ellenzék folyamatosan nyomta sok csatornán a hazugságait, igazából a saját kormányzati ciklusaikban elkövetett bűneiket vetítették ki a PiS-kormányra: korrupciót, rossz kormányzást kiáltottak. Óriási hatása volt ennek az agymosásnak az emberi fejekben.
Ők éppen ezzel vádolják a PiS-kormányt, vagyis hogy a lengyel közmédia intézményeit agymosásra, a kormánypropaganda sulykolására használták. Nem így volt?
A közmédia valóban a kormányerőkkel szimpatizált. Ez igaz. De
a közmédia kormányközeli narratívájával valósult meg éppen a médiapluralizmus – ezt a magyarok érteni fogják, a nyugatiak nem.
Ugyanis a kommunizmus öröksége a médiaviszonyokban még ma is velünk él Lengyelországban: még egyszer, két nagy kereskedelmi tévé van, az egyiket Czesław Kiszczak volt kommunista miniszterelnök emberei alapították, mégpedig a rendszerváltás idején történt, nem teljesen törvényesen magánosított állami forrásokból – a kereskedelmi televíziók a régi pártelit, a kommunista mélyállam embereinek az irányítása alatt maradtak. Amikor a Jog és Igazságosság (PiS) kormányra kerülése után a közmédia más narratívát kezdett sugározni, akkor a monolit véleményegyoldalúság megtört – ez paradox jelenség, de ez a valóság.
Jelen pillanatban a jobboldalnak egy kereskedelmi tévéje maradt, minden más tévé – már a köztévé is – a jelenlegi kormánypártok oldalán áll. Ráadásul – ahogy már említettem – a lengyel médiacégek 80 százaléka külföldi kézen van, többnyire német tulajdonban, az Axel Springer, a Ringier és mások, illetve a Soros-hálózathoz köthető cégek tulajdonában. Érdekes módon éppen a Tusk-kormány médiapolitikája hoz visszalépést, éppen most sérül a médiapluralizmus, a sajtószabadság, a más vélemények egyenlő eljutási lehetősége a hallgatósághoz.
A PiS ezek szerint a két ciklus alatt elaludt a médiapolitikát illetően.
Igen. Részben ezért is jöttem Budapestre, hogy
tanulmányozzuk, a Fidesz miként állt fel a padlóról a 2002-es választási vereség után.
Ismerjük a polgári körök mozgalmát, és a többi innovációt, amit a Fideszt csinált ellenzékben, tanulni akarunk a magyar párt történetéből.
Mit hibázott a PiS a kampányban? A stílus, a program, a túl konzervatív vízió, vagy milyen tényező játszhatott közre a vereségben?
A PiS-kormány jól kormányzott, a gazdaság növekedett, a leszakadó rétegeket sikerült felzárkóztatni, nőtt az életszínvonal, a vidéki társadalom előnyökhöz jutott, volt családtámogatás, megerősítettük a hadsereget. Egy furcsa pszichológiai helyzet alakult ki a választások előtt: a szavazók többsége az irányokkal elégedett volt, azt szerette volna, amit a PiS tett, de a médiából folyó negatív kampány hatására már a PiS nélkül.
A választási vereség fő oka nem a kormányzás vagy a hibák voltak, hanem az, hogy minden párt egyesítette az erejét az erős kormánypárt ellen.
A másik ok az volt, hogy a PiS puha módon viszonyult a posztkommunista mélyállamhoz.
A PiS ellen küzdő ellenzéki pártok többségének a kommunista időkbe vezetnek vissza a gyökerei, régi káderek ülnek a vezetőségeikben, a kapcsolati háló, az ingatlanvagyon és így tovább. A nyugatiak nem értik, amikor erről a mélyállamról beszélünk, azt mondják, hogy 35 év telt már el a kommunizmus bukása óta, az a múlt, de ez nem így van. A harmadik ok az erős külföldi befolyásolás volt: a Biden-kormányzat, az EU testületei és más szereplők mind hozzájárultak a kormányváltáshoz.
Amit a lengyel kormánnyal tettek, az egy nagy kísérlet volt ahhoz, hogy ezt a modellt máshol is be tudják majd vetni. Bár már Berlusconival korábban megtették, és a görög kormányt is így szedték le, a lengyel eset volt eddig a leglátványosabb.
Éppen erről írnak ma Magyarországon sokan: amit most látunk a lengyel közéletben, az történhet meg nálunk is az Orbán-kormány bukása után. Egyetért?
Igen. Ahogy a PiS-t eltették az útból, hasonlóképpen tudják majd más államokban is letörni az ellenállást.
A lengyel példa egy nagyon kemény üzenet a magyar vagy az olasz kormánynak, a konzervatív kormányok számára Európában.
Milyen nagyobb projektnek az akadályai ezek az „ellenálló” kormányok?
Ezek nem elszigetelt események, ezek egy nagy terv részei. A nagy terv az, hogy megváltoztatják az EU és vele együtt a tagállamok állami jellegét és alkotmányos rendjét. Az uniós alapszerződés módosításának előkészítése zajlik egy éve az Európai Parlamentben, ha ez megvalósul, annak eredményeként az EU egy szuperállammá változik – a tagállamok szuverenitása jelentősen csorbulni fog, az alapállás nem az lesz, hogy a tagállamok egyes hatásköröket átadnak Brüsszelnek, hanem fordítva: Brüsszel fogja eldönteni, hogy milyen hatáskörök maradnak még a tagállamoknál. A jelenlegi tagállami hatáskörök közül továbbiak kerülnek majd uniós szintre: kül-, biztonság- és védelmi politika, ipar, infrastruktúra-fejlesztés, egészségügy – ha ezek nem maradnak tagállami hatáskörben, akkor onnantól kezdve az uniós államokat nehezen lehet majd önálló államnak nevezni, inkább egy birodalom tartományai lesznek.
Tévedés ezt föderális Európának nevezni – a föderációk, mint amilyen Németország, Svájc vagy az Egyesült Államok, úgy működnek, hogy tagállamaik egyenrangúak, az EU azonban négy állam, Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország vezetésére fog épülni – négyüknek megvan a többség –, a többi huszonnégy kis állam szava jelentéktelen lesz.
Ez nem egy föderális, hanem egy birodalmi projekt. Egy központosított, ideológiailag balos birodalmat építenek.
A harmadik jellemző az lesz, hogy ez az entitás nem lesz demokratikus. Az EU felső döntési szintjén már most óriási a demokrácia-deficit, de ha a tagállamok további kompetenciákat adnak át az EU testületeinek, akkor az egész EU antidemokratikussá válik – egy alkotmányos puccs ez, az emberek háta mögött meghozzák a döntést, nem lesz népszavazás, se médiafelhajtás, a politikai elit a kezébe veszi az irányítást, létrejön egy szuperállam.
Nem Schuman, hanem Spinelli uniós víziója fog valóra válni – mivel az alapszerződés módosításával kapcsolatos előkészítés hat európai parlamenti jelentéstevője közül az egyik vagyok, pontosan látom, hogy
az eredeti kereszténydemokrata EU-koncepció kikerül a képből, és a kommunista Spinelli álma kezd megvalósulni.
Jó döntés volt a Fidesz részéről, hogy otthagyta az Európai Néppártot (EPP), és a jobboldali erők egyesítésén dolgozik?
Az az üzenetem a Fideszhez, hogy minél hamarabb csatlakozzanak hozzánk, a Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) csoporthoz.
Én is, és Orbán Viktor is az EPP alelnökei voltunk évekig, mindkettőnket eltávolítottak: engem akkor, amikor Tusk ellen fordultam, Orbán pedig a kiszorítása előtt távozott. Mindketten a Schuman-féle kereszténydemokrata víziót képviseltük, de az EPP elmozdult onnan, így nem volt maradásunk. Az ECR pártjainak a fele volt EPP-tagpárt, ők az EPP-„árvák”. A Fidesz egy kicsit sokat hezitál, de majd az EP-választások után kiderül. Frakciótagként alkalmazkodnia kell minden tagpártnak, viszont mindenki jobban hozzáfér a döntéshozatalhoz.
Az EP-választások után ECR-tag lesz a Fidesz?
Annak kellene lennie, és akkor legkésőbb.
Ami a Fideszt elválaszthatja az ECR víziójától, az a különutas orosz-politikája. Az ECR nem elnéző ez ügyben, a másik jobboldali frakció, a Identitás és Demokrácia (ID) igen.
Igen, az orosz-politika. Lenne megoldás erre: az EPP pártszabályzata a brit Konzervatív Pártnak mentességet (opt-out) adott a föderalista kérdésekben –
hasonlóképpen tehetne az ECR a Fidesszel a külpolitikai (orosz) kérdésekben.
De abban reménykedünk, hogy a Fidesz is hajlandó lesz néhány kompromisszumra, például nem állja útját, hogy egy eddig magyarellenességéről is elhíresült román párt is belépjen az ECR-ba.
Lehet-e az ID frakcióval egyesülés?
Az ukrajnai háború előtt volt erre törekvés. A háború a „nagyfiúk” ügye, és a háború kérdését sürgősen meg kell oldani, de a mi elsődleges problémánk az EU rendszere, azt kellene orvosolnunk, mert lassan megfosztanak bennünket saját államiságunktól, szuverenitásunktól és demokráciánktól. Az alapszerződés módosítása, az európai szuperállam kialakítása elleni küzdelemben és a legtöbb politikai ügyben együtt tudunk működni az ID-vel. Szóval most a birodalmi törekvésekkel szemben egyesülnünk kell.
Világ konzervatívjai, egyesüljetek! – mondanám egy nagyon rossz kommunista parafrázissal.
Az európai birodalmat a mainstream német-francia tandem irányítaná, Amerikától le akarják választani magukat, Oroszországgal együtt akarnak működni az Eurázsia-projekt égisze alatt, és le akarják törni Közel-Európa befolyását. Közép-Európa most két tektonikus lemez találkozási pontjánál fekszik, ez egy veszélyes helyzet. A NATO alapításánál az alapítók azt mondták: Amerika bent, Oroszország kint, Németország lent. A jelenlegi uniós megaterv pedig most azt mondja: Amerika kint, Oroszország bent, Németország fent. És ezzel újra visszakerülünk a Ribbentrop-Molotov-időkbe.
Ezt is ajánljuk a témában
Min csúszhatott el a PiS harmadik ciklusa? Mi miatt mozdult meg rekordszámú lengyel választó? Egy Tusk-kormány esetén hogyan alakulhat a magyar-lengyel viszony? Interjúnk Bartosz Węglarczykkel.
Fotó: Földházi Árpád
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
A lengyel külügyminiszter szerint újabb szakaszba lépett az orosz–ukrán háború.
Deutsch Tamás kemény választ adott Lakos Eszternek az Európai Parlamentben.
Nagy Bandó mesélt a Fidesz iránti rajongásáról.
Ha vasárnap győz a Pool a sereghajtó Southampton otthonában, 12 forduló után nyolcpontos előnyre tesz szert; innen már csak a Liverpool bukhatja el az elsőséget!
A magát Oroszország-szakértőnek is tartó Rácz egyszer az ukrajnai háborút elemezve számítógépes játékról hitte azt, hogy valódi videófelvételek egy dróntámadásról.
