Mi, magyarok sehol sem vagyunk lengyel testvéreinkhez képest – már ami a politikai életünk durvaságát illeti

A lengyelek szenvedélyesek és konokok, képesek akár fejjel a falnak menni – szólnak az ősi közhelyek, amelyek éppen azért közhelyek, mert igazak. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk saját politikai életünket durvának, kíméletlennek nevezni, de szinte sehol nem vagyunk lengyel testvéreinkhez képest. Az idősebb hírfogyasztók emlékezhetnek arra, hogy tíz-tizenöt éve még bezzegország volt Lengyelország, ahol a posztkommunista baloldal korai összeomlásával két jobboldalinak mondott erő versengett egymással. Sokan álmodozhattak ilyen jobbos paradicsomról itthon is, Lengyelországban viszont a Szolidaritás mozgalomból kinövő két erő, a Lech Kaczyński, majd Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PiS) és Donald Tuskék Polgári Platformja (PO) időközben esküdt ellenséggé vált.

Tény az is, hogy míg Kaczyńskiék pártja nagyrészt maradt, ami volt, egy népies, vidékies, vallásos, akár a népszerűtlenség árán is konzervatív nézeteket valló erő, addig a Polgári Platform, különösen a vonalas Jog és Igazságossággal szemben ellenzékbe szorulva, mind liberálisabbá vált. Egyre inkább a városi és értelmiségi rétegeket szólította meg, s – mint a mostani kormányalakítás kapcsán is látjuk – a baloldali, akár radikálisan progresszív erőkkel is koalícióképessé vált.

A Kaczyński-féle pólus és vele szemben a régen és most ismét Tusk nevével fémjelzett párt és szövetsége így lettek a mai Lengyelország két kibékíthetetlen, egymást szenvedélyesen megvető politikai tábora. Az indulatok az őszi választás eredménye s az új kormány megalakulása óta pedig nemhogy csitultak, hanem tovább hevültek, amit jól mutatnak az utóbbi napok eseményei is.

A botrány akkor tört ki, amikor a rendőrség behatolt a köztársasági elnöki palotába, hogy letartóztassa a Jog és Igazságosság két korábban elítélt, ámde a PiS köreiből származó államfő, Andrzej Duda által kegyelemben részesített politikusát, Mariusz Kamiński korábbi belügyminisztert és helyettesét, Maciej Wąsikot. A kormány és pártolói a jog­államiság érvényesítésének, a PiS-tábor viszont gyakorlatilag államcsínynek nevezte a fejleményt.

A történet azonban sokkal korábban, több mint másfél évtizede kezdődött. Kamiński és Wąsik 2007-ben a korrupcióellenes hivatal vezetői voltak. Egy 2023. decemberi ítélet szerint ebbéli ténykedésük során visszaéltek a hatalmukkal. A kritikusok szerint túlzásba estek a korrupció üldözése során, eljárásaik nem feleltek meg a jognak, s ártatlan embereket is üldözésnek tettek ki. A vádak szerint a korrupcióellenes vezetők jogszerűtlen csapdákba csalták „áldozataikat”. Kamiński érvelése szerint azonban a korrupció átok a lengyel demokráciára, és a legteljesebben fel kell lépni ellene. A hivatalvezetők ellen indított eljárás után egy bíróság nem jogerősen kimondta a hatalommal való visszaélést. A köztársasági elnök egyik tanácsadója akkoriban azt mondta: Duda szerint politikai karaktere van az ítéletnek. 2015-ben, miután hatalomra került a Jog és Igazságosság, az államfő gyorsan kegyelmet adott Kamińskinek és Wąsiknak, hogy kormányzati pozícióba kerülhessenek. Ez nem tetszett a Polgári Platform politikusainak: szerintük a kegyelem „példátlan támadás a jog uralma ellen”.

A kegyelmi eljárás mindenesetre gyors volt, sőt elsietett. Az államfő még azelőtt adott kegyelmet, hogy jogerősen el­ítélték volna a két politikust – és egyes értelmezések szerint így érvénytelen volt. A Jog és Igazságosság kormányzása alatt aztán Kamiński négy évig, a 2023-as választási vereségig a belügyminiszteri pozíciót is betöltötte, egy őt elítélő, de nem jogerős ítélet ellenére.

Az évek során a jogi bonyodalmak csak tovább nőttek: a legfelsőbb bíróság azt mondta ki, hogy Duda csak jogerős ítélet után adhatott volna kegyelmet, az alkotmánybíróság viszont azt, hogy így is érvényes a döntése. A két testület álláspontja közti szakadékot nem sikerült áthidalni. A vége (?) az lett, hogy a legfelsőbb bíróság 2023-ban az ügy folytatását rendelte el, és amint megalakult a Tusk-kormány, megszületett egy jogerősnek mondott bírósági döntés: két év letöltendő börtön.

Az amúgy is nagy feszültségek közepette lezajló kormányváltás heteinek ez lett a legnagyobbat szóló botránya. Andrzej Duda tiltakozott a jogerős ítélet ellen, mondván, hogy szerinte érvényes a 2015-ös kegyelme, és a mostani ítéletet meghozó bíróság törvényt sértett. Mi több: a két PiS-közeli személyiséget politikai fogolynak nevezte, és tüntetőleg fogadta múlt héten az elnöki palotában – közben a rendőrség már a nyomukban volt, hogy a bírósági ítéletre hivatkozva letartóztassa őket. Kamińskiék a palotánál sajtó­nyilvánosság előtt hangoztatták, hogy ők nem bujdosnak, hanem az államfő vendégei, de ha börtönbe kerülnek, politikai foglyokká válnak. Végül az elnöki palota falai sem mentették meg őket a hatóságoktól: miután Duda elhagyta az épületet, a rendőrség bement, és letartóztatta a két politikust.

A kevésbé fejlett demokráciákat jellemző eseménysorozat durva nyilatkozatháborút indított el. Donald Tusk miniszterelnök kijelentette: nyugtalanítónak tartja, hogy az államfő „részt vesz az állami berendezkedést érintő káoszban és konfliktusban”, és hozzátette, hogy büntetőjogi felelősség terheli azt, aki egy bűntett elkövetőjét bújtatja. A Jog és Igazságosság tábora viszont egy emberként ítélte el a történteket. Szymon Szynkowski vel Sęk képviselő, korábbi külügyminiszter szerint a fejlemények „a törvénytelenség uralmát mutatják, olyan szégyent hoznak az országra, amilyen 1989 óta nem fordult elő”. Mateusz Morawiecki volt kormányfő szerint Lengyelországban „először vannak politikai foglyok” a Wojciech Jaruzelski tábornok által 1981-ben kihirdetett hadiállapot óta. Morawiecki egyúttal tüntetésre hívta az ellenzékieket. Andrzej Duda elnök pedig levélben fordult az államfőkhöz és a nemzetközi intézmények vezetőihez, amelyben azt írta, hogy országában a végrehajtó hatalom megsérti a törvényeket és az alkotmányt.

Az előző kormány hívei már a letartóztatás estéjén spontán tüntetésbe kezdtek Varsóban, és a megmozdulást további szervezett tiltakozások követték. Morawiecki azt is kijelentette a napokban: „Az ügy nemcsak politikai szabadságjogokról szól, hanem a demokrácia teljes megsemmisítéséről.” A főváros utcáin több tízezer PiS-szimpatizáns vonult fel lengyel lobogók tengere alatt a közmédia áthangszerelése és a politikusok letartóztatása ellen tiltakozva. „Meg kell nyernünk ezt a harcot a szuverén, független Lengyelországért” – szónokolta a tüntetőknek Jarosław Kaczyński.

Andrzej Duda eközben megtagadta a közmédia finanszírozásáról szóló új határozat aláírását, és ismét kegyelmi eljárást kezdeményezett a letartóztatott politikusok ügyében, vagyis nyolc év elteltével és számos jogi csűrcsavar után másodszor is nekifut a kegyelmi eljárásnak. A kormány részéről egyelőre az hangzott el, hogy nem állnak útjába egy jogszerű elnöki kegyelemnek. Hogy a Kamiński-ügy csak egy nagyobb döccenő volt a kormányváltás folyamatában, vagy pedig egy hideg polgárháború első epizódja a lengyel politikatörténetben, a következő hónapok eseményei fogják megmutatni.

Nyitóképen: a Jog és Igazságosság tüntet a politikusok letartóztatása ellen január 11-én. Fotó: AFP / NurPhoto / Klaudia Radecka