Orbán Viktor vezető szerepben – címlapsztorin Magyarország a világ egyik legelismertebb hetilapjában
A The Economist szerint megbocsájthatatlan önelégültségre vall, ha egyesek nem veszik komolyan az új globális közösséget.
Nyugati jobboldali erők összefogása, központban Orbán Viktor politikája. Erről írt a neves szaklap címlapsztorijában.
„Orbán Viktor, aki 2010 óta Magyarország miniszterelnöke, a világ nagy részén mostanában feléledő ’nemzeti konzervativizmus’ egyik fő képviselője” – írja a The Economist nevű szaklap abban a címlapsztoriban, amely a nyugati jobboldali erők összefogásáról szól, és ami hazánkat tartja a mozgalom egyik központjának. A cikk címe:
„Világ nacionalistái, egyesüljetek! Globális frontot hoznak létre a „nemzeti konzervatívok"a liberalizmus ellen”
Mint írják, a nemzeti konzervativizmus egyik központjának, Budapest repterén a „Családbarát Magyarország” felirat fogadja az ide érkezőket. A lap szerint „Budapestet akár egyfajta Mekkának is nevezhetnénk, ha az iszlám nem lenne gyűlöletes az oda áramló zarándokoknak. Jobb kifejezés az anti-Davosz: egy hely, ahol a világ minden tájáról érkező konzervatív nacionalisták összegyűlnek, hogy összevessék ötleteiket arról, miként győzhetik le a nemzetközi liberalizmust.
Akárhogy is, Magyarország fővárosa a jobboldali politika újragondolását célzó globális mozgalom középpontjában áll.”
Ezt is ajánljuk a témában
A The Economist szerint megbocsájthatatlan önelégültségre vall, ha egyesek nem veszik komolyan az új globális közösséget.
A lap a konzervatív hálózatépítést és a nemzeti konzervativizmus fő mondanivalóját igyekszik feltárni. Úgy fogalmaz: „Orbán Viktor, Donald Trump volt amerikai elnök és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök legfőbb közös vonása az, hogy bármikor készek szidalmazni a woke ideológiát, a bevándorlást és a nemzetközi intézményeket.”
Arra is rámutatnak,
hogy ez a konzervativizmus különbözik az angolszász világban elterjedt értelmezéstől,
ami Ronald Reagan amerikai elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök politikájára asszociál a szó hallatán, és nem azonos a „neokonok és libertáriusok alapértelmezett liberalizmusával” sem. Mint írják, a nemzeti konzervativizmus „gazdaságpolitikája sokkal inkább a baloldal gondolkodásmódjához igazodik: szkeptikus a nagyvállalatokkal szemben, hajlandó elfogadni a nagy jóléti államot, aggódik a munkásosztály miatt, és a protekcionizmus révén igyekszik megőrizni a hazai ipart és munkahelyeket.” Megjegyzik, a mozgalom nem fasiszta.
A fontos nemzeti konzervatív elméletalkotók közül felsorolják Yoram Hazoni amerikai-zsidó professzort, a magyarul is olvasható A nacionalizmus erénye című kötet szerzőjét (ki a nácizmust nem nacionalista, hanem imperialista ideológiaként mutatja be), és Patrick Deneent, az amerikai Notre Dame Egyetem professzorát, akinek úgyszintén olvasható magyarul A liberalizmus kudarca című munkája, legújabb kötete pedig a Regime Change (Rezsimváltás).
Sorra veszi a The Economist az NatCon-konferenciákat, amelyeket Hazoni szervez, és amelyeken volt, hogy Meloni és Orbán is szerepeltek, valamint felidézi a CPAC-konferenciákat, kiemelve Orbán Viktor texasi szereplését.
Ezt is ajánljuk a témában
Interjú a tengerentúli jobboldal állapotáról, a félidős választásról és új könyvéről.
Hazoni azt mondja a The Economistnak: a nemzeti konzervativizmust megkülönbözteti az eddigi angolszász neokonzervativizmustól „a bevándorlás, ellenzése annak, amit terjeszkedési háborúknak is nevezhetnénk, és a kérdés, hogy a szabad piac károsította-e az országok társadalmi szerkezetét”. Ezen kívül „borzasztó sok nacionalista őszintén úgy érzi, hogy neomarxista hatalomátvétel történik az oktatási intézményekben és a bürokráciában”.
Nyilatkozik a The Economistnak Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is, aki azt mondja:
Magyarország nyíltan és hangosan kimond olyan dolgokat a migrációról, a család szerepéről, a nemekről, a nemzeti szuverenitás szerepéről, amelyek a beágyazódott politikai berendezkedés álláspontjával ellentétes.”
Külön kitér az összeállítás arra Magyarországra, mivel „Magyarországon a nemzeti konzervativizmus államilag irányított projekt.” Például „a kormány konzervatív kutatóintézeteket is finanszíroz.”
Mint írják, az Alapjogokért Központ a CPAC Hungary társfinanszírozója, a Danube Institute pedig külföldieknek ad ösztöndíjakat, illetve kiadja a European Conservative és a Hungarian Conservative című angol lapokat.
Nyilatkozik a lapnak Kiss István, a Danube Institute ügyvezető igazgatója, aki szerint az intézet célja, hogy összekötő kapocs legyen a régiónk és az angolszász világ között. Megjegyzik, hogy az intézet elnöke, John O'Sullivan, Margaret Thatcher egykori beszédírója és a National Review amerikai konzervatív folyóirat szerkesztője.
Ezt is ajánljuk a témában
A világhírű filozófussal a nemzeti eszméről, a liberalizmus veszélyeiről és Orbán Viktor politikájáról beszélgettünk.
A texasi Gladden Pappin „az egyik első politikafilozófus, aki megpróbálta intellektualizálni a trumpizmust” – a Magyar Külügyi Intézet elnöke lett, a szervezet a miniszterelnöknek dolgozik. Pappin azt mondja most a The Economistnak:
Magyarországnak nemzeti érdeke, hogy európai szinten hasonló gondolkodású, nemzeti orientációjú pártokat támogasson.”
Erre azért van szükség szerinte, mert „a konzervatívok úgy érezték, hogy a liberális globalizmus egyfajta oszd meg és uralkodj’ ideológia, miközben a konzervatívok nem kommunikálnak egymással”.
Külön kitér a cikk az MCC-re, ami szerinte „kevés költséggel, de határozott nacionalista irányultsággal képez tehetséges magyar fiatalokat.”
Az Mathias Corvinus Collegiumról (MCC) a magyar jobboldallal szembenálló, baloldaliságáról elhíresült amerikai jogász, Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora azt mondja, hogy az „Orbán kiképzőtábora”, amely „képzési programját más országokbeli jobboldali szövetségeseire is kiterjeszti”.
Megszólította a lap Szalai Zoltánt, az MCC főigazgatóját is, aki leszögezte: „a fő cél az, hogy megtaláljuk a legtehetségesebb, legokosabb embereket”.
Megjegyzik, hogy Szalai „egyben a Mandiner című kormánypárti hetilap főszerkesztője is”.
Végül kitérnek arra a lapnál, hogy a nemzeti konzervativizmus nemzetközi mozgalma sem egységes,
eltérnek például az álláspontok Ukrajna finanszírozásáról, vagy épp arról, hogy pontosan milyen legyen a posztliberális nemzetközi rend. De hangsúlyozzák, hogy Orbán nem akar kilépni az EU-ból, és nem kíván nemzetközi szervezeteket feloszlatni. És persze nem lenne a The Economist saját maga, ha nem kritizálná Orbán, Trump és Kaczyński demokráciához való hozzáállását. A végkövetkeztetés azonban az:
ez az irányzat a nyugati világ nagy részén már most uralja a jobboldali politikát. A 2024-es választások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy teljes mértékben átvegyék a politika irányítását.”
Nyitókép forrása: X