Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Tovább provokál Ilhan Omar, a szomáliai származású szélsőbaloldali kongresszusi képviselő.
Ilhan Omar demokrata kongresszusi képviselő ismét botrányba keveredett, amikor egy frissen az internetre került, szomáli nyelven, amerikai-szomáliaiak előtt tartott beszédében állítólag arról beszélt, hogy
Szomália vissza fogja szerezni „elvesztett területeit”.
Az interneten keringő fordítás szerint azt mondta, hogy „mi, szomáliaiak, egyszer vissza fogjuk szerezni az elveszett területeket”.
Omar állítólag tagadja, hogy a fordítás helyes lenne, ám a Newsweek szerint a magát függetlennek tekintő Szomáliföld (Szomália északi régiójának) külügyminiszter-helyettese, Rhoda J. Elmi megdöbbenését fejezte ki Omar szavai miatt: ő nyilván tud szomáliaiul.
Külön szórakoztató, hogy a baloldali lapok által közölt, „valódi” fordításban is ott van az inkriminált részlet. Lehet, hogy voltak téves részletek az interneten keringő, jobboldaliak által megosztott fordításban, de a lényegi részeket nem fordították félre. Itt Omar tényleg arról beszél, hogy szomáliai érdekeket (is) képvisel.
Az igaz, hogy amikor egyes republikánus képviselők „deportálását” követelték, mert „bevallotta, hogy egy külföldi kormány ügynöke”, akkor az idézet pontatlan, téves. De lássuk be,
van némi pikantériája annak, amikor a progresszív-woke politikusnő anyanyelvére várt, és kitör belőle az erőszakos törzsi soviniszta, területi revizionista.
Ilhan Omar szavait, jelentőségüket a mai amerikai baloldal szempontjából érdemes tágabb kontextusba helyezni. A muszlim nők szerepvállalása a baloldali pártokban a progresszív üzenet (női emancipáció) és a kisebbségi képviselet (muszlim képviselet) ötvözetének kézenfekvő megvalósításaként szolgál. Ennek a jelenségnek kiváló példája Omar, aki egyébként egy olyan államot (Minnesota) képvisel, ahol az utóbbi évtizedekben nagy szomáliai (és muszlim) diaszpóra épült ki.
Omar a szomáli fővárosban, Mogadisuban született 1982. október 4-én, fiatalkorát az országban töltötte. Családja a háború elől költözött Kenyába, majd 1992-ben New Yorkba érkeztek menekültként, s végül Minnesotában telepedtek le. Omar 2000-ben kapta meg amerikai állampolgárságát, és 2011-ben szerzett BA-diplomát politológiából a North Dakota Állami Egyetemen.
Szélsőséges nézetei már ekkor megmutatkoztak: egy 2012-es Twitter-üzenetében azt írta, „Izrael hipnotizálja a világot. Allah ébressze fel az embereket, hogy meglássák Izrael gonosztetteit.” Mindez azért is érdekes, mert bizonyos értelemben Omar sosem mondott mást, mit amit most: a woke retorika mögött egy szélsőséges muszlim világnézetet képviselt,
láthatóan amikor a „fehérekről”, az elnyomásról, a kapitalizmusról és a női jogokról beszél, akkor a szélsőséges muszlim érdekképviseletet érti alatta.
Helyi demokrata kampányokban való önkénteskedését követően 2016-ban a minnesotai törvényhozás tagjává választották, az államban a baloldalt hagyományosan – és körzetében 1963 óta töretlen sikerrel – képviselő demokrata-farmer-munkáspárti koalíció színeiben. Itt érdemes megemlíteni, hogy a kampányát szervező Neighbors for Ilhan szervezet vezetője Liz Loeb szélsőbaloldali, anticionista zsidó jógatanár volt.
Omart 2018 novemberében választották meg kongresszusi képviselőnek: ő volt az első szomáliai-amerikai, Afrikából honosított képviselő, és az első muszlim nők között került a kongresszusba (a másik a szintúgy 2018-ban demokrata színekben beválasztott, palesztin származású Rashida Tlaib volt). Kongresszusi kampánya során még az Izrael-ellenes bojkott ellen beszélt, „mert az hatástalan és akadályozza a párbeszédet”, ám beiktatása után már a BDS támogatójaként lépett fel. Omart egyébként 2020-ban és 2022-ben is újraválasztották hiszen a kongresszusi választásokat kétévente tartják.
Ilhan Omar nem sokat várt első botrányával. 2019 januárjában a Yahoo! News-nak adott interjújában Izraelt az iráni teokráciához hasonlította. 2019 februárjában kritizálta az Egyesült Államok nagykövetségének Jeruzsálembe költöztetését is, mert meglátása szerint „Izrael apartheid állam” és „Ivanka Trump Jeruzsálem véráztatta földjén állva” avatta fel a nagykövetség épületét.
Komolyabb visszhangot keltett azonban, amikor 2019. február 10-én
arról írt Twitter-oldalán, hogy amerikai törvényhozók azért támogatják Izraelt, mert adományokat kapnak az Egyesült Államok legbefolyásosabb Izrael-barát lobbijától,
az Amerikai-Izraeli Közpolitikai Bizottság (AIPAC) nevű szervezettől. Üzenete szerint az Egyesült Államok Izrael melletti kiállása „a Benjáminokról szól”. Az üzenet kétértelmű volt, hiszen a „Benjáminok” utalhat a 100 dolláros bankóra – rajta Benjamin Franklin képével – és a zsidó Benjamin névre is. Az egymást rövid időn belül követő botrányainak hatására a Demokrata Párt vezetése márciusban reakcióként elítélő határozatot fogalmazott meg, melyet demokrata beterjesztést követően a kongresszus el is fogadott, a rasszizmust elítélve, ám Omar nevét nem említve.
Érdemes utalni a Demokrata Párt más woke, radikális baloldali képviselőire, így például a Puerto Rico-i felmenőkkel bíró Alexandria Ocasio-Cortezre, aki a Twitteren vette védelmébe Omart, kifejtve, hogy az Egyesült Államoknak felesleges közel-keleti konfliktusokba bocsátkoznia, és hogy
az al-Káida elleni háború is tévedés volt.
Érdemes megjegyezni, hogy Ocasio-Cortez követőihez küldött támogatáskérő levelében ahhoz kért anyagi hozzájárulást, hogy az AIPAC és más „lobbicsoportok és érdekkörök” ellen küzdhessen, melyek „le akarják vadászni” őt és Omart. Esetükben a militáns baloldali retorika egy határozott Izrael-ellenességgel párosul, a céljuk a baloldali aktivista-réteg és a muszlim-arab hátterű bevándorlók egyszerre történő megszólítása lehet.
A woke trió továbbra is szélsőséges nézeteket képvisel az amerikai kongresszusban. Míg Ocasio-Cortez a mostani gázai konfliktusban elítélte a Hamász támadását, karácsonykor a „jobboldali” izraelieket kritizálta, Jézushoz hasonlította a palesztinokat, és
azt állította, hogy az IDF „válogatás nélkül gyilkol” Gázában.
Demokrata képviselőtársa, a már említett Rashida Tlaib egyenesen „népirtással” vádolta meg Izraelt. Omar maga pedig arra tett javaslatot, hogy Amerika ne adjon el több fegyvert Izraelnek – el lehet képzelni, mit jelentene ez a háború idején a zsidó állam számára.
Fotó: Wikimedia Commons