„Pergőtűz. Az ukrajnai célpontok elleni orosz stratégiai rakétahadjárat 2023 december végi újraindulásával ismét előtérbe került a Moszkva által alkalmazott támadófegyverzet, valamint az ukrán légvédelem teljesítményének kérdése. Utóbbi részeként Kijev egyenesen »lelőhetetlenként« aposztrofálja a H-22 rakétacsaládot. Mi is az a H-22, honnan ered, mire szolgált eredetileg és hogyan jelent meg az ukrajnai konfliktusban? Tényleg „lelőhetetlen” eszköz a H-22 és ha igen/nem akkor miért? Egyúttal mi az igazság az ukrán légvédelmi jelentések kincstári optimizmusa kapcsán? Mik a ballisztikus rakéták elfogásának nehézségei?
Mint azt az ukrán légierő szóvivője, Jurij Ignat, a 2023 december 29-i orosz támadássorozatot követően elmondta, az eddigi háború során indított 300 darabnyi H-22/32 rakéta közül az ukrán légvédelemnek egyet sem sikerült elfognia. Utóbbi felettébb érdekes kijelentés, főképp annak fényében, hogy ezzel szemben a H-101/H-55/H-555 cirkáló, Iszkander ballisztikus és Kinzsal hiperszonikus rakéták esetében viszont az ukrán jelentések napi szintű lelövésekről számolnak be.
Egyáltalán mi is az a H-22 rakéta?
A H-22 rakétacsalád fejlesztésének kezdetéhez egészen az 1950-60-as évekig kell visszamenjünk. Ekkor ugyanis az egyre fejlettebb, egyes esetekben már atommeghajtással rendelkező amerikai hordozócsoportokra, illetve repülőgép-hordozókra a Szovjetunió egy aszimmetrikus választ kívánt adni. Azaz nem egy hasonló léptékű kékvízi felszíni flotta kiépítésében gondolkodott – az majd csak Gorskov admirális alatt jelenik meg az 1970-es évek végétől –, hanem helyette olyan eszközöket kívánt hadrendbe állítani, amelyekkel ezeket a hordozócsoportokat távolról lehet semlegesíteni.Ezek lettek aztán az oroszul ракетоносец-ként hivatkozott rakétahordozók. Ennek egyik ágaként jelentek meg a hajó elleni cirkáló rakétákkal – mint a P-5 Pityorka vagy a P-500 Bazalt – ellátott vadásztengeralattjárók, valamint ugyanezen kategóriának a légi indítású példányai.”
Nyitókép: Russianplanes.net