Hogyan került patthelyzetbe a közel-keleti békefolyamat? – Sayfo Omar és Tárik Meszár a Mandinernek

„Mahmúd Abbász nem teheti meg belpolitikailag, hogy elítélje azt, amit a Hamász tett. Kivárásra játszik, próbálja túlélni a helyzetet” – utalt a palesztin elnök csapdahelyzetére – illetve válaszolt arra a kérdésre, hogy a Palesztin Hatóság miért nem ítélte el a Hamász október 7-i terrortámadását – a beszélgetés elején Sayfo Omar, hozzátéve, hogy a Hamászhoz kötődő családok a Gázai övezet lakosságának egyharmadát teszik ki, és a másik palesztin területen, 

Tárik Meszár kijelentette, hogy Izraeli és a Hamász között lehetetlen a megegyezés, hiszen a radikális palesztin szervezet nem fogadja el a zsidó állam létét, míg az izarel javaslatok nagy része – így például az a terv, hogy a gázai palesztinok költözzenek el Afrikába – szintén nem tárgyalási alap. Az izraeli védelmi miniszter javaslata, miszerint az övezet izraeli katonai ellenőrzés alatt maradna, de lehetne egy civil palesztin kormányzat, tűnik a legreálisabb forgatókönyvnek, de a Fatah nagyon sokat vesztett népszerűségéből az elmúlt években, ők lehetnének a tárgyalópartnerek palesztin oldalon, de alig maradt legitimitásuk

Miért passzívak az arab államok?

Sayfo Omar hangsúlyozta, hogy a környező arab országok a saját belső legitimitásuk megőrzésének figyelembe vételével nyilatkoznak a palesztin kérdésről, „a palesztin ügy sokáig egyfajta szelep volt ezekben a társadalmakban, ebben a kérdésben volt egy általános konszenzus, a ’60-as évektől gyakorlatilag ugyanaz, ebben az ügyben az emberek tudták mobilizálni magukat”. Jordánia lakosságának fele palesztin gyökerű, így rájuk különösen, de általában az arab államokra nyomást helyez a kérdés, de ezek a kormányok csak akkor lépnek, ha kényszerhelyzetbe kerülnek.

Tárik Meszár rávilágított arra, hogy 

– az Egyesült Arab Emírségek kijelentette, hogy továbbra is folytatni fogja a kereskedelmet Izraellel a háború ellenére is, ettől a bevételtől nem akar elesni. A szakértő szerint éveken belül a diplomáciai kapcsolatok normalizálása fog megtörténni Izrael és az arab államok között.

Az arab államok szavakban ragaszkodnak az oslói megállapodás valóságához, de az már utópia. „Az, hogy két állami megoldás lesz, hogy külön lesz egy palesztin és egy izraeli állam, ez a közeljövőben biztos nem fog megvalósulni. 

– vélekedett Tárik Meszár.

Mi történik Ciszjordániában?

Sayfo Omar szerint Ciszjordániában egy hatalmi vákuum alakult: a Fatah egy társadalmi kliensrendszer, amely addig tud működni, míg a klánokat a rendszer ki tudja gazdaságilag szolgálni, Ciszjordániában azonban rossz a gazdasági helyzet, és rossz a demográfiai helyzet, felnőttek a „Z-generációs ellenállók”, akik a Fatah megkérdezése nélkül hajtanak végre támadásokat Izrael ellen. 

Tárik Meszár felidézte: a Hamász készülődő támadásáre az izraeliek kaptak információkat az egyiptomi hatóságoktól, de nem foglalkoztak ezzel, mert Ciszjordániával voltak elfoglalva. A területet a Palesztin Hatóság és Izrael együtt kormányozza, és sok jel volt arra, hogy onnan indul ki egy Izrael elleni támadás. „A legveszélyesebb front az Ciszjordánia, ebben biztosak lehetünk. Tehát ha ott robbant a bomba úgymond, akkor tényleg nagy konfliktus lehet” – tette hozzá a szakértő.

Az Eurázsia Központ vezető kutatója úgy vélte, a konfliktus nem fog regionális háborúvá szélesedni.

Mi lesz a háború után Gázával?

„A tőke gyáva mindenhol a világon” – szögezte le a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, utalva arra, hogy nehéz lesz befektetőket taláni Gáza újjáépítésére, az európai tőke segélyek formájában áramolhat majd a jövőben is az övezetbe, de a nagy infrastrukturális beruházók arab vállalatok lesznek.

– folytatta Sayfo Omar, azzal indokolva ezt, hogy Rijád számára létfontosságú a béke Izraellel, nem csak ezért, mert mindketten Iránt tekintik elsődleges biztonsági fenyegetésnek, hanem mert az ambíciózus szaúdi projekt, a Vízió 2030-as terv keretében építenék meg az Akabai-öbölben a dubai luxusvilág versenytársát, a Naom nevű futurisztikus metropoliszt, ehhez a beruházáshoz pedig béke kell.

Ha Szaúd-Arábia egy a gigaprojektet végigviszi, akkor hajlandó lesz a békéért cserébe Gázában is beruházni – de Katar és az Egyesült Arab Emírségek is partner lehet ebben.

Amerika pozíciója a Közel-Keleten

– jelentette ki Sayfo Omar, viszont az Arab-öböl katonai biztonságát még mindig Amerika garantálja, Szaúd-Arábia és mások az amerikai szövetséget nem fogják feladni.

Tárik Meszár is úgy vélte, hogy az Egyesült Államok továbbra is megkerülhetetlen szereplő a Közel-Keleten, csak az változott, hogy több új állam befolyása is megjelent a térségben, elsősorban gazdasági érdekek mentén, például a kínai befolyás.

Irán és a proxy-k

Az Eurázsia Központ vezető kutatója szerint Iránnak kiterjedt szövetségi rendszere, milícia-hálózata van fél tucat regionális államban, hajtóereje pedig az, hogy 

Nyílt, közvetlen konfliktust nem akar vállalni, hanem proxy beavatkozásokat szervez a környező országokban.

„Irán addig aktivizálódik, amennyire a proxyjai státusza ezt engedi” – tette hozzá Sayfo Omar, aki szerint a húszi lázadók és az Egyesült Államok, valamint az Egyesült Királyság haditengerészete között a Vörös-tengeren zajló összecsapások is ennek a részei, de úgy vélte, hogy az eszkaláció nem áll az érdekükben, és vannak olyan regionális hatalmak, melyek nyomást gyakorolnak majd rájuk. Tárik Meszár megjegyezte: financiálisan nagy károkat, komoly kereskedelmi kiesést okoznak ezek a támadások, de ebből a villongásból sem várható nagyobb regionális konfliktus.

--
A Világrend adásának vendégei Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója és Tárik Meszár, az Eurázsia Központ vezető kutatója voltak.

--
A beszélgetést itt nézheti meg:

Nyitókép: Lerombolt palesztin ház a ciszjordániai Hebronban 2024. január 21-én  (forrás: MOSAB SHAWER / AFP)