A klíma- és környezetügyi miniszterhelyettes mindent és még annál többet is megígért Brüsszelben.
Tegnap tartották Brüsszelben az uniós energiaügyi miniszterek informális találkozóját, ahol a Tusk-kormány klíma- és környezetügyi miniszterhelyettese, a zöldpárti Urszula Zielińska világossá tette: kormányuk egészen máshogy fog hozzáállni az uniós zöldpolitikához, mint az előző vezetés.
„Hangsúlyozni szeretném, hogy azzal az üzenettel jövök,
hogy Lengyelország szintet fog lépni a klímaváltozás leküzdésére irányuló lépéseiben”
– mondta hétfőn Zielińska, aki az ülés előtt újságíróknak azt is elmondta: nem mehetnek így tovább a dolgok Európában és a világban, „az EU-nak abszolúte ambiciózusnak kell lennie, fel kell vállalnunk a 90 százalékos kibocsátáscsökkentési célt” 2040-re.
Ez egy igen radikális terv, az EU 27 tagállama közül egyedül Dánia támogatta eddig nyíltan, Bulgária pedig azon az állásponton volt, hogy legalábbis komolyan tárgyalni kellene róla.
Lengyelország tehát eddig a legfajsúlyosabb tagállam, amely beállt a terv mögé.
„Mindent megteszünk, hogy elérjük ezt a célt, ha elfogadják” – így Zielińska, aki hozzátette, hogy „a Donald Tusk által vezetett új kormány nem blokkolja többé az EU klímaügyi törekvéseit, ahogy az az előző kormány alatt gyakran előfordult”.
A Wpolityce hírportál azonban figyelmeztet: nem eszik olyan forrón a kását. Zielińska főnöke, a Harmadik Útban politizáló Paulina Hennig-Kloska klíma- és környezetügyi miniszter ugyanis jelezte, hogy „Urszula Zielińska miniszter asszony álláspontja nem a lengyel kormány hivatalos álláspontja, és ahogy én értelmezem, a tárgyalásokra való nyitottság kinyilvánítását jelenti”.
Radosław Fogiel PiS-es Szejm-képviselő jelezte: szép-szép, hogy a miniszter szerint helyettese nem az egész lengyel kormány nevében tette meg nyilatkozatait,
a probléma csak az, hogy ez a deklaráció az uniós miniszterek találkozóján hangzott el”. „Dilettánsok” – értékelt Fogiel képviselő.
A Wpolityce arról is ír: a 90 százalékos kibocsátáscsökkentési céllal „még szigorúbb megszorításokra számíthatunk, s lehet, hogy ezeket a gazdák már nem fogják tudni elviselni”. A PiS-kormányok ugyanis nem csak a Lengyelországban bányászott szénen alapuló lengyel energiaszuverenitás,
de a lengyel mezőgazdaság érdekében is igyekeztek józan mederben tartani az uniós klímapolitikát.
Egy másik PiS-képviselő, Paweł Jabłoński a történtekre úgy reagált: „2040-re ezek az emberek már rég nem a lengyel politikában lesznek. A társadalmi költségek nem érdeklik őket. De megtesznek mindent, hogy ők legyenek Brüsszelben az eminensek, mert jól fizető állásokért küzdenek az EU-ban és más nemzetközi szervezetekben.”
Nyitókép: MTI/EPA-PAP/Radek Pietruszka
Hosszas elemzésben sajnálkozik a Politico, hogy Bart De Wever, akit ezúttal „egy jobboldali flamand nacionalistának” neveztek, nem lett meggyőzve a kellő biztosítékokkal.
A legforróbb vitapontban nem jutottak egyetértésre az uniós vezetők, elnapolták a döntést; Zelenszkij is reagált a fejleményekre.
A külügyi szóvivő azzal viccelődött, hogy az unió a huszadik szankciós csomagban megtiltja a vándormadaraknak, hogy átrepüljenek Oroszország felett.
Az előző 18 szankciós csomag sem rombolta le Oroszország gazdaságát, de azért most megszavazták a tizenkilencediket is.
Nem hiszem, hogy haragudnunk kellene Sikorskira. Nagyjából így beszél minden politikus a történelem kezdete óta.
Minden határt átlépett a lengyel külügyminiszter.
A nyugati vezetők a béke helyett a nyomásgyakorlásban látják a megoldást, miközben Ukrajna városai ismét sötétbe borulnak az orosz légicsapások után.
„A beszéd hosszúra nyúlt, szétesett, a Tisza vezetője fáradtnak tűnt.”
