A szerző az Alapjogokért Központ elemzője
Tusk közintézmények átalakítására tett erőszakos kísérletét nemcsak lengyel állampolgárok százezrei elégelték meg, de az ellenzék is mindent megtesz jogi értelemben, hogy megmutassa:
Tusk nem építi, hanem leépíti a lengyel demokratikus jogállamot.
Ezzel szembeszállva, a Jog és Igazságoság Párt (Pis) az alkotmánybírósághoz fordult. Az alkotmánybírák egyértelműen kimondták: az állami média felszámolására tett erőszakos lépés alkotmánysértő. Hiába foglalja el a legmagasabb helyet az Alkotmány a lengyelországi jogforrások hierarchiájában, Tuskékat ez nem érdekli. A kulturális miniszter egyenesen úgy nyilatkozott, hogy „nincs jogi jelentősége” a döntésnek. Úgy tűnik, Tuskék a sajátos mércéjük alapján határozzák meg a jogállamiság keretét, vagyis egy olyan, saját szájízre alakítható jogintézményként tüntetik azt fel, amely minden alkotmányos hagyománynak ellentmond.
A jogállamiság fogalmába beletartozik a fékek és egyensúlyok megléte, azonban a Tusk-kormány fékezhetetlen, ha jogsértésekről van szó.
Andrej Duda elnök Vera Jourovához, az Európai Bizottság egyik alelnökéhez fordult az ügyben, aki válaszul sajnálatát fejezte ki, hogy az Európai Unió médiaszabadságról szóló törvénye még nem lépett hatályba, mivel az arra szolgál, hogy az EU beavatkozhasson olyan esetekben, ahol a média átláthatósága veszélybe kerül.
Brüsszel megoldása tehát nem más, mint hogy átvegye az irányítást a tagállamoktól különböző belpolitikai kihívások során.
Ez a brüsszeli stratégia azonban csak egy újabb eszköz a további központosítás és hatáskör-elvétel érdekében, amiben a jól kiképzett Tusk minden bizonnyal partner lesz.