Vétótörténelem: korántsem Orbán az egyetlen, aki élt a jogával, ha veszélyben forogtak hazája érdekei

Számos európai uniós tagállam vezetői időről időre használják a köznyelvben gyakran csak vétójognak nevezett EU-s döntéshozatali eszközt, amely lehetőséget nyújt az egyes tagállamoknak arra, hogy megakadályozzák vagy késleltessék olyan döntéseket, amelyekkel nem értenek egyet, még akkor is, ha azokat az EU többi tagállama támogatja. A vétójog alkalmazása az EU-s döntéshozatali folyamatban vitákhoz és egyeztetésekhez vezethet az érintett országok és az EU többi tagállama között. Ez gyakran megnehezítheti az egységes uniós álláspont kialakítását, 

Jól látszik tehát, hogy a köznyelvben vétónak nevezett eszköz, (amely, ahogy Orbán Viktor is mondta a Kossuth Rádióban, sokkal inkább egy nem-hozzájárulás a közös döntés megszületéséhez)  milyen erős érdekérvényesítési képességet ad az egyes államok kezébe, nem véletlen, hogy több alkalommal is felmerült már a konszenzuális döntéshozatal megszüntetése. 

Verhostadt, Von der Leyen és Macron az eltörlés mellett

Többször volt már rá példa, hogy a teljes egyetértésen nyugvó döntéshozatal megszüntetését és a minősített többségi döntések gyakorlatának bevezetését sürgették az Európai Unió nagyobb tagállamai, illetve legutóbb az Európai Parlament is. Azonban ez a kisebb országok – különösen a közép-európai államok – számára elfogadhatatlan lenne, mivel ez az integráción belüli érdekérvényesítő képességük esetleges elvesztéséhez vezetne. Természetesen az erősebb és gazdagabb államok részéről a kérdés már számtalanszor előjött, először a migrációs válság idején, majd a Covid-19 világjárvány és az orosz-ukrán háború kitörése után, amikor is egyes politikai erők szemében szálkává váltak azon tagállamok, 

Emlékezetes lehet, amikor 2022 tavaszán Ursula von der Leyen annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az egyhangú döntéshozatal már nem működik a kulcsfontosságú területeken. „Az Európai Unió feladata, hogy minél gyorsabban megfeleljen az uniós polgárok elvárásainak az EU jövőjére vonatkozóan, az uniós szerződések hatályán belül, ha pedig ez nem lehetséges, akkor azok megváltoztatásával” – jelentette ki tavaly az Európai Bizottság elnöke, 

Külön érdekesség volt ekkoriban, hogy a szuverenitásukra érzékeny francia hagyományoktól  eltérően Emmanuel Macron is egyetértését fejezte ki ekkoriban a bizottsági elnök terveivel kapcsolatban. „Fontos terv, hogy felülvizsgáljuk a szerződéseinket és legyen egy konvenció. Ezt az EP terjesztette be és én ezt támogatom” – mondta Emmanuel Macron a konferencia záróeseményén Strasbourgban. Macron szerint a legfontosabb az, hogy a demokráciát a hatékonysággal kell ötvözni

 De Gaulletól a bolgárokig mindenki vétózott már, ha érdekei úgy kívánta

A vétó kifejezéssel az egyik legtöbbet szóbahozott politikus OrbánViktor, Magyarország miniszterelnöke, azonban ha jobban körülnézünk jól látható, hogy több EU-s ország vezetője is kilátásba helyezte már, hogy nem járul hozzá a közös döntésekhez. Már az európai integráció legelején, 1963-ban sor került egy ilyen vétóra, Charles De Gaulle részéről. A francia elnök a közös mezőgazdasági politikát féltette a tagságra pályázó britektől. Nagy-Britannia végül bő tíz évvel később tudott csatlakozni a közösséghez. Bulgária 17 éve vétózza azt, hogy szomszédja, Észak-Macedónia elkezdje a csatlakozási tárgyalásokat az EU-s tagságról. A patthelyzetből pont idén nyáron történt kimozdulás, amikor francia közvetítés hatására a liberális, Nyugat-barát bolgár kormány kilátásba helyezte, hogy eláll a tagság akadályozásától, amennyiben az észak-macedónok elismerik a bolgár kisebbséget, valamint azt, hogy nyelvük bolgár eredetű, 

Tizenegy évvel ezelőtt szintén két balkáni ország, Románia és Bulgária került a vétóvita középpontjába. A 2011-ben friss tagoknak számító országok csatlakozását a Schengeni övezethez vétózta meg a finn és a holland kormány, azzal indokolva, hogy a románok és a bolgárok nem harcolnak eléggé a korrupció és a szervezett bűnözés ellen, és nem őrzik elég jól a határaikat. Legutóbb az osztrákok akasztottak be keleti szomszédunknak. ( A sógorok egyébként fentartják azon véleményüket, hogy Románia még nem alkalmas arra, hogy Schengen tagja legyen.)

Egy másik érdekes eset Lengyelország, ahol a kormány többször is alkalmazta már a vétójogot az uniós döntések blokkolására, például a jogállamisági kérdésekben, azonban a migrációs paktumnál is hasonló volt a helyzet. A lengyel kormány az EU bizonyos intézkedéseit a jogállamiság védelme nevében utasította el, ami számos vitához és feszültséghez vezetett az Európai Unió és Lengyelország között.

Egyértelmű tehát, hogy Orbán Viktort nem lehet a vétójog alkalmazásának tekintetében fekete báránynak nevezni, ugyanis amikor más tagállamok nemzeti érdekei úgy kívánták, akkor ők is éltek az egyet nem értés lehetőségével.

***

Nyitókép: Jakub Porzycki/NurPhoto via Getty Images