Trump, a globális mumus

„Trumpnak és adminisztrációjának tehát rendkívül átgondolt, de közben rendkívül rugalmas stratégiára és taktikára lenne szüksége ahhoz, hogy elkerülje Gorbacsov sorsát. Mert, hogy a történelmi feladat most már nem lehet a nagy római császároké, akik újabb évszázadra adhattak szellemi lendületet birodalmuknak, mert ebben a végfázisban már csak a Gorbacsovhoz hasonlítható likvidátori szerep maradt.

Fontos volna beazonosítani persze, hogy az Economist Trumpot démonizáló cikke valójában kinek a »megbízásából« is született meg. Ha az amerikai birodalmi elit elvakult reprezentánsai próbálkoznak azzal, hogy széthulló hatalmukat a szó szoros értelmében bármilyen áron fenntartsák, és az Economist e törekvések »megafonjaként« szerepel, az azt a feltevésünket erősíti meg, hogy a birodalom önpusztító energiái visszafordíthatatlanok. Ha viszont az írás nem az amerikai birodalmi elitek narratívájának megjelenítője, hanem a harmadik hatalmi szint, a birodalomkiválasztó főhatalom »üzenete«, akkor némileg más a helyzet.

Ez a főhatalmi szint ezzel vagy azt üzeni, hogy Donald Trump karaktere a történelmi drámai megoldásához már nem elég, vagyis az amerikai birodalomnak nívósabb likvidátort kell választania, vagy azt, hogy más lesz a feladat. Hogy mi ez a »más«, az egyelőre csak nagyon homályosan látszik. A birodalomkiválasztó főhatalom ugyanis láthatólag még nem döntötte el, hogy mi jön az amerikai birodalom után. Kína, mint hetedik birodalom újabb száz évre, százéves háború vagy „százéves béke”, vagyis olyan új békerendszer, amelynek körvonalai még nagyon bizonytalanok. Bárki lesz az elnök jövőre, kalandos évek várnak rá.”

***

***

***

Nyitókép: ANGELA WEISS / AFP