Egy dologra nem figyeltünk mostanában: a háborúra – Somkuti Bálint írása a Mandineren

Hetekig folyt a közel ezer kilométeres arcvonal északi részén egy csigalassúságú, de érezhető méretű orosz előrenyomulás Kupjanszk, illetve Kremennaja környékén. Itt láthatóan nem elsősorban a jól védhető települések elfoglalása volt a cél, elsősorban ugyanis erdőkben folyt a támadás. Az egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülő védők ellen, kiegészítő irányba vezetett próbálkozás úgy tűnik elérte a célját, mert az odaszállított ukrán erősítések nyomán az elmúlt néhány napban már csak tüzérségi párbajokról érkezett hír. Némileg délebbre Liman környékén is heves harcok dúlnak, bár ezen a területen egymásnak ellentmondó jelentések láttak napvilágot, így csak a megindult orosz támadás ténye a biztos.

A fentieken túl más területeken több hasonló kisebb orosz offenzíva indult.

Északon a víztározók környékén folytak heves harcok, jelentések szerint a front most több kilométerrel nyugatabbra húzódik már. Délen ismét a prog rombolt valamikori Kliscsijivka területén folynak újra a küzdelmek, sőt a környék uralgó magaslatait is újra orosz csapatok ellenőrzik.

A mindent elborító sár lassan átadja helyét a fagynak, és a nagyobb műveletek számára kedvezőbb hideg időjárás közeledtével tovább folytatódik Donyeck nagyváros mellett a küzdelem azokért a pozíciókért, amelyeket az ukrán erők 2014 óta tartanak. Több mint nyolc éve hiába próbálták a „népköztársaságok” fegyveres erői bevenni azt az erőddé kiépített két kisvárost, ahol most rendkívül heves harcok zajlanak.

Donyecktől délkeletre a modern katonai műszaki ismeretek teljes tárházának felhasználásával hasonlóan erőddé kiépített Mariinka utolsó nyugati külvárosaiban folyik jelenleg a harc. Napi szinten tízméterekben mérhetőek az orosz sikerek, azonban ez a folyamatos, de rendkívül lassú előrenyomulás azzal fenyeget, hogy a támadók áttörik az ukrán védelmet, és egyes nyugati elemzők szerint megnyílik a lehetőség a Bahmut környékén harcoló alakulataik hátába kerülésre, azaz bekerítésére.

Ugyanis ezen a környéken nincs a mélységben védelem kiépítve. Ez utóbbi meglehetősen merész feltételezésnek tűnik, a jelen kor csatamezőin a mindent látó drón- és műholdszemek árnyékában egy hagyományos, meglepetésszerű mélységi művelet szinte kivitelezhetetlen. Ami miatt mégis lehet valóságalapja az erről szóló feltételezéseknek, az azokon a videófelvételeken alapul, amelyeken állítólag Avgyijevka környékén manőverező orosz harckocsikötelékek láthatóak. Sajnos erről a lehetőségről is csak utólag tudunk majd biztosat mondani. Külön érdekesség, hogy még Orehov környékén a nyári ukrán ellentámadás egyik főirányában is jelentős harcokról számolna be a források, bár itt is egymásnak ellentmondó hírek érkeznek.

A front déli részén viszont egyértelműen folytatódik az ukrán támadás a Krím-félsziget irányába. Felmerül a kérdés, hogy kinek áll érdekében a frontszakasz többi területének kockáztatása árán is erőltetni a Fekete-tengeri uralomhoz elengedhetetlen orosz bázisok elleni offenzívát. Az ukrán 30. tengerészgyalogos hadtest állományába tartozó dandárok, köztük a Marjupol védelmében szinte megsemmisült, és újraalakított 36. tengerészgyalogos dandár Krinkinél, és Herszon mellett a súlyosan megrongált Antonovszkij híd közvetlen közelében is átkeltek a Dnyeperen. Sőt a környéket folyamatosan figyelő NATO-drónok azt valószínűsítik, hogy

Ezek a támadások bár rendkívül látványosak,  politikailag jól eladhatók, több veszélyt is magukban hordoznak Ukrajna számára. Még a pontatlanabb orosz tüzérség számára is könnyű célpontot jelentő, a nehéztechnika tömeges átkelésére alkalmas pontonhidak hiányában ezekből a hídfőkből nem indulhat jelentősebb támadás. Példának okáért az ukrán tüzérséget sem tudják átvinni a túlpartra, így legfeljebb a nyugati oldalról tudják a tengerészgyalogosok védekező harcát támogatni. Ugyanez lenne igaz egy nagyobb partraszállási akció esetén. Ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az ország elitalakulatainak utolsó egységeit áldozzák fel rövidtávú, pillanatnyi sikerekért. Ráadásul ez utóbbi, mármint az elitalakulat-kategória is némileg megkérdőjeleződött akkor, amikor

Ha hozzávesszük a sajtóból nagyrészt kimaradó híreket az ukrán elektromos hálózat ellen újraindult orosz támadássorozatról, jól látszanak azok a rendkívüli veszélyek, amelyekkel az ukrán vezetésnek hónapokon, vagy akár heteken belül meg kellene birkóznia. Nem véletlen, hogy az eddig sikerrel a szőnyeg alá söpört politikai feszültségek most robbantak ki. Amennyiben a folyamatok a jelenleg látható pályájukon haladnak tovább, egy jelentős változás hiányában a 2024-es év eleje igen forró helyzetet eredményezhet keleti szomszédunknál.

***

Nyitókép forrása: ANATOLII STEPANOV / AFP