Elfogadja-e valaha Izrael állam legitimitását a politikai iszlám? Mi a síita hatalom, Irán és a szunnita államok szerepe a jelenlegi konfliktusban? A Világrend legújabb adásában egy Közel-Kelet-szakértőt kérdeztünk.
„Ez egy megoldhatatlan probléma, mégpedig azért, mert itt két olyan fél áll egymással szemben, amelyiknek mindegyiknek megvan a maga igazsága a saját gondolati rendszerében” – szögezte le a beszélgetés elején Maróth Miklós arra kérdésre, hogy a gázai háborúnak olyan vallási gyökere van, amely az iszlám és a judaizmus egymással kibékíthetetlen tézisein alapulnak.
A konfliktus szíve, hogy mind a zsidók, mind a palesztinok ragaszkodnak ugyanahhoz a földhöz: a zsidók a múltbeli zsidó királyságok létére hivatkoznak, amikor őseik földjén szeretnének élni, és a II. világháború után létrehozták Izrael államát, míg a palesztinok arra az elvre, miszerint
egy terület, amelyet az iszlám valaha a történelemben elfoglalt, örökké iszlám terület marad,
még akkor is, ha utóbb bárki ideiglenesen el is foglalja.
„Azt, hogy mit mond a Korán és az Ószövetség, mindig magyarázat, értelmezés kérdése” – fejtette ki az orientalista, majd hozzátette, a problémát az adja, hogy az iszlám világban minden egyes politikai mozgalom mögött ott áll egy vallási irányzat, és ezeknek a szentszöveg-értelmezési módszerei különbözők. Ráadásul a szunnita ág rengeteg vallási irányzatból áll, rengeteg Korán-értelmezési verzióval, míg a síita világban van egy központi tanítóhivatal, ezért egységesek, szervezettek.
A palesztin Fatah egy átlagos szunnita csoport, míg a Hamász annak a Muszlim Testvériségnek a talaján áll, amely egy tőről fakad a vahhábizmussal, „ez az a rigorózus irányzat, amely a vallás forrásaiként csak két forrást ismer el, a Koránt és a prófétai hagyományt”. Emiatt
a Hamász képtelen alkalmazkodni a modernizációhoz, a változásokhoz, eszmei merevségei miatt nem tud integrálódni a változó világba.
Nagy probléma, hogy mindkét vallásban, az iszlámban és a judaizmusban is a bosszú egy központi tanítás, így ha a Hamász elkövetett egy terrorakciót – amelyet egyébként maga az iszlám is elítél, hiszen törvényei tiltják a fegyvertelen polgári lakosság elleni atrocitásokat –, akkor jön az izraeli bosszú, „de ez az izraeli bosszú egy ellenbosszút fog kiváltani a későbbiekben megint”.
A politikai iszlám erre az igényre épít, programjának tette, hogy a zsidó állam megalapítása óta az őseik területéről elüldözött, és azóta külföldi menekülttáborokban élő palesztin emberek hazatérését véghezviszi – magyarázta a Világrend adásában az orientalista.
„A politikai iszlám felhasználja a vallásos iszlám szókincsét, fogalomkészletét, és teljesen evilági érdekekben jár el. Tehát az arab országoknak nem érdekük Izraellel háborúba lépni, ugyanakkor mégis van egy vallási parancs, hogy nekik szolidárisnak kell lenni a másik muszlim állammal” – hívta fel a figyelmet Maróth Miklós, utalva arra az elvre, hogy
muszlim muszlim ellen nem szövetkezhet. Van egy vallási igazság, és egy politikai, amely sokszor felülírhatja az elsőt
– válaszolt a szakértő arra a kérdésre, hogy miért egyezett ki több muszlim állam Izraellel anélkül, hogy a palesztin kérdés rendezését feltételül szabták volna.
Úgy vélte, a zsidó és arab társadalomban is megvan a hajlandóság a békességre, de az ellenségeskedésre is, így a politika felelőssége, hogy milyen irányba viszi el a folyamatot. A hatalmi, esetleg világpolitikai érdekek azonban mindig erőteljesebbnek bizonyultak, mint a „józan ész, hogy belássák: csak együtt tudnak boldogulni”. A szakértő emlékeztetett, hogy az elmúlt évtizedekben voltak akár működőképes egyezség-kísérletek (mint például az 1993-as Oslói Egyezmény), de ezek idővel mind elhaltak, a problémát nem tudták megoldani.
„Az arab országoknak nem érdekük Izraellel háborúba lépni” – szögezte le Maróth Mikós, amelyhez hozzátette, a palesztinoknak mindig az volt a bajuk, hogy az arab világ mindig csak szóban állt ki értük, legfeljebb financiálisan segítette őket.
„Irán állandóan fenyegeti Izraelt, de tulajdonképpen Irán nincs abban a helyzetben, hogy háborút indítson,
mert nincs érvényes imámjuk, és háború indítása csak az imámnak a joga. Tehát Irán szavakban háborúzik” – tette hozzá.
Az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója szerint a médiában túlértékelik Irán szerepét a gázai konfliktusban, mint mondta, a síita perzsa állam a Hezbollah mögött van, nem egy szunnita szervezet mögött, mint a Hamász.
Maróth Miklós felhívta a figyelmet arra is, hogy a Nyugatnak már nincs meg az ereje arra, hogy a Közel-Keleten úgy alakítsa a folyamatokat, ahogy akarja, az orosz-kínai befolyás nagyon megerősödött a régióban. „A szereplők ellenőrzése kicsúszott a nyugati hatalmak kezéből” – hangsúlyozta.
A megoldás kulcsa a professzor szerint az Egyesült Államok kezében van,
Izrael további szerepe a konfliktusban nagyban függ az Egyesült Államok támogatásától.
„Az első lépésének mindenképpen annak kellene lenni, hogy annak az ENSZ-határozatnak, amelynek alapján felállt az izraeli állam, ugyanez a határozat a palesztin állam felállításáról is rendelkezett, ennek az ENSZ-határozatnak érvényt szerezzenek” – mondta Maróth Miklós.
A megoldás tehát egy önálló palesztin állam létrehozása lenne, ezt pedig egy mérsékeltebb muszlim vezetés tudná menedzselni. A beszélgetés végén a Világrend vendége elmondta: Donald Trump elnöksége idején az oroszokkal is meg lehetett volna egyezni, jó eséllyel létre lehetett volna hozni a palesztin-izraeli kiegyezést.
--
A Világrend adásának vendége Maróth Miklós orientalista, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója volt.
--
A beszélgetést itt nézheti meg:
--
Nyitókép: Izraeli katonák és palesztin tüntetők összetűzése Jeruzsálemben 2017. december 22-én (forrás: MENAHEM KAHANA / AFP)
Nemrég Magyarországra látogatott Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és felesége, Szara Netanjahu. Királyoknak kijáró fogadtatás várta őket a magyar államfő és Orbán Viktor miniszterelnök részéről a nagy visszhangot és érzelmeket hozó eseményen.
Miranról ezt megelőzően mintegy egy évvel ezelőtt adtak ki utoljára felvételt.
Még keresik az áldozatot.
A támadásban tizennégy palesztin segélymunkás és egy ENSZ-dolgozó halt meg.
A török kémfőnök a terrorcsoport delegációjával tárgyalt.
Érdemes lenne megtanulni az együttműködést a kormánynak a nemzetközi szervezetekkel, az ellenzéknek pedig a kormánnyal néhány kiemelten fontos ügyben.
Komoly vita kerekedett Ukrajna uniós tagsága kérdésében, de véleményütköztetés történt Rogán Antal amerikai szankciós listáról való levétele kapcsán is.
„Az, hogy Ukrajna egy teljes tűzszünet után hajlandó leülni a tárgyalóasztalhoz azokkal a terroristákkal, akik mindezt elkövették a mi földünkön, az egy nagy kompromisszum részünkről” – fogalmazott az ukrán elnök.
