„Az izraeli bosszú ellenbosszút fog kiváltani” – Maróth Miklós a Mandinernek

„Ez egy megoldhatatlan probléma, mégpedig azért, mert itt két olyan fél áll egymással szemben, amelyiknek mindegyiknek megvan a maga igazsága a saját gondolati rendszerében” – szögezte le a beszélgetés elején Maróth Miklós arra kérdésre, hogy a gázai háborúnak olyan vallási gyökere van, amely az iszlám és a judaizmus egymással kibékíthetetlen tézisein alapulnak.

Vallási igény a földhöz - kibékíthetetlen ellentmondás

A konfliktus szíve, hogy mind a zsidók, mind a palesztinok ragaszkodnak ugyanahhoz a földhöz: a zsidók a múltbeli zsidó királyságok létére hivatkoznak, amikor őseik földjén szeretnének élni, és a II. világháború után létrehozták Izrael államát, míg a palesztinok arra az elvre, miszerint 

még akkor is, ha utóbb bárki ideiglenesen el is foglalja.

„Azt, hogy mit mond a Korán és az Ószövetség, mindig magyarázat, értelmezés kérdése” – fejtette ki az orientalista, majd hozzátette, a problémát az adja, hogy az iszlám világban minden egyes politikai mozgalom mögött ott áll egy vallási irányzat, és ezeknek a szentszöveg-értelmezési módszerei különbözők. Ráadásul a szunnita ág rengeteg vallási irányzatból áll, rengeteg Korán-értelmezési verzióval, míg a síita világban van egy központi tanítóhivatal, ezért egységesek, szervezettek.

A palesztin Fatah egy átlagos szunnita csoport, míg a Hamász annak a Muszlim Testvériségnek a talaján áll, amely egy tőről fakad a vahhábizmussal, „ez az a rigorózus irányzat, amely a vallás forrásaiként csak két forrást ismer el, a Koránt és a prófétai hagyományt”. Emiatt 

Nagy probléma, hogy mindkét vallásban, az iszlámban és a judaizmusban is a bosszú egy központi tanítás, így ha a Hamász elkövetett egy terrorakciót – amelyet egyébként maga az iszlám is elítél, hiszen törvényei tiltják a fegyvertelen polgári lakosság elleni atrocitásokat –, akkor jön az izraeli bosszú, „de ez az izraeli bosszú egy ellenbosszút fog kiváltani a későbbiekben megint”.

Békeigény és hatalmi játszma

A politikai iszlám erre az igényre épít, programjának tette, hogy a zsidó állam megalapítása óta az őseik területéről elüldözött, és azóta külföldi menekülttáborokban élő palesztin emberek hazatérését véghezviszi – magyarázta a Világrend adásában az orientalista.

„A politikai iszlám felhasználja a vallásos iszlám szókincsét, fogalomkészletét, és teljesen evilági érdekekben jár el. Tehát az arab országoknak nem érdekük Izraellel háborúba lépni, ugyanakkor mégis van egy vallási parancs, hogy nekik szolidárisnak kell lenni a másik muszlim állammal” – hívta fel a figyelmet Maróth Miklós, utalva arra az elvre, hogy 

– válaszolt a szakértő arra a kérdésre, hogy miért egyezett ki több muszlim állam Izraellel anélkül, hogy a palesztin kérdés rendezését feltételül szabták volna.

Úgy vélte, a zsidó és arab társadalomban is megvan a hajlandóság a békességre, de az ellenségeskedésre is, így a politika felelőssége, hogy milyen irányba viszi el a folyamatot. A hatalmi, esetleg világpolitikai érdekek azonban mindig erőteljesebbnek bizonyultak, mint a „józan ész, hogy belássák: csak együtt tudnak boldogulni”. A szakértő emlékeztetett, hogy az elmúlt évtizedekben voltak akár működőképes egyezség-kísérletek (mint például az 1993-as Oslói Egyezmény), de ezek idővel mind elhaltak, a problémát nem tudták megoldani. 

Volt külső segítsége a Hamásznak?

„Az arab országoknak nem érdekük Izraellel háborúba lépni” – szögezte le Maróth Mikós, amelyhez hozzátette, a palesztinoknak mindig az volt a bajuk, hogy az arab világ mindig csak szóban állt ki értük, legfeljebb financiálisan segítette őket. 

mert nincs érvényes imámjuk, és háború indítása csak az imámnak a joga. Tehát Irán szavakban háborúzik” – tette hozzá.

Az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója szerint a médiában túlértékelik Irán szerepét a gázai konfliktusban, mint mondta, a síita perzsa állam a Hezbollah mögött van, nem egy szunnita szervezet mögött, mint a Hamász. 

Maróth Miklós felhívta a figyelmet arra is, hogy a Nyugatnak már nincs meg az ereje arra, hogy a Közel-Keleten úgy alakítsa a folyamatokat, ahogy akarja, az orosz-kínai befolyás nagyon megerősödött a régióban. „A szereplők ellenőrzése kicsúszott a nyugati hatalmak kezéből” –  hangsúlyozta.

Mi lehet a megoldás?

Izrael további szerepe a konfliktusban nagyban függ az Egyesült Államok támogatásától. 

„Az első lépésének mindenképpen annak kellene lenni, hogy annak az ENSZ-határozatnak, amelynek alapján felállt az izraeli állam, ugyanez a határozat a palesztin állam felállításáról is rendelkezett, ennek az ENSZ-határozatnak érvényt szerezzenek” – mondta Maróth Miklós. 

A megoldás tehát egy önálló palesztin állam létrehozása lenne, ezt pedig  egy mérsékeltebb muszlim vezetés tudná menedzselni. A beszélgetés végén a Világrend vendége elmondta: Donald Trump elnöksége idején az oroszokkal is meg lehetett volna egyezni, jó eséllyel létre lehetett volna hozni a palesztin-izraeli kiegyezést.

--

A Világrend adásának vendége Maróth Miklós orientalista, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója volt.

--

A beszélgetést itt nézheti meg:

--

Nyitókép: Izraeli katonák és palesztin tüntetők összetűzése Jeruzsálemben 2017. december 22-én   (forrás: MENAHEM KAHANA / AFP)