Valakivel, aki sokkal nacionalistább, sokkal vallásosabb, sokkal fegyveresebb. Valakivel, aki már nem hisz a békés egymás mellett élés lehetőségében.
„Október 7-én a palesztinok azt a zsidót gyilkolták meg, aki a legjobban hitt az egymás mellett élésben. Azt, aki a leglelkesebben támogatta palesztinok jogát egy független államhoz. Azt, aki hitt abban, hogy a történelem valóban véget ért és hogy nem lesz többet háború zsidó és arab között. A kibucnikot aki munkát adtak nekik, aki naiv jóemberkedéssel fuvarozta a gázai betegeket az izraeli kórházakba, aki ünnepnapokon békelufikat eregetett az Övezet fele. A peacniket, a hippit, a bohémot, aki önfeledten, fegyverek nélkül bulizott egy határ mellett, amit békehatárnak álmodott.
Ezzel a naiv, világpolgár zsidóval együtt odaveszett egy álom is. Izrael, mint egy új zsidó Athén álma.
Október 8-a reggelén a palesztinok egy teljesen másfajta zsidóval találkoztak. Valakivel, aki sokkal nacionalistább, sokkal vallásosabb, sokkal fegyveresebb. Valakivel, aki már nem hisz a békés egymás mellett élés lehetőségében. Valakivel, aki tudja, hogy a történelem nem ért véget. Valakivel, akinek nincsenek illúziói békével, jó szomszédsággal kapcsolatban. Valakivel, akinek esze ágában sincs jó szándékú gesztusokat tenni, kockázatokat vállalni, odatartani a másik orcáját is. Valakivel, aki biztos, hogy nem fog békelufikat eregetni.
Ezzel az új zsidóval együtt Izrael állama is átalakult. A zsidók Athénja átadta a helyét a zsidók Spártájának. Izraelben a naptár újra 1948-at mutat. Mögötte újra egy Holokauszt, előtte újabb háborúk végtelen sorozata. Megsebzett, gyászoló, de elszánt kaszárnya-állam. Na ez az a zsidó és ez az az Izrael, akivel az ismét földre sújtott palesztinoknak le kéne ülniük, önrendelkezést, függetlenséget, államot kunyerálni. Sok sikert kívánok hozzá.”
Nyitókép forrása: Robert C. Castel Facebook-oldala