Márpedig a magyar pénzek befagyasztását fel kellene oldania az EU-nak – volt francia EU-ügyi miniszter a Mandinernek

Noëlle Lenoir november 17-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem A páneurópai gondolattól a Maastrichti Szerződésig című konferenciáján tartott előadást Budapesten, ezt követően adott interjút lapunknak.

***

Ön francia EU-ügyi miniszter volt 2004-ben, amikor Magyarország csatlakozott az EU-hoz. Talán még tárgyalt is Budapesten ez ügyben...

Igen, én voltam a francia kormányban a felelős a tagjelölt államok csatlakozási folyamatának ellenőrzéséért, körbejártam ezen államokat, és Budapesten is többször tárgyaltam. Ezen kívül a Valéry Giscard d'Estaing elnökölte uniós Konvent nevében az EU-alkotmány tervezetéről is egyeztettem ezen országokban. 

Mit tapasztalt húsz évvel ezelőtt Budapesten?

Franciaként például azt, hogy a trianoni trauma sebei még mindig nem gyógyultak be, és én ezt teljes mértékben megértettem. Az embereket, akikkel beszéltem, nagyon barátságosnak találtam. 

Magyarország alkalmas volt az EU-csatlakozásra?

Természetesen. Soha nem volt kétségem efelől. 

Még mindig az? Sokan az EU fekete bárányaként tekintenek rá.

Én nem így látom Magyarországot. Sőt, úgy tudom, Macron elnök úr is nagyon kedveli ezt az országot a maga történelmével és kultúrájával, és őszinte párbeszédet szeretne folytatni a vezetőivel. 

Bár már nem foglalkozom sem belpolitikával, sem diplomáciával, a magam részéről úgy gondolom, 

és ez olyan pozitív eredmény, amelyre mindkét fél büszke lehet, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy új fejezeteket kell nyitni ebben a vitában. Személy szerint úgy látom, hogy a pénzek befagyasztását fel kellene oldani. Különösen nem értem, mi értelme van annak, hogy Európa meghosszabbítja az Erasmus-forrásokhoz való hozzáférés felfüggesztését, és ezzel a magyar diákokat bünteti.

Egy nagy elvi ügy ebben a kontextusban a tagállami hatáskörök kérdése. Ön szerint is fontos, hogy a tagállamok harcoljanak a szuverenitásukért, a tagállami hatáskörök megőrzéséért?

Igen. Fontos, hogy minden tagállam úgy érezze, hogy megőrizheti nemzeti identitását, ahogyan azt a Szerződések is kimondják. Az Európai Unió az elmúlt húsz évben drámaian megváltozott. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a konferencián az NKE-n, mert az európai kérdést az európai versenyképesség szemszögéből vizsgálhattuk a többi felszólalóval együtt. 

és nem tud hiteles szereplőként fellépni a nemzetközi színtéren. Úgy vélem, a versenyképesség ma az EU legfontosabb kérdése. Az egyik legnagyobb kihívás pedig, amellyel szembe kell néznie, az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében a zöld megállapodással összhangban meghozott intézkedéseknek az európai iparágakra gyakorolt hatása. Összeegyeztethetők-e ezek az intézkedések a versenyképesség követelményeivel? Nem vagyok benne biztos. Éppen az ilyen kérdésekben fontos, hogy az olyan erős karakterű országok, mint Magyarország, meggyőzzék az Európai Bizottságot és a Parlamentet, hogy vessenek véget a különösen bonyolult európai szabályozás inflálódásának, amely elviselhetetlen bürokratikus terheket ró a vállalatainkra. És felesleges terheket ró a nemzeti hatóságokra is. A bürokrácia akadályozza a versenyképességet - ezt meg kell szüntetni.

Ön szerint az EU alapító atyái, vagy az uniós szerződések kitalálói egy ilyen jellegű unió létrejöttéről álmodtak egykor?

Az Európai Parlamentet általános választójoggal választják, és az európai törvényeket egyszerű többséggel lehet elfogadni. Ami az igazságszolgáltatási szintet illeti, az Európai Bíróság ítéletei kötelezőek a tagállamok bíróságaira nézve. Ugyanakkor az EU-nak nincs elnöke, nincs kormánya, és nincs egységes kül- és védelempolitikája sem – tehát több ellentmondás van. A probléma megoldása érdekében azonban nem támogatom, hogy az EU több hatáskört kapjon, amíg ez az ellentmondás fennáll. Ráadásul még az olyan szövetségi államokban is, mint az Egyesült Államok, a szövetségi államok jelentős hatáskörrel és saját intézményekkel rendelkeznek.

Az EU alapszerződéseit nem könnyű módosítani. Szerencsére vannak együttműködési formák, például a „megerősített" együttműködés és a „strukturált" védelmi együttműködés. Ha egyes államok gyorsabban akarnak haladni az integráció felé, mint mások, akkor ezt megtehetik, feltéve, hogy legalább kilenc állam van belőlük, és az európai lakosság bizonyos százalékát képviselik. Az Európai Ügyészséget például a 27 tagállamból csak 22 fogadta el. Ha például az EU az egységes európai hadsereg létrehozása felé akar elmozdulni, akkor ezt csak akkor teheti meg, ha az összeegyeztethető a NATO szabályaival, és csak azon államok között, amelyek ezt szeretnék, esetleg a schengeni egyezményhez hasonló külön szerződéssel. 

A migráció kérdéséről: a francia Szenátus most hagyta jóvá az új bevándorlási törvényt, a Nemzetgyűlés előtt a tervezet. Szigorít a francia kormány: a bevándorlóknak esküt kell tenniük a francia köztársasági értékekre, tanulniuk kell az államnyelvet, az illegális migránsoknak nem jár majd ingyenes orvosi alapellátás, ...stb. Változik a bevándorlás megítélése Franciaországban?

Nagyon remélem, hogy ezt a szöveget elfogadják. Franciaországban ez akut probléma a volt francia gyarmatok miatt. Közel 10 millió francia állampolgár bevándorló vagy muszlim bevándorlók leszármazottja. 

A demokrácia azt jelenti, hogy a polgárjog minden vallási jog felett áll, mert egy államban egységes jogrendnek kell érvényesülnie minden polgár számára, függetlenül azok hitétől, vallásától – és ez a polgárjog. A másik demokratikus alapelv, hogy a katonai hatalom, a hadsereg ellenőrzése szintén a polgári kormányzatnak van alárendelve.

Sajnos, Franciaországban a radikális imámok – különösen azok, akik Szíriából és Törökországból érkeztek – a volt francia gyarmatokról származó felmenőkkel rendelkező, harmadik-negyedik generációs francia muszlimokat veszik célba, és radikalizálják őket. Az integráció, az oktatási rendszerünk gyengének bizonyult abban, hogy megtartsa ezeket a fiatalokat. Mint látták, az elmúlt években számos iszlamista terrortámadás történt Franciaországban, néhány év alatt háromszáz embert öltek meg, de ma is vannak iszlamista támadások, mint például a közelmúltban egy tanár meggyilkolása, akinek a torkát egy volt tanítványa vágta el. 

Azt is látjuk, hogy egyre több antiszemita cselekmény történik Franciaországban – ez a trend most, a gázai háború miatt felerősödött –, és ezt szakértők is összefüggésbe hozzák a francia muszlim közösség növekedésével. Képesek ezt a helyzetet kezelni a francia hatóságok? 

A francia társadalom nagy része támogatja az új, szigorúbb bevándorlási törvényt. A Nemzetgyűlésben nagy viták vannak erről, de remélem, hogy itt is egy jó kompromisszum születik a képviselők között. 

Én több karikaturistát ismertem a Charlie Hebdo szerkesztőségéből, ezek az emberek a francia szellemet képviselték, vagyis azt a szabadságot, hogy tudunk mindenen nevetni – akár vallási tabukon is. Meggyilkolták őket 2015-ben. 

A franciák többsége tehát nemcsak az új szabályozást támogatja, nemcsak a bevándorlás szigorítását szeretné – hiszen a határainkat nem fogjuk lezárni –, hanem egy garanciát szeretne kapni, hogy azok az emberek, akik ide jönnek élni, tiszteletben fogják tartani a hazánk értékrendjét, és nem fognak gyűlölni bennünket. 

Ezt mondja régóta Marine Le Pen is. Azt látom, hogy pártja, a Nemzeti Tömörülés vezeti a felméréseket fél évvel a jövő nyáron esedékes EP-választások előtt. Közeledhet az idő, amikor nemzeti radikális elnöke lesz Franciaországnak?

Nem drukkolok azért, hogy így legyen. Nem lenne jó Franciaországnak, ha szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali vezetője lenne. Franciaország az EU egyik alapítója, ezt a projektet pedig kereszténydemokraták és szociáldemokraták kezdték el, így semmiképpen nem tartanám jónak, ha a lefektetett elveket radikális erők radikalizálnák. Persze, megértem azokat az embereket, akik Le Penre voksolnak – vannak leszakadóban lévő, szegényebb régiók Franciaországban, ahol az iparágak elhaltak, ahol a radikális zöldek tönkretették a mezőgazdasági termelést, és emiatt a helyiek a nacionalistáktól várják a megoldást. 

És az sem túl rokonszenves, ahogy Le Pen kapcsolatban van Putyinnal.  

A brexit után a Párizs-Berlin-tengely lett az EU motorja, de az EU gazdaságilag mélyponton, a világpolitikában nincs jelentős tekintélye, belül pedig intézményi válságokkal küzd. Tíz éves távlatban lehet még erős geopolitikai tényező az EU?

Furcsának találom, hogy a francia választók körében csökken a lelkesedés az Európa-projekt iránt. A franciák mindig is az EU mellett voltak. Az én háború után született nemzedékem számára az EU jelentette a jövőt, számunkra az EU a megoldás volt, nem a probléma. De a közvélekedés változik. Más területeken is, hiszen nem is olyan régen a többség még az atomenergia-hasznosítás ellen volt, ma pedig mellette. 

Először is, a francia politikai elitnek meg kell értenie, hogy például 

a széljárás fordul, a Nyugat kezd a „gonosz tengelyévé” válni ezen fajsúlyos államok narratívájában, és ők szándékoznak domináns hatalommá válni a nyugati erők helyett.

Ez tehát ébresztő a nyugati államok, a demokrácia és a pluralizmus hívei számára. Büszkének kell lennünk ezekre az értékekre, és el kell magyaráznunk a fiataloknak, hogy miért kell ragaszkodniuk hozzájuk, mert ezektől az értékektől függ a jövőjük. A társadalmi hálózatok és a történelmi kultúra hiánya miatt azonban sok fiatal nem képes felismerni a demokratikus társadalmainkat fenyegető veszélyt.

Mégsem vagyok pesszimista. Sok olyan országot láttam, amelyeket egykor gazdasági szempontból Európa „betegének" kiáltottak ki, mégis végül sikerült talpra állniuk. 

És, mint mondtam, az oktatás minősége is. Az oktatás kulcsfontosságú terület: alapvető fontosságú a fiatalok tanítása, tudásuk fejlesztése, a közös európai tudat kialakítása, és ha már közös nyelv nincs is – bár az angol dominál, ezt el kell ismernünk –, de legalább legyünk többnyelvűek, mint Habsburg Ottó. Sokkal jobban megértünk egy országot, ha ismerjük a nyelvét, és mind Franciaország, mind Magyarország büszke a nyelvére, és támogatja a nyelvi sokszínűséget.

***

Nyitókép: Maráczi Tamás. Fotók: AFP