„Előbb vegye fel saját oxigénmaszkját, és csak utána segítsen másoknak! – A repülőgépek biztonsági bemutatóiról ismert szabály Ukrajna uniós támogatásánál is érvényes, hiszen semmi értelme úgy támogatni másokat, hogy közben mi magunk is tönkre megyünk és képtelenné válunk a további segítségnyújtásra. A nemzeti konzultáció kilencedik kérdése arra kérdez rá, hogy támogatjuk-e az ukrán dömpinggabona további behozatalát?
A lengyel gazdák és kamionsofőrök korábban szívesen segítettek a megtámadott Ukrajnának, most viszont ők állják el a két ország határátkelőit, mert az ukrán dömpinggabona forgalmazói és az ukrán kamionsofőrök jóval a lengyel gazdák és szállítmányozók alá kínálva teszik tönkre piacukat és megélhetésüket. Az ukrán gabona és más mezőgazdasági termények kérdése jól mutatja, hogy milyen elfogult és szakmaiatlan módon kezeli Brüsszel az ukrajnai háború gazdasági következményeit. Azért is fontos, hogy elmondjuk véleményünket a nemzeti konzultáción, mert
Ukrajna esetleges uniós felvétele után a háború előtt negyvenmilliós ország által támasztott konkurencia hatványozottan fog a magyar piacon is megjelenni.
Nézzük, mindez hogyan kezdődött. Az orosz-ukrán háború kitörésekor az oroszok lezárták az ukrán kikötőket, így lehetetlenné vált az ukrán gabona tengeri exportja. Ez azért aggasztó, mivel főként az afrikai és közel-keleti országok számítanak Ukrajna fő agrárpiacainak, ahol a gyorsan növekvő lakosság élelmezéséhez elengedhetetlen az Európa legjobb termőföldjén, nagyüzemi módszerrel termelt kenyérnekvaló. Mivel teherautóval nem lehet ekkora mennyiséget elszállítani és a KGST idejéből csak néhány széles nyomtávú vasútvonal maradt meg a szomszédos országokba (így Kassára (SK), Galacba (RO), Záhonyba (HU) és Slawkowba (PL)), az évente akár 20-25 millió tonna gabonát és más terményt most új útvonalon kell(ene) szállítani, ami számos új problémát generál.
Ahogy a repülőgépeken előbb a saját oxigénmaszkunkat vesszük fel, és csak utána segítünk másoknak, úgy az ukrán agrárexportnál is ez lenne logikus.