Don’t Cry for Me Argentina

„A hétvégén elnökválasztást tartottak Argentínában, a második fordulót követően Javier Milei lett a latin-amerikai ország első embere. Ezek eddig a tények. Aztán jönnek az értelmezések.

Olvasom a hazai baloldali lapokban, hogy a szélsőjobboldali Milei nyerte az argentin elnökválasztást, akinek Trump már gratulált is.

Aha. Szélsőjobboldali. Mitől is az? Attól, hogy Trump gratulált neki? Vagy inkább fordítva kellene ezt az egész »Hova tegyük ezt az embert?« kérdést nézni.

Adott ugyanis egy különc faszi, az »argentin Trump«, aki a körön kívülről megy neki az elitnek, aki nem hajlandó úgy viselkedni, élni, öltözködni mint a hagyományos politikusok, aki nem fésülködik, láncfűrésszel járja végig a kampánykörútját, felrobbantaná a nemzeti bankot, a munkavállalói jogokat ráknak tartja, privatizálná Argentína utcáit, vírustagadó és a zöldkérdést marxista trükknek tartja, támogatja a szervkereskedelmet, igenli a nemátültetést, ellenzi a családot és kedveli a hármas együttléteket, mert a házasság az olyan, mintha minden este ugyanaz lenne a vacsora, fizetőssé tenné a közoktatást és az egészségügyet, dollárra cserélné a pesót, kriminalizálná az abortuszt, és gyűlöli a baloldalt (»leftard«, a baloldal és a retardált szóösszetételből).”

Nyitókép: AFP / Matías Baglietto / NurPhoto