Mutatjuk, kik is valójában Oroszország „barátai” – tényszerűen, adatokkal alátámasztva, túl a politikai lózungokon
2023. október 08. 09:04
A Nyugat már hosszú ideje igyekszik elszigetelni Moszkvát a nemzetközi közösségtől, az orosz fél pedig úgy tesz, mintha mindezt meg sem érezné. Mi is a helyzet valójában?
2023. október 08. 09:04
21 p
15
2
31
Mentés
Pataki Zoltán és Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban
Huckleberry Finn tudta, hogy hiába hívja kölcsönvételnek, amikor dinnyét lop, attól még a társadalom szemében az bizony lopás. Kitalálták hát útitársával, Jimmel, hogy egypár dolgot kihúznak a listáról, s azt nem „veszik kölcsön” többé, hogy megnyugodjék a lelkiismeretük. „Oda lyukadtunk ki, hogy kihagyjuk a berkenyét és a petrezselymet […], örültem, hogy ilyen szépen sikerült elrendezni, mert a petrezselyemért nem rajongok különösképpen, a berkenye meg nem lesz érett még két-három hónapig.”
Valahogy úgy áll a helyzet az Oroszország elleni szankciókkal és az ukránoknak való fegyverszállítással is, mint Mark Twain regényhősénél. Néhány extrán elkötelezett és túlteljesítő országon kívül, mint például Németország és Lengyelország,
Kijev legtöbb támogatója igyekszik lehúzni a Moszkva elleni szankciók listájáról mindazt, aminek hiánya gazdaságilag fájna neki,
és/vagy igyekszik olyan fegyvereket szállítani Ukrajnának, amelyek nem igazán hiányoznak majd a raktáraiból – s nem mellesleg, amelyek felhasználhatósága is vegyes képet mutat. Arról nem beszélve, hogy minden ezzel ellentétes híreszteléssel szemben nem az egész világ, sőt még csak nem is az országok többsége sorakozott fel Oroszországgal szemben, ami a gyakorlati tennivalókat illeti. Sőt, jelentős részük az Ukrajna elleni agresszió elítélésével párhuzamosan
még növelte is kereskedelmi forgalmát az oroszokkal.
Márciusban, a háború első évfordulója után a The Economist saját kutatóintézete segítségével készített egy alapos felmérést arra vonatkozólag, hogy kik Oroszország barátai. Ebben végigvették a világ csaknem összes államát, és egy viszonylag egyszerű kritériumrendszer alapján osztályozták őket „oroszbarátságuk” szerint. Lapunk is áttekinti, hol húzódnak globálisan a tényleges frontvonalak Oroszország körül. Ebben Seremet Sándor, az Eurázsia Központ kutatója és Somkuti Bálint, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének kutatója van segítségünkre.
Elítélés és fegyverszállítás
Az invázió elítélésében érdekes a szórás. Somkuti Bálint szerint az a legfigyelemreméltóbb, hogy „bár sokan elítélték Oroszországot mint agresszort, mert megsértette az ENSZ alapokmányát, most úgy tűnik, hogy a globális Dél fellázadt a nyugati irányítás ellen”. Az invázió másnapján 87 ország ítélte el Moszkvát, október 12-éig már 143 állam tett így. Ellenszavazat csak magától Oroszországtól érkezett, a kliensállamnak is tekintett Belarusztól, Nicaraguától, Észak-Koreától és Szíriától. A hagyományosan oroszbarát államok már ekkor is inkább csak tartózkodással jelezték nemtetszésüket a Nyugat diktálta tempóval szemben. Vagyis mondhatni: politikai-szimbolikus téren látható Oroszország elszigetelődése, akár a Holdról is.
A fegyverszállítás lett a másik töréspont. „Magyarország abban tényleg egyedülálló a NATO-tagok között, hogy jelképes fegyverszállítást sem vállalt” – fejti ki Somkuti. A másik kivétel Izland, amelynek viszont nincsen saját hadserege, illetve félig-meddig Írország, amely csak nem halálos eszközöket szállított Kijevnek. Más kérdés, hogy Ukrajnának feltehetőleg nagyobb segítség volt, amit hazánk adott humanitárius segély formájában, mint a sokszor csak szimbolikus fegyverszállítás. „Volt olyan balti állam, amely második világháborús ágyút adott az ukránoknak – ez vajon mekkora segítség volt a fronton? – fogalmaz a szakértő. – Arról van itt szó, hogy ha szimbolikus módon is, de elvárják, hogy az ember felsorakozzon, működik a diplomáciai nyomásgyakorlás. A lengyelek, a németek, a szlovákok ész nélkül beálltak.” Lengyelország „saját védelmét is veszélyeztető módon” szállította le harckocsik százait az ukránoknak. A saját fejlesztésű Krab önjáró löveg beérkezett 80 darabjából 72-t egyből Kijevnek irányoztak elő, T-72-es harckocsikból 250 darabot, a modernizált T-72-esből, a PT-91-esekből 60-nál is többet ígértek, s mindezeknek több mint a felét már át is adták. Az önjáró lövegek és harckocsik egy részét a nyári offenzívában már használták az ukránok. Lengyelország ezzel együtt egy évtizedes programot megvalósítva az egyik legnagyobb és legmodernebb hadsereget építi.
Szankciók: nem fekete-fehér kép
Ami az Oroszország elleni gazdasági büntetőintézkedéseket illeti, az EU- és a NATO-tagállamok közül sem állt bele mindenki szügyig az „elvárt és megkövetelt” ügybe, így a katonailag semleges Ausztria, Málta és Ciprus, illetve a NATO-tag Magyarország sem. Megfigyelhető, hogy a szankciók igen szelektívek: az amerikaiak által megkövetelt hajózási büntetőintézkedésekben az EU éppúgy nem vett részt, ahogy Washington „kifelejtette” az energiahordozókkal szembeni lépéseket, merthogy az orosz uránra óriási szüksége van, nagy mennyiségben vásárolja – mutat rá Somkuti Bálint. Erről nemrég a The New York Times is cikkezett, írása szerint az amerikai cégek évi 1 milliárd dollár (370 milliárd forint) értékben vásárolnak az oroszoktól uránércet – Oroszország a harmadik legnagyobb beszállító Kanada és az orosz érdekszférába tartozó Kazahsztán mögött. Az is látványos eltérés, hogy az amerikaiak például a fémtermékek behozatalára is korlátozást vetettek ki, amire viszont az EU-tagállamok, kitettségük okán, nem.
Gabonaviták Érezhető feszültség alakult ki az Európai Unióban, miután néhány hete az Európai Bizottság bejelentette, hogy megszünteti az ukrán termények behozatalára vonatkozó tilalmat. Ez a közép-európai országokat, köztük Magyarországot is negatívan érintette az import piactorzító hatásai miatt. Magyarország Szlovákiával és Lengyelországgal együtt ezért úgy döntött, hogy fenntartja a tilalmat. Kijev erre bejelentette, hogy a Kereskedelmi Világszervezetnél pert indít e három ország ellen. Az EU kitart amellett, hogy az ukrán gabonát be kell engedni, sőt szakértők szerint akár kötelezettségszegési eljárást is indíthat az uniós jog és a társulási megállapodás megszegése miatt a három tagállammal szemben. A kereskedelempolitika ugyanis az uniós alapszerződések rendelkezései szerint kizárólagos közösségi hatáskör, tehát a döntéseket itt nem a tagállamok, hanem Brüsszel hozhatja meg.
„A szankciók terén jókora ellentét feszül a retorika és a valóság között. Mindenki beszél Oroszország gazdasági megbüntetéséről, de mindenki igyekszik úgy keverni a lapokat, hogy neki ne fájjon annyira. Kivéve a németek, akik németes konoksággal igyekeznek túlteljesíteni, és a legszorosabb amerikai szövetségesek: Ausztrália, Új-Zéland, illetve Kanada, amely egy az egyben le is másolta a szankciós intézkedéseket” – magyarázza az MCC kutatója. Számos EU-s ország kereskedelmi volumene nőtt, például a baltiak többsége is növelte orosz importját, hazánk pedig kiugró mértékben a paksi bővítés miatt – teszi hozzá.
Ami a fogadkozásokat illeti, az egyik legszorosabb – és egyben katonailag leginkább fenyegetett – USA-szövetséges, Dél-Korea ahhoz a feltételhez kötötte a szankciókhoz való csatlakozást, ha Észak-Korea fegyvert szállítana Oroszországnak. Megjegyzendő: ezzel kapcsolatban szinte biztosan megegyezés született Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun szeptemberi találkozóján. Dél-Korea eddig csak nem halálos eszközöket szállított Ukrajnának.
Seremet Sándor arra mutat rá:
teljesen nyíltan csak kevés ország támogatja Moszkva háborúját,
például Észak-Korea vagy Belarusz, utóbbi szövetségi viszonyban is van Oroszországgal. Sokan képviselnek viszont semleges álláspontot, idetartoznak a globális Dél országai, köztük India és Kína – ők minden szankció és nyugati elszigetelési kísérlet ellenére együttműködnek Oroszországgal. Az ő szövetségeik, mint a legutóbbi csúcstalálkozóján a bővítés mellett döntő BRICS, illetve a vele nagy átfedést mutató Sanghaji Együttműködési Szervezet sem kötelezi el magát az orosz–ukrán konfliktusban. Ezek az országok azt hangsúlyozzák, hogy tűzszünet és béketárgyalások útján kell rendezni a konfliktust, és inkább a konstruktív együttműködésre törekszenek a további elszigeteléssel és gazdasági szankciókkal szemben.
Az Eurázsia Központ kutatója szerint az, hogy a globális Dél államai a semlegesség mellett döntöttek, több okra is visszavezethető.
Egyrészt az ukrajnai háború számukra távoli konfliktus,
pragmatikusan úgy gondolják, hogy azért, mert két ország háborúzik, őket „ne zaklassák”. Amellett, hogy elítélik a háborút, azon az állásponton vannak, hogy a konfliktus a két érintett országra tartozik, és nekik egyszerűen nem kell benne olyan részt vállalniuk, mint amilyet a Nyugat elvárna tőlük.
A semlegesebb állásponton lévő országoknak lehetőségük van arra, hogy kedvezményesen jussanak nyersanyagokhoz, illetve arra, hogy értékesítsék termékeiket az orosz piacon, amiről eszük ágában sincs lemondani.
India és Kína is jóval olcsóbban tudja megkapni az Oroszországból importált nyersanyagokat,
valamint nagyobb befolyásra tudnak szert tenni az orosz piacon is a termékeikkel, miután sok nyugati vállalat kivonult onnan.
Átformálódó világrend
Távolabbról szemlélve azt látjuk, hogy Moszkva próbálja fenntartani a jó kapcsolatot a globális Dél államaival – ennek volt példája a nemrég megrendezett Oroszország–Afrika-csúcs –, közben Washington és a Nyugat oroszellenes vagy legalábbis ukránpárti, illetve nyugati állásponthoz szeretné közelebb billenteni őket. Ebben a helyzetben az említett országoknak fokozatosan felértékelődött a szerepük. Úgy gondolják, hogy akár közvetítőkként is szerepelhetnek a konfliktusban, hiszen rajtuk keresztül lehet üzenni vagy hatni a Kremlre.
Sokat lehet olvasni arról is – például az AP hírügynökség egyik szeptember végi, Kína a globális Dél tagjaként a nyugati modell alternatívájaként tűnik fel az ENSZ-ben című elemzésében –, hogy egyre nagyobb a világ megosztottsága. Sok harmadik világbéli ország beszél arról az ellentétről, hogy a Kínával való együttműködésben pusztán gazdasági folyamatok zajlanak, az Egyesült Államok viszont az ország berendezkedésének, esetleg hagyományainak átrendezését várja el, s ezt kioktatások is kísérhetik. A Kínával, Oroszországgal való gazdasági együttműködés tehát nem vagy kevesebb beleszólással jár az egyes államok berendezkedésébe. Sokak számára ez kedvezőbb együttműködési forma, mint a nyugati „morális imperializmus”. Seremet Sándor szerint ez a három tényező határozza meg, hogy miként viszonyulnak Oroszországhoz és az ukrajnai a konfliktushoz azok az államok, amelyek igyekeznek semlegesek maradni.
Kína rátelepszik Oroszországra Elsősorban gazdasági, majd katonai felemelkedése minden téren félelmetes szomszéddá tette Kínát, ráadásul Moszkva a szankciós politika miatt egyre inkább rászorul Pekingre. Ezt olyan jelek is mutatják, mint hogy elkezdték jüanban rendezni a számlák jó részét. Az orosz exportban 0,4-ről 16, az importban 4-ről 23 százalékra nőtt a jüan aránya. Ez megfelel a dollár kiszorítására tett közös erőfeszítéseknek, bár valószínűleg ennek eszközéül Moszkva inkább a rubelt látta volna szívesen. Közben Kína békés terjeszkedése is egyre erőteljesebb: a Biztonságpolitika portál az alig 6 milliós lakosságú orosz Távol-Keletet már „közös kínai–orosz nyersanyaggyarmatként” írja le. Minél tovább húzódik az ukrajnai háború, Oroszország annál inkább kiszolgáltatottá válik Kínának – ez pedig nem feltétlenül egyezik a pekingi expanzió visszaszorítását célzó amerikai érdekekkel sem.
Azzal kapcsolatban, hogy mikor normalizálódhat a viszony a Nyugat és Oroszország között, a szakértő emlékeztet: minden háborút valamilyen megállapodás zár le, ehhez azonban egy értelmezhetően megfogalmazott és reálisan elérhető közös célra is szükség van. A jelenlegi háborúk után legtöbbször megfigyelhető egyfajta visszarendeződés, például ahogyan a második világháborút követően helyreállt a német–francia viszony, vagy ahogyan lassan kialakult Németország és a Szovjetunió, később Oroszország között a gazdasági együttműködés az energiahordozók területén – emeli ki. Akkor és most is megnehezíti a helyzetet szerinte, hogy a konfliktust „az abszolút jó és az abszolút rossz összecsapásaként mutatják be” mindkét oldalon. Ebből a helyzetből nehéz visszafordulni, s amíg nem lehet lezárni a konfliktust és elkezdeni a rendezést, addig kevés esély látszik a visszarendeződésre is – figyelmeztet a kutató. Hozzáteszi: hosszú távon óriási szükség lenne rá, hiszen a keleti–nyugati viszony rendezése elengedhetetlen a mélyülő világválság leküzdéséhez.
Nyitókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök videós bejelentkezésen a BRICS-országok csúcstalálkozóján Fotó: AFP/Mikhail Klimentyev/Pool
A portál információi szerint Oroszország kivonulóban van Szíriából, noha a Kreml arról beszél: barátsággal és szeretettel fordulnak az Aszadot megbuktató, győztes lázadókhoz, a tárgyalásaik pedig már folynak velük.
Orbán Viktor telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, majd a német kancellár is kifejezte szándékát egy hasonló beszélgetésre. Közelebb kerültünk a békéhez, vagy még nagyobb eszkaláció várható?
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
p
0
0
8
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 31 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bagira002
2023. október 21. 03:01
Háttérben Amerika is barátja oroszoktól vásárol csak a világot oroszok ellen uszítja háttérben minél nagyobb kereskedelmi ügyeket lebonyolítson . Amerikai Egyesült Államok nem kevesebb, mint 416 tonna dúsított uránt vásárolt a háború idején Oroszországtól, ami 2,2-szerese a tavalyi ...
Miközben Európa éppen beleroskad az Oroszországra rótt szankciókba, kiderül, az USA a háború kitörése óta is kereskedik az oroszokkal.
https://www.youtube.com/watch?v=axhI2DCNCbY
Amerika oroszoktól elképesztő mennyiségű uránt vásárolt
https://www.origo.hu/nagyvilag/20230825-orosz-uran-uzlet-usa-europai-unio.html
https://g7.hu/vilag/20220615/titokban-arra-biztat-cegeket-az-amerikai-kormany-hogy-uzleteljenek-nyugodtan-az-oroszokkal/
"nemecsekerno_007AROON
2023. október 08. 09:13
Pontosan. Megvan nekik az egész Mengyelejev táblázat és a papír-dollár igényt tart rá.
Nehogy már csak 140 millió ember rendelkezzen ennyi erőforrás felett. A dollárnak mindig új gazdatest kell."
Lehet, hogy el is fogja érni az okos Nyugat, hogy ne csak 140 millió ember rendelkezzen ennyi erőforrás felett. Hamarosan 1400 millió fog rendelkezni felette - csak nem úgy, ahogy ők képzelik.