European Pro–Israel Summit néven rendez konferenciát október 9-én a Néprajzi Múzeumban az Alapjogokért Központ. A Netanjahu-kormány és Izrael jövője szekció egyik vendége lesz Tamir Wertzberger, a Likud nemzetközi kapcsolatokért felelős koordinátora, aki a rendezvény előtt nyilatkozott a Mandinernek. Épp a szombat reggel kitört izraeli-palesztin konfliktus előtt készítettük interjúnkat Wertzbergerrel – a legújabb összecsapásról ezért nem, de az Izrael előtt álló kihívásokról annál inkább kérdeztük a likudos aktivástát.
***
Milyen kihívásokkal néz szembe Izrael?
A legnagyobb belpolitikai kihívás az izraeli társadalmon belüli hatalmas törés. Az izraeli társadalmat öt belső konfliktus osztja meg: politikai konfliktus a hagyományos jobboldal és baloldal között, társadalmi-gazdasági konfliktus a felsőbb osztályok és a közép-alsó osztályok között, vallási konfliktus a világiak és az ortodox zsidók között, etnikai konfliktus az askenázi zsidók és a szefárdi zsidók között, és természetesen a nemzeti konfliktus a zsidók és az arabok között.
Ma azt látjuk: mind az öt konfliktus kiéleződött, és ez felszabdalja az izraeli társadalmat. Hatalmas a gyűlölet, és így kevés hely marad a valódi párbeszédre a felek között. Az a legnagyobb kihívás a társadalom és a kormány számára is, hogy lejjebb tekerjék a hőfokot, és áthidalják a felek közötti szakadékot.
Külpolitikai szempontból az elmúlt két évtizedben Irán jelentette Izrael számára a legnagyobb kihívást, valamint az irániak azon szándéka, hogy atomfegyverhez jussanak. Ez Izrael számára létfontosságú kérdés, nem engedhetjük meg, hogy megtörténjen. Nagy kihívást jelent a washingtoni demokrata-idealista kormányzat is, és az, ahogyan
Irán egyfelől az atomfegyver megszerzése felé száguld, másfelől pedig egyre jobban kiterjeszti a befolyását Izrael körül,
kezdve Libanonnal és Szíriával, egészen Gázáig.
Az izraeli tüntetések hírei bejárták a világot. Mi volt a véleménye arról, ahogy a sajtó ábrázolta a vitát?
Őszintén szólva nem a külföldi médiát olvasom, ha az izraeli hírekről szeretnék tájékozódni. Viszont, azt hiszem az izraeli média van annyira rossz, hogy illusztrálni tudjam velük a tüntetésekről szóló tudósításokkal kapcsolatos problémákat. Izraelben nincs is média csak propagandagépezet, ami politikai pártok karjaként szolgál. A liberális „újságírók” túl lusták és szakszerűtlenek ahhoz, hogy független kutatást végezzenek egy témáról, amiről írniuk kell, ezért
az újságírói munkájuk alapvetően abból áll, hogy lemásolják és utánozzák a tengerentúli kollégáikat.
Ezt teszik Európában is, Izraellel kapcsolatosan. Az európai és az amerikai liberális média számára, az olyan lapok, mint például a Haaretz legitim forrásnak számítanak annak megértésére, hogy mi történik Izraelben, miközben a radikális baloldali lap az izraeli társadalom talán 4 százalékát képviseli.