Idegenként élni az elrabolt országban

„Ha a Hamasz így akarta megnyerni a konfliktust – hiszen tisztán katonailag aligha van esélye –, akkor végülis nem reménytelen a helyzete, habár Izraelt most nem lesz egyszerű lenyugtatni csaknem másfélezer polgára brutális lemészárlása után. Ha a Hamasznak egyszerűen az a célja, hogy Gáza kilátástalanul nyomorgó háborús gócpont maradjon, mert akkor a jóemberkedő nyugati világ majd még több segélyt küld, az a projekt is egész jól áll. 

A Katarban és egyéb fényűző helyeken lábat lógató Hamasz-vezérektől az a kíméletlen cinizmus sem áll távol, hogy ehhez a saját szerencsétlen népüket ejtsék áldozatul az izraeli válaszcsapásoknak, úgyhogy egyelőre nem látszik, hogy bármi változhatna, ha majd egyszer elül a csatazaj.

Persze bizonyára nem leányálom arabnak lenni Izraelben, annak ellenére, hogy egy korszerű, jómódú ország lakói lehetnek, ahol minden adott a civilizált élethez. A modern polgári társadalomban számtalan eszköze van annak, hogy keresztbe tegyenek egy-egy etnikai csoportnak: nyelvi érzéketlenség a hivatal, a rendőr, a bíróság, a bolti eladó vagy bármilyen szolgáltató, az orvos, a nővér, a kórházi recepciós, esetleg a tanár részéről, a szándékos packázások, a röpke lenéző pillantások, a jelentéktelennek tűnő gunyoros hangsúlyok, annak a folyamatos éreztetése, hogy másodrendű vagy, kevesebbet érsz, mert nem az államalkotó nép nyelvét beszéled, nem hozzá tartozol. Szóval húzd meg magad, és ne nagyon kelljen már a méltóságos államalkotó nemzet tagjainak észrevenniük, hogy különbözöl tőlük, mert az nekik kényelmetlen! Hoppá, de ismerős ez!

Lényegében ugyanezen mennek át a külhoni magyarok egy évszázada a szürke hétköznapjaikon, még akkor is, amikor éppen nem jön elő valamelyik kisantant vagy posztkisantant államból a frusztrált baszdüh, és nem áll elő olyan fergeteges soviniszta ötletbörzével, mint legújabban éppen az elmúlás szelétől meglegyintett Ukrajna.„

***

Nyitókép: MTI/EPA/Mohamed Badra