„Elemzésben” udvarolt a Politico Tusknak

A lengyelországi meglepetés-szavazás megérdemli Európa figyelmét, annak a lengyel demokráciát érintő fontos belpolitikai, illetve az EU-t és az atlanti kapcsolatrendszert érintő ugyanilyen fontos geopolitikai következményei lesznek a Politico elemzése szerint.

Így értékelte a PiS-t a Politico szerzője

A szerző, Matthew Kaminski úgy véli, a Jog és Igazságosság (PiS) párt nyolc éves kormányzása alatt olyan politikai rendszert vezetett be, amelyet a konzervatív katolikus társadalomszemlélet, a nacionalizmus, és az abból fakadó arrogáns külpolitika, valamint a gondoskodó állam gyakorlata jellemzett.

Elemzése szerint a kormánypárt narratívája hangos volt, amelyet az állami média visszhangszobái még inkább felerősítettek, de

hiszen a választás eredménye azt demonstrálja, hogy ha a többség az érdekei alapján kifejezi az akaratát, akkor a kormány leváltható. 

Miért vesztett támogatottságából a PiS?

Kaminski egyik érve az, hogy míg a lengyel gazdaság éveken át száguldott, és a PiS-kormány megfelelő eszközökkel irányította a gazdaságpolitikát, az ukrajnai háború okozta inflációt és növekedés lassulását nem tudta hatékonyan megfékezni, a lakossági félelmekhez pedig az elmúlt időben társult egy bizalmatlanság is: az addig tiszta kezűnek érzett kormánypárt holdudvarában több korrupciós ügy is kipattant.

A másik ügy az abortusz tilalma, a terhesség-megszakításról szóló jogszabály drákói szigora. 

A lengyel választópolgárok többsége pragmatikus, azt kedveli, aki a normalitás talaján áll, és hozzáértést mutat. „A kormánypárt mindkét területen elégtelennek bizonyult, túlzásokba esett, a szavazók többsége pedig, akik a centrumpolitikát kedveli, elkezdtek keresni maguknak egy alternatív irányt” – írja a szerző, hozzátéve: a választók 54 százaléka a három ellenzéki párt valamelyikére adta le voksát.

Ellenben a cikk szerint Tusk „nagy karakter”

A Politico cikke szerint egy további meghatározó tényező, hogy a vezető személye számít – a szavazók szeretik, ha egy vezető nagy karakter. 

jól kommunikál, közvetlen kapcsolatban áll választóival, és jól ismeri a médiamegjelenések fortélyait. A kormánypárti kampány karaktergyilkos kísérlete megpróbálta őt orosz vagy német bábnak, minden rossz megtestesítőjének bemutatni, mégis, pártja, a Polgári Platform (PO) addig volt erős, amíg az élén állt – amikor évekig Brüsszelben az Európai Tanács vezetője volt, távollétében a párt gyengült, amikor kormányfő-jelöltként a párt élére állt a választási küzdelemben, megerősödött.

A világpolitika tele van példákkal, hogy az erős politikusi karakterek óriási hatással vannak a választások kimenetelére; a cikk utal arra, hogy „demokráciát leépítő” vezetők, mint Recep Tayyip Erdogan, Orbán Viktor vagy Narendra Modi demokratikus választásokon a saját kisugárzásuk segítségével tudnak győzni, így Tusk sikere egy pozitív jel: ellenzéki pártok is meg tudják ezt tenni, ha a jelöltük tehetséges.

A lengyel választás geopolitikai következményei

A hárompárti új lengyel kormány nem fog változtatni Lengyelország Ukrajna-politikáján – jelzi a cikk, hozzátéve: az ukrán gabonaexport okozta vitán kívül a lengyel-ukrán viszony problémamentes, Európában az ukrán hadsereg leginkább a lengyel partner elkötelezett támogatására számíthat. Ennek oka: 

Tuskot Brüsszelben oroszellenes politikusként kezelték, nem értették, hogy a 2014-es krími annektálás után miért próbálta Angela Merkel német kancellárt egy kemény Moszkva-ellenes magatartásra rábírni – a 2022-es háborús események a lengyel vezetőt igazolták – írja a Politico.

Donald Tusk vasárnapi győzelme Európa számára most azt is jelentheti, hogy Lengyelország enyhíteni tudja az Ukrajna további támogatása miatt keletkezett belső, uniós feszültséget: Amerika figyelme a közel-keleti szövetségesét, Izraelt ért terrortámadás miatt a gázai háborúra terelődik Ukrajnáról, az Egyesült Királyság az unióból való kilépését követően pedig az EU súlypontja Németország és Franciaország lett. 

– fogalmaz a cikk szerzője, aki szerint ezt a természetes szövetséget a PiS konfrontatív, németellenes külpolitikája megbontotta. Ma viszont mind a német, mind a francia külpolitika érti már az orosz fenyegetés súlyát, az új lengyel külpolitika pedig rá tud csatlakozni majd a Berlin-Párizs tengelyre. 

Ez a „trojka” ma Európa biztonságpolitikai reménysége, ha az Egyesült Államok támogatása a NATO és Ukrajna számára lanyhulna, ez a három vezető uniós állam tud a sarkára állni, hogy katonai ellensúlyt adjon a keleti (orosz és kínai) veszélynek. 

Európa sokszor ígérte védelmi képességeinek megerősítését, az új lengyel kormány védelmi politikai irány egy új lehetőség ennek megvalósítására – zárja a Politico elemzése.

Ellenzéki narratíva lenne?

Érdekesség, hogy a brüsszeli lap elemzése bizonyos szempontból illeszkedik a hazai ellenzék egyes tagjainak örvedezéséhez is.

Mint arról a Mandiner is beszámolt: szinte „tapsikol” és „táncizik” a magyar ellenzék a lengyel választás eredménye miatt. 

Noha közel sincs teljes egyetértés közöttük a lengyel választást érintő hurráoptimizmusban. Ungár Péter, az LMP-társelnöke például leszögezte: kifejezetten antipatikusnak találja „Donald Tusk EU-status quo politikáját”, valamint hozzátette: szerinte „nem tudott olyan eredménnyel végződni az idei lengyel kampány, aminek következtében Lengyelország visszatér Európába.”

Schiffer: Egy Tusk-kormány rossz hír Magyarország számára

De az Öt hétfői adásának vendégei közül is többen rámutattak: nemcsak Orbán Viktornak jött rosszul a lengyel választás eredménye. Schiffer András például ennek kapcsán például aláhúzta: 

– tette hozzá. Mint kifejtette ugyanis, szerinte „bárki kormányozza Magyarországot, a magyar érdeket az szolgálja, hogy a legnagyobb közép-európai állam: Lengyelország, az elkötelezett egy erős V4-ben.” Erről itt olvashat bővebben.

***

--

Nyitókép: Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk, a NATO főtitkára, Jens Stoltenberg és az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker kezet fog a varsói NATO-csúcs sajtóértekezlete után  2016. július 8-án  (forrás: WOJTEK RADWANSKI / AFP)