A Hamász terroristái elérték, amit akartak: nem zárójelben fognak meghalni

Álomszép dolognak voltunk tanúi 1979 és 2023 között. Lassú, megállíthatatlan folyamként terjedt ugyanis az arab világban egy megvilágosító erejű, üdvös felismerés.

Először Izrael szomszédaihoz érkezett el: 1979-ben Egyiptomhoz, majd 1994-ben Jordániához; aztán 2020-ban a legsikeresebb öbölálla­mokhoz, az Egyesült Arab Emírségekhez és Bahreinhez, illetve az arab ajkú Észak-Afrikából Marokkóhoz és Szudánhoz. Úgy tűnt, az arab világ lassan rájön: Izrael a biztonságára nézve nemhogy nem kockázat, de a kiszámíthatatlan Iránnal szemben még potenciális szövetséges is. Nem mellesleg minden arab ország csak nyerhet azon, ha együttműködik és kereskedik a térség legfejlettebb, legokosabb államával. A folyamatot az tetőzte be, hogy évtizedek alatt mindenki meglepetésére kiderült: 

Sőt, jobb hazájuk, mint valaha is lehetne az a Palesztina, amely nemhogy emberhez méltó életet nem képes szervezni, de 2006 óta egy országos választást sem. Ma Izrael jó egyötödnyi arab lakója részese az ország robbanásszerű gazdasági fejlődésének, a maga szokásai szerint él, a saját nyelvét beszéli, s két arab párton keresztül ott van a Knesszetben. A parlamentben képviselt államalkotó kisebbségként olyan izraeli politikát támogat vagy ellenez, amilyet nem átall. Eközben Gázát a Hamasz, Ciszjordánia palesztin területeit pedig Mahmúd Abbász Fatahja úgy vezeti lassan húsz éve, hogy abba a lakosságnak a legcsekélyebb beleszólása sincsen. Ők diktálnak, ha tetszik, ha nem. Nem nehéz eldönteni, Izraelben vagy Palesztinában valósul-e meg inkább az arab önrendelkezés.

Szombat óta világos: Gáza terrorista fejedelmei nem nézhették tovább tétlenül az álom megvalósulását. Ezernyi rakétával robbantották hát fel maguk körül a zárójelet, s vele a születő álmot is. Izraelt, amelyet a karhatalom egy részének cinkosságával zajló tüntetések miatt pillanatnyi gyengeségben találtak, kész helyzet elé állították. A zsidó állam számára belpolitikailag többé nem opció, hogy meghagyja Gázát annak a terrorfészeknek, amellyé 2005-ös, elhibázott kivonulása óta vált. Gyászoló családok százai követelik a bosszút, uniszónóban a felháborodott, megrémült közvéleménnyel. Gáza földjét izraeli katonák fogják taposni, a Hamasznak buknia kell; aki ezt Izrael élén ma nem így látja, maga bukik.

Az izraeli–szaúdi kiegyezés elmaradását borítékolni lehet, az izraeliek tárgyalásai meg fognak szakadni egy sor szegény afrikai arab állammal és Indonéziával. Csoda lesz, ha az eddig elért eredmények megmaradnak.

Felrobbant az álom.  A Hamasz terroristái elérték, amit akartak: nem zárójelben fognak meghalni. 

Megúszták az eljelentéktelenedés általi halált, megakasztották a történelem nagy fogaskerekét, megállították az izraeli–arab békülést. S pár hónap múlva kiderül: ha zárójelben nem, hát hogyan máshogy fognak meghalni. Ha veszítenek, akkor izraeli rakéták hegyén, Merkavák tornyán, Galilok csövén, magukkal rántva gázai civilek ezreit. Ha nyernek, akkor meg úgy, ahogyan eddig:

Nehéz dolga lesz a királyok királyának. 

Mit kezd majd vajon azokkal, akik öngyilkos merénylőként robbantották fel milliók álmait? 

(Nyitókép: Nyitókép: MTI/AP/Halil Hamra)