Moszkva képtelen lett megvédeni egyik szövetségesét

„Hirtelen – de talán nem annyira váratlan – fordulatot vettek az események Hegyi-Karabahban. Ma napközben Azerbajdzsán bejelentette, hogy »terrorellenes műveleteket indít« Hegyi-Karabahban. Az azeri haderő csapásokat mért karabahi célpontokra, többek között a vitatott régió fővárosára, Sztepanakertre. A folyamatosan publikált képek és videók alapján azóta többek között örmény légvédelmi rendszereket is megsemmisítettek.

Hegyi-Karabah ugye Azerbajdzsán területének a része, de örmények lakják. 1991 után a karabahi háború következményeként Baku elveszítette a kontrollt a terület felett, de Karabah függetlenségét gyakorlatilag senki nem ismerte el. Hegyi-Karabah évtizedekig a posztszovjet térség egyik befagyott konfliktusává vált, ami alapvetően Moszkva számára is kényelmes helyzet volt, mert ezen keresztül is befolyást tudott gyakorolni a környező államokra.

Azerbajdzsán hosszú erőgyűjtés után 2020-ban vett elégtételt, és vereséget mért a Karabahot védő örmény erőkre, a régió onnantól kezdve elvesztette a közvetlen összeköttetést Örményországgal. A terület végleges azeri kontroll alá vételt csak az akkor kötött megállapodás akadályozta meg, amely alapján orosz és török békefenntartók érkeztek Hegyi-Karabahba.

Vannak olyan régiók, ahol a helyzet destabilizációja kifejezetten jó Moszkvának, mert fejfájást jelent az Európai Unió számára, és biztonsági kockázatokat tartogat a szomszédokra nézve. Ebbe a kategóriába tartozik például Koszovó vagy Moldova és Transznisztria. Na Hegyi-Karabah pont nem ilyen, az azeri lépések kifejezetten fájóak a Kreml számára.

Hogy miért? Nagyon egyszerű – ebben a játszmában Örményország Moszkva szövetségese, része Oroszország politikai, gazdasági és katonai integrációinak (Eurázsiai Gazdasági Unió, KBSZSZ, stb.), Azerbajdzsán pedig nem. Jereván az elmúlt években többször is segítséget kért Moszkvától, sőt, még a katonai szövetség, a KBSZSZ fellépését is szorgalmazta a saját védelme érdekében, de mindhiába. Azerbajdzsán fontos szereplővé nőtte ki magát, és Kreml próbál egyensúlyozni a Bakuval való kapcsolataiban, ráadásul Azerbajdzsán mögött van Törökország. Vagyis Moszkva képtelen lett megvédeni egyik szövetségesét, miközben a két ország katonai együttműködése konkrét védelmi garanciákat is tartalmaz.

Moszkva addig tud zörögni a fegyverrel, amíg gyenge szereplőkkel áll szemben. Egy nagyobb, erős ellenfél már más tészta. A békefenntartók beküldése egy kompromisszumos megoldásnak nézett ki, bár sem Örményország , sem Azerbajdzsán nem volt ezzel teljesen elégedett (Örményország a korábbi status quot akarta, Azerbajdzsán pedig még többet akart). De az orosz (és török) békemissziót ebben a formában még el lehetett adni. Az Ukrajnában ragadt, Kína felé kiszolgáltatott Oroszország viszont annyira meggyengítette a pozícióit – lényegében minden téren – hogy Azerbajdzsán már szinte kockázatmentesen folytathatta a terület katonai úton való visszaszerzését.”

***

***

Nyitókép: ALEXEY DRUZGININ / ANTON DENISOV / R / SPUTNIK / SPUTNIK VIA AFP