„Írom a Máglyatűz új, bővített kiadásának jeleneteit – az angol verzió alapján. Mindig is úgy gondoltam, hogy az orosz-kínai kapcsolatokban az oroszok a kitettebb fél – a lentebb idézett jelenet 2017-ben játszódik. Ma Putyinnak még kevesebb opciója lenne egy tárgyaláson a kínaiakkal. Míg Kína tud diverzifikálni, honnan vesz olajat, gázt, stb., az európai piac kiesése után nagy vevőként az oroszoknak csak Kína és India van – de az indiai rúpiával sok mindent nem tudnak kezdeni, ráadásul mind a két irányba kénytelenek piaci ár alatt eladni.
A jelenet ezen része a hadiipari dilemmákról szól:
»Csak míg Kína nagy hozzáadott-értékű ipari termékeket szállított, a telefonoktól a gépjárművekig, Oroszország exportjának csaknem kilencven százaléka üzemanyag, gáz, fém, élelmiszer, fűrészáru és drágakő volt. Nyersanyagok.
Oroszország pusztán egy dologban volt előnyben: a katonai technológiában, gondolta a Cár. De még ez is változott, méghozzá gyorsan. A kínaiak mindent próbáltak megvenni és ellopni az oroszoktól. A kettő kéz a kézben járt. Általában csak pár tucat példányt vásároltak az orosz fegyverekből. Legutóbb, egy évtized után, amikor Kína semmit sem vásárolt, de sokat lopott, 24 Szu-35-ös többcélú vadászgépet szerzett be.