Amerikaiak, kínaiak és oroszok egy asztalnál – mi folyik itt?
Ez ki is verte a biztosítékot, tízezernyi tüntető sereglett a csúcstalálkozó helyszínére, Biden pedig megint bakizott.
„Az ASEAN-nak nem az a célja, hogy legyőzze Kínát, hanem tagországait olyan pozícióba hozza, hogy fejlődni tudjanak” – mondja Dimas Wahab, aki szerint Indonézia nem fél Kína felemelkedésétől. Az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövetét a geopolitikai átrendeződésekről, hazája pozíciójáról és az indonéz-magyar kapcsolatokról kérdeztük.
Feszült a geopolitikai helyzet a csendes-óceániai régióban: Kína felemelkedését sok térségbeli állam közvetlen fenyegetésnek érzi. Indonézia is?
Kína felemelkedését természetesen Indonézia is érzékeli. Amikor egy ország elindul a fejlődés útján, és hirtelen megerősödik, akkor az minden esetben gyanút, aggodalmat, esetleg félelmet kelt a környező országokban. De ez a probléma már Kína felemelkedése előtt is létezett, ez nem új a régióban. Indonéziának megvannak a saját problémái, amelyekkel meg kell birkóznia, ahogy Japánnak és Tajvannak is megvannak a saját nehézségeik.
De van olyan szempont, amelynek mentén még Indonézia számára is fejtörést okozhat a kínai előretörés?
Indonézia számára ebből a konfliktusból egy ügy jelent igazi problémát: a gazdasági érdekszféra-határok kérdése. Mi ebből a szempontból vizsgáljuk ezt a regionális konfliktust. Azt, hogy Japán vagy Tajvan milyen problémákat érzékel a Kínával való kapcsolatában, azt mi az ő belügyüknek tartjuk.
Azt is fontos látni, hogy a globális gazdaságban
a felemelkedés, a növekedés jelenleg inkább Keleten jelentkezik, a nyugati világ stagnál, nem fejlődik
– a régiónk értékelésénél pedig ezt is figyelembe kell venni. Indonézia számára nyilvánvaló valóság, hogy a kínai egy felemelkedő gazdaság, amely globális erőközponttá válik.
Ebből a világgazdasági trendváltásból, a csendes-óceáni térség súlyponti erősödéséből Indonézia is mérhetően profitálhat?
Természetesen, hiszen ha Kína fejlődik, akkor Indonézia is fejlődik vele együtt. Az elmúlt években
Indonézia a saját ásványkincseit, energiaforrásait, a nikkelt, a nemesfémeket és egyéb nyersanyagokat nem értékesíti már külföldre,
stratégiai közkincsként őrzi, feldolgozásukat, felhasználásukat a saját iparával próbálja megoldani. A kormányzatunk úgy véli, hogy ez a felelős gazdálkodás, a saját nyersanyagokkal való helyes bánásmód lehet a jövőbeli fejlődés alapja. Ha eladjuk ezeket – ahogy eddig sokáig tettük –, abból nem lesz fejlődés. Ez nemcsak indonéz érdek, hanem a regionális gazdasági együttműködés, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) érdeke is, hiszen ezáltal ezen országok is erősödnek. Az ASEAN-nak nem az a célja, hogy legyőzze Kínát, hanem tagországait olyan pozícióba hozza, hogy fejlődni tudjanak.
Az ASEAN elsősorban egy gazdasági, kereskedelmi együttműködési szervezet, de az elmúlt évtizedekben biztonságpolitikai vetülete is van már a kooperációnak. A jelen geopolitikai helyzetben az ASEAN betölthet közvetítő szerepet konfliktusok oldásában?
Valóban, az ASEAN elsődlegesen egy gazdasági együttműködési forma, e tekintetben különbözik az EU-tól vagy más nyugati integrációs szervezetektől. Az együttműködésben részt vevő országok egymással egyenlőek, méretüktől, gazdasági súlyuktól függetlenül – az együttműködés alapja az, hogy
ezen államok között igazából egyfajta testvériség áll fenn.
Az ASEAN-csoport gazdasági növekedése még a mostani válságos helyzetben is 5 százalék fölötti, ez pedig a hatékony gazdasági együttműködésnek köszönhető.
De konkrétan például a kínai-tajvani konfliktusban az ASEAN-nak lehet-e közvetítő szerepe?
Indonézia hivatalos álláspontja az „egy Kína-elv” elismerése. Mi a kínai nép hivatalos képviselőjének a Kínai Népköztársaságot ismerjük el, Tajvant nem tartjuk független államnak. De a gazdaság különböző területein sok kapcsolat van közöttünk: sok indonéz cég részvényes, kisebbségi tulajdonos több kínai és több tajvani vállalatban, a gazdaság terén van együttműködés a három fél között. A Kína és Tajvan közötti konfliktusnak mély történelmi okai vannak, de ez az ő ügyük. Nem gondolnám, hogy Indonéziának vagy az ASEAN-nak ebben a kérdésben lenne közvetítő szerepe, az az ő belügyük.
De ott van Mianmar: súlyos belső problémái vannak, de az ASEAN nem avatkozik bele, azt mianmari belügynek tartja. Szeretnénk, ha megoldódnának ezek a konfliktusok, de nekünk nincs feladunk ezzel.
Ahogy az ukrajnai háború is Ukrajna és Oroszország problémája,
nem Magyarországnak kell lépnie.
Indonézia a világ negyedik legnagyobb népességű állama és a legnagyobb muszlim népességgel bíró ország. Ez súlyt ad neki, mégis, a globális politikában nincs domináns szerepe. Nem törekednek a jövőben egy hangsúlyosabb nemzetközi szerepvállalásra?
Szerintem már most is van ilyen szerepünk. 1995-ben volt egy Ázsia-Afrika nemzetközi konferencia, ennek Indonézia adott otthont, és azóta is több ilyen nemzetközi kezdeményezésünk volt.
Indonézia egy szabad és nagy ország, nem tartozik egyik nagy politikai szövetséghez sem, el nem kötelezett ország
– ebből fakadóan nagy függetlensége és mozgástere van, és ezt igyekszik a nemzetközi politikában kihasználni. A nagy konfliktusokban Indonézia mindig semleges tud maradni, semelyik táborhoz sem csatlakozik.
Mik Indonézia legnagyobb kihívásai, illetve legnagyobb kitörési lehetőségei?
Indonézia legnagyobb problémája nem a lakosság nagy száma, hanem annak összetétele: 300 etnikum lakja az országot, 700-féle nyelvet beszélnek és 17 ezer sziget alkotja az országot – ezt összefogni és menedzselni igazán emberes feladat.
Indonézia a világ talán legnehezebben egyben tartható országa.
Indonézia megpróbál kitörni a közepesen fejlett ország kategóriából, megpróbál fejlett gazdaságú országgá válni. A lakosság 60 százaléka fiatal, produktív életkorú, ez óriási tartalék; a szabad munkaerő és a nyersanyagok országon belüli feldolgozása együttesen óriási lehetőségeket nyithatnak számunkra. Egyelőre a nyugati, az amerikai befektetők a dominánsak nálunk, de egyre több a kínai vagy a koreai beruházás is, és jönnek már magyar kereskedők is.
Milyen súlya van Magyarországnak az indonéz diplomáciában?
Az utóbbi években Orbán Viktor miniszterelnök úr már kétszer is ellátogatott Indonéziába, ez jelzi a kapcsolatok súlyát. A célunk az, hogy a bilaterális kapcsolatokat megerősítsük mind gazdasági, mind kulturális téren. De fontos terület még a sport is: látjuk, hogy Magyarországnak nagyszerű sportteljesítményei vannak. Sok sportolónk töltött el időt Magyarországon, úszók, vívók, vízilabdások, meg focisták a Puskás Akadémián, utóbbiak már az indonéz válogatottba is bekerültek. És Magyarországnak van egy befektetése, az online befizetős útrendszer - ez kiépítés alatt áll.
A magyar piac milyen szektorai lehetnek vonzóak az indonéz üzletemberek számára?
Ami Indonézia számára fontos, az a szennyvíz- és ivóvíz-gazdálkodás – Magyarország élen jár ezen a területen,
ezt a tudást mi is szeretnénk hasznosítani. De fontos szektor természetesen az információs technológia is. Ezen kívül említésre méltó, hogy az elmúlt években egyre több indonéz vendégmunkás érkezett Magyarországra, a magyar munkaerőpiac kedvezően nyitott.
Milyen szektorok lehetnek vonzóak Indonéziában a magyar befektetők, vállalkozók számára?
Ebből a szempontból talán az a legfontosabb, hogy – ahogy biztos tudja –
Indonézia fővárost vált. A kormányzat hamarosan elköltözik majd Jakartából Kalimantan szigetére, az új főváros már épül.
Az a terv, hogy jövő augusztusban az indonéz függetlenség napját ott ünnepeljük. A város, Nusantara teljes kiépítésére 2045-ig határoztak meg határidőt. Az indonéziai befektetések tehát ezzel a megaprojekttel lennének összefüggésben: minden területen várjuk a magyarok hozzájárulását, elsősorban az ivóvízhálózat, a szennyvízkezelés, a hulladékgazdálkodás területén, de az IT-szektorban is, és a SmartCity programban való részvételt is.
Szeptember végén a követségünk egyébként szervez egy konferenciát, amely az új főváros-projektről szól majd; várjuk az érdeklődő magyar cégek képviselőit.
Milyen szempontból érdekes hely önök számára Magyarország?
Különlegessége Magyarországnak, hogy már több száz éve fejlett ország –ezt mutatják a gyönyörű régi épületek –, egy régi, ezer éve alapított ország, de
mindezt a fejlettséget úgy érte el, hogy nem voltak gyarmatai, nem más országok kizsákmányolásával jutott el idáig.
Ráadásul más, nagyobb hatalmak el is foglalták párszor a történelem során, és ennek ellenére is tudott fejlődni – ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az emberi erőforrás itt nagyon értékes. Éppen ezért küldünk ide tanulni nagyon sok indonéz diákot, a magyar egyetemek nagyon jók, ez a magyar fejlődés háttere.
Indonézia óriási területű és népességű állam, Magyarország kicsi; Indonézia muszlim többségű, Magyarország keresztény; Indonézia Ázsiában fekszik, Magyarország Európában, nagyok tehát az elválasztó vonalak – de lát-e ön hasonlóságot a két nép gondolkodásmódjában?
Való igaz, sok különbség van, de minden különbözőségünk ellenére mindkét államban emberek laknak, nekik pedig nagyon hasonlóak az igényeik, szükségleteik. Közös vonás a barátságosság és az emberiesség. Indonézia lakosainak közel 90 százaléka muszlim. Az indonéziaiak nagyon toleránsak, nagyon vendégszeretők és barátságosak. Egy külföldi a legkisebb szigeten is azt fogja tapasztalni, hogy a helyiek köszönnek neki, étkezési időben pedig nagy valószínűséggel meg is hívják egy fogásra a házukba.
Öt értéket tartunk meghatározónak az életünkre nézve: emberiesség, vallás, hazaszeretet, demokrácia és társadalmi igazságosság.
Ez az öt számít, ezeket az elveket követi minden indonéz ember.
Fotó: Ficsor Márton