A képsorok szerint a legjobbak a pokolban a wagneresek

„A film és maga a Wagner csoport története felvet egy régi, de napjainkban ismét aktuálissá vált kérdést arról, hogy szükség van-e általános hadkötelezettségre és sorozásra, vagy érdemesebb a háborúskodást erre vállalkozó profi katonákra bízni.

A francia forradalomig a háborúkat elsősorban zsoldos hadseregek vívták. A zsoldosok nemzetiségének semmi köze sem volt ahhoz, hogy kit szolgálnak, gyakran oldalt is cseréltek a jobb zsold reményében. A sorozásos hadseregek fénykora a két világháborúra esett, amikor a szolgálat megtagadása akár halálos ítéletet is hozhatott. 

Napjainkban egyre több helyen állnak át a hivatásos hadseregekre, amelyekben elvben önként (valójában gyakran különféle egzisztenciális kényszerek miatt) jelentkező férfiak és nők szolgálnak. De továbbra is nagy különbség van az állami hadseregek és a zsoldos szervezetek között. Az állami hadseregek megőrizték a hagyományos rendfokozatokat, kiterjedt katonai bürokrácia irányítja őket, bevetésükről formálisan vagy valóban a parlamentek döntenek. Katonáik viselkedését békeidőben a civil társadalom normái szabályozzák, és elvben háború idején is kötelesek humánusan harcolni. (Ami persze szinte lehetetlen valódi fronthelyzetben.) A zsoldos hadseregben senki sem lesz alezredes azért, mert harminc éve egyenruhát hord, és csak azokra van szükség, akik képesek és tudnak az első vonalban harcolni. A zsoldos valóban »dolgozó« egy olyan cégben, amelyben mindenkitől csak profi munkát fogadnak el, cserébe viszont mentesül a civil társadalom normáitól. A Wagner sikere Afrikában, a Közel-Keleten és részben Bahmutnál a kegyetlenségének és a professzionalizmusuknak volt köszönhető, bár az ukrán hadsereggel szemben már közel sem volt olyan könnyű dolguk. Bukásukat mégis a vezetőjük elbizakodottsága okozta, aki azt felejtette el, hogy a legprofibb cégben is a tulajdonos a végső úr. És a Wagner tulajdonosa az orosz állam volt, ha jó ideig titkolták is.

Két dolgot még érdemes megjegyezni. A film közege nagyon másmilyen, mint amilyennek sokan az orosz világot elképzelik. Nemcsak profi, de amerikaias is. Másrészt a film végén jövünk rá, hogy egyetlen női szereplőt sem láttunk benne, még mellékszerepben sem. Ezzel azt sugallja, hogy a háború a férfiak játéka. Ez sem orosz sajátosság, hiszen a szovjet hadseregben a női katonáknak fontos szerepük volt. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy az efféle zsoldos seregek a hadviselés múltját idézik fel, vagy az eljövendő háborúk fontos szereplőit jelentik majd.”

***

Nyitókép: Alexander Nemenov / AFP