Az ukránok szétaprózták magukat, az Antonovszky hídtól Bahmutig erőltetik a támadásokat – és sehol sem jutnak igazán előre.
„A linkbe beteszek egy amerikai véleményt az offenzíva állásáról. Természetesen az én véleményemet támasztja alá, ami látom néhány kommentelő számára nem korrekt eljárás, és biztosan progresszívebb lenne saját magamat cáfoló anyagokat berakni.
De ez van – sok ukrán és amerikai forrás is azt kezdi mondani, amit egy ideje már mondok.
Az ukránok szétaprózták magukat, az Antonovszky hídtól Bahmutig erőltetik a támadásokat – és sehol sem jutnak igazán előre.
Ha teljesen Bahmutra koncentrálnak, talán bevehették volna - és az nagy politikai siker lett volna – egyben az oroszok kemény megalázása. Bahmutot sokáig nem védte olyan erős védelmi gyűrű, mint Tokmakot - ez alighanem kezd változni egyébként, az oroszok ásnak és aknát telepítenek szorgalmasan ott is.
Vagy koncentrálhattak volna csak Tokmakra, ami egy stratégiailag és PR szempontból is a legjelentősebb »elérhető« hely.
De nem – a Dnyeper alsó folyásán erőltették az értelmetlen (kivéve a PR-t) folyami átkeléseket, és egyszerre indítottak három nagy támadást. Egyszóval szétaprózták magukat, ahogy 22 februárjában az oroszok.
Az más kérdés, hogy messze nem kaptak annyi eszközt az amerikaiaktól, mint amit Amerika adhatott volna, és ami talán valódi esélyt adott volna az áttörésre a tengerig (csak esélyt, nem bizonyosságot– bizonyosság a háborút soha nem látott nyugati kibicek és az orosz trollok fejében van csak).
Közben Ukrajna „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje” üzemmódban van. Nagyok az ukrán veszteségek – de a pótlásra kevés az önként jelentkező.
Jelzem, az orosz veszteségek is nagyok, különösen a tüzérségi eszközökből. De az orosz halottak (a háború eleje óta) aránytalanul nem »átlagoroszok«, hanem bűnözők, nemzeti kisebbségek, zsoldosok. Tehát nem ugyanakkora a társadalmi hatás. Tüzérségből meg egyenlőre »van másik«.”
Nyitókép: Jakub Kaczmarczyk