Szélsőjobbosok és rasszisták? Kiakadt a liberális elit két egyszerű countrynótán

A politika, pontosabban a baloldal célkeresztjében találta magát két új dal a nyáron: Oliver Anthony Gazdag emberek Richmondtól északra, illetve Jason Aldean Próbáld ezt meg egy kisvárosban című alkotása – utóbbin a telexes Klág Dávid is kiakadt, aki szerint a dal Amerika vidéki népének mentális állapotát mutatja. 

A Rich Men North of Richmond és a Try That in a Small Town azonban elsősorban nem az amerikai néplélek aktuális lenyomata. Inkább a rájuk adott reakciók a lenyomatai a liberális, baloldali elitek paranoiájának.

Az elsőt három nap alatt ötmillióan nézték meg a YouTube-on, most 23 milliónál tart; a második gyorsan felkúszott a Billboard Hot 100-on a második helyre, és egy hét  alatt annyi bevételt produkált, mint tíz éve egy countrynóta sem, 987 ezerről 11,7 millióra urgorva nézettségben, s jelenleg 30 milliónál jár a megtekintése.

Oliver Anthony egy virginiai munkásember, aki az Appalache-hegység régiójában nőtt fel – ez a régió pedig a szegénységéről és társadalmi problémáiról híres. Erről írta J. D. Vance a Hillbilly Elegyt, ami magyarul Vidéki ballada az amerikai álomról címmel jelent meg – szerzője azóta Ohio kongresszusi képviselője Washingtonban. Oliver Anthony két éve ír komolyabban dalokat, különösebben ismert sem volt, és ezt a dalát, a Rich Men North of Richmondot is a YouTube-ra töltötte fel. Politikailag Anthony magát középen állónak mondja.

A dal szövegéből talán a következő sorokat lehetne kiemelni:

Eladtam a lelkem, egész nap dolgoztam,
vacak fizetésért túlóráztam,
hogy itt ülhessek, elpazarolva az életemet,
hazahúzva és elfojtva a gondjaimat.

Szégyen, hogy mivé lett a világ
az olyanoknak, mint én, és az olyanoknak, mint te.
Bárcsak felébredhetnék, és mindez nem lenne igaz!
De sajnos az, sajnos az.

Az új világban élni öreg lélekkel,
ezek a gazdag emberek Richmondtól északra.
Isten látja, hogy mind csak totális kontrollt akarnak.
Tudni akarják, mit gondolsz, tudni akarják, mit teszel.
És ők nem hiszik, hogy te tudod, de én tudom, hogy te tudod,
mert a dollárod semmit sem ér, és a végtelenségig adóztatják
a Richmondtól északra élő gazdag emberek miatt.

Bárcsak a politikusok figyelnének a bányászokra,
és nem csak a kiskorúakra egy szigeten valahol.
Uram, vannak emberek az utcán, akiknek nincs mit enniük,
az elhízottak meg segélyen élnek.

Szemben Oliver Anthonyval, Jason Aldean mögött kétévtizedes country-karrier áll. Nem kiemelkedő szupersztár, de azért a műfajon belül jól ismert előadó, 11 albummal. Aldean a georgiai Macon városkájában született, és van is egy lemeze, aminek Macon a címe – és egy másik, aminek Georgia.

Úgy tűnik, nemcsak amerikai hazafi, hanem erőst lokálpatrióta is, ami dicséretes dolog (ez elmondható Oliver Anthonyról is, van Virginia című száma). A Try That in a Small Town című dalt még 2023 májusában jelentette meg, de az nem kavart nagyobb port egészen addig, amíg meg nem jelent belőle júliusban a klipverzió, amibe BLM-zavargásokot és más, nem túl békés tüntetési jeleneteket vágtak be. A klipben Aldean a Tennessee állambeli Columbia  városháza előtt zenél. Ez még fontos lesz.

A Try That in a Small Town fontosabb sorai így szólnak: 

Üss meg egy balekot a járdán
Rángass ki a kocsiból egy idős nőt a piros lámpánál
Ránts fegyvert egy italbolt tulajdonosára
Tök jó, légy hülye, ha tetszik

Átkozódj a rendőrre, köpj az arcába
Taposd meg a zászlót és gyújtsd fel
Azt hiszed, kemény vagy?

Próbáld meg ezt egy kisvárosban
Vajon meddig jutsz az úton
Mi vigyázunk magunkra
Ha átlépsz egy határt, nem jutsz messzire
Szóval azt ajánlom, ne próbáld meg ezt egy kisvárosban

A egyszeri magyar azt gondolná: tök jó, itt van két átlagos, zeneileg sem túl különleges dal, ami egyetemes kisemberi érzéseket, indulatokat fejez ki, meghallgatjuk, lépünk tovább. Akinek tetszik, az meghallgatja még sokszor. A Rich Man North of Richmond akár polbeatnek is elmehetne. 

A Try It in a Small Townra nem mondom ezt, mert a baloldal sosem volt kisváros-imádó, de ez a dal sem tűnik vészesnek, csak az nem tudja, hogy a kisvárosi és falusi közösségek így működnek, aki még nem tette ki a lábát egy nagyvárosból. A kisvárosi-falusi közösségekben az emberek ismerik és számon tartják egymást, aminek van pozitívuma és negatívuma is. De az egész nagyon emberi. A nagyvárosi magányról ez kevéssé mondható el. Akárhogy is, senkit nem érhet meglepetésként, hogy a kisvárosi-falusi közösségekben gyorsabban terjednek a hírek, kisebb a bűnözés és összezárnak az emberek. Mindig is volt, remélhetőleg mindig így is lesz. Jason Aldean, egy kisváros szülötte nem énekel semmi újról és semmi meglepőről.  De akkor mégis miért lett olyan érdekes a dala?

A countryt a liberális elitek régóta utálják, mivel Amerikán belül azt a konzervatív és hazafias hangvétel dominálja. Virginia és Georgia a Konföderáció része volt, az amerikai Dél részei, Richmond konkrétan a Konföderáció fővárosa volt. Richmond Virginia fővárosa, kicsit északabbra pedig Amerika fővárosa, Washington van. Tennessee-ben jött létre a Ku Klux Klan (Pulaski városkájában), a columbiai városháza előtt meg 1927-ben a fehérek meglincseltek egy fekete fiút.

A Rich Men North of Richmondot akkor imádná a baloldal, ha Donald Trump lenne hatalmon, de úgy, hogy Joe Biden az elnök, már kevésbé imádja. Elvégre nekimegy az inflációnak, a magas adóknak, és kritizálja a kövér gazdagokat – utóbbi miatt a dalt a woke-kritikusok kövérfóbiásnak nevezték, ami az új bűnök egyik legfontosabbja. Az egy szigeten kiskorúak után koslató politikusokra való utalásból pedig a magát 2019 augusztusában a cellájában felakasztó Jeffrey Epstein és messze gyűrűző pedofilbotránya jutott az eszébe. Epstein pedofilügyeiben nem teljesen tiszta a Clinton-család szerepe. Szóval 

Oliver Anthony buksiját lenézően megsimogatta a New Yorker, meg néhányan összeesküvéselméletesnek kiáltották ki (ami teljes idiotizmus). A Try It in a Small Town sokkal hisztérikusabb reakciókat váltott ki, mint a Rich Man North of Richmond. A dalt elég könnyen rá lehet ültetni a népi-urbánus vitára, Aldean kiáll a fegyvertartás joga mellett is, ami Amerikában a politika viták középpontjában van. A CMT tévéhálózat négy nap után megszüntette a dal sugárzását. A Variety „az évtized legmegvetendőbb countrydalának” nevezte azt, hozzátéve, hogy „a kip még rosszabb”. A BLM-zavargások és más tüntetések bevágása miatt, és mivel az említett városháza előtt 1927-ben történt egy lincselés, rasszista és a fehér felsőbbrendűséget hirdető, szélsőjobbos dalnak állították be a nótát. Aldean hiába szögezte le, hogy a szövegben nincs szó faji kérdésekről, a woke kritikusok belelátják a tudat alatt meghúzódó rasszista tartalmat. Ha ugyanis Dél, és kisváros, és country, és BLM, akkor egy ilyen dal csakis rasszista és szélsőjobboldali lehet. 

A rasszista lincseléseknek, ahogy a feketék szegregálásának is, a hatvanas években vége lett, hála az égnek, és Amerika egyik szégyene, hogy mindkettő sok ideig történelme része volt (1883-1941 közt majd’ 4500 embert lincseltek meg, háromnegyedük fekete volt). De sem az egész Egyesült Államok, sem az amerikai Dél nem hibáztatható örökké a múlt bűnei miatt. Jason Aldean saját bevallása szerint nem tudta, mi történt a columbiai városháza előtt 1927-ben, de ha tudta volna is, tilos ott klipet forgatni a kisvárosi életről? De, értik: a csávó déli, ahol egykor szegregáció volt, meg lincselések (önbíráskodás), a csávó BLM-ellenes és a kisváros önvédelmi reakcióit élteti („önbíráskodás”). Ergo lincseléspárti rasszista. Eszem megáll.

Klág Dávid cikke nagyon jól mutatja, milyen szubtilis módon lehet összemosni egy ilyen dalt a rasszizmussal (már ugye ha a BLM ellenzése nem eleve rasszizmus):

„A Try That in a Small Town beleilleszkedik azoknak a countrydaloknak a sorába, amik a nagyvárossal riogatnak, ami tulajdonképpen a mai Magyarországon annyira nem is idegen gondolat, hogy ne legyen a műfajnak itthon reneszánsza. A country mindig is a vidékkel azonosította magát, ahol még olyan régi értékek dívnak, mint a bajtársiasság, a hazafiasság, és a lovagiasság, szemben a várossal, ahol drogok, bűnözés, prostitúció, és feltehetőleg bringasávok várnak arra, akik oda merészkednek. Az NPR szakértője szerint a country második világháború utáni népszerűsége egybeesett azzal, amikor a jellemzően fehér középosztály elhagyta a belsőbb kerületeket a kertvárosért, a belvárosokban pedig maradtak a szegregált, alacsonyabb bevételű fekete közösségek – ami értelemszerűen azt jelentette, hogy a rettegés a várostól egyet jelentett a más bőrszínűektől való rettegéssel is.”

A country akkor lett népszerű, amikor a fehérek szegregálták magukat a feketék mellől („white flight”), plusz a columbiai lincselés és a BLM-videók, ezért aztán ne mondja senki, hogy Jason Aldean nem rasszista, a dal összekacsint, hiába nem mond semmi rasszistát magában. Az mindegy, hogy egyébként ez a „white flight” egyáltalán nem csak kisvárosi jelenség volt. Sőt. Egyébként a tüntetős felvételek a klipben sokfelől származnak, Klág Dávid teljes sokkban írja meg a Telexen, hogy: „Aldean váltig állítja, hogy minden egyes archív felvétel egy híradóból származik. Ez a korábbi változatban duplán igaz lehetett, mert volt olyan felvétel, ami egyenesen a konzervatív Fox Newsból lett kivágva.” Értik, 

Mintha a Beatrice valamelyik dalát a Hír Tv valamely balos tüntetéses felvételével illusztrálná.

Szerintem a két dal fogadtatása inkább az újbaloldali elitek paranoiájáról mond el sokat, nem az amerikai néplélekről vagy épp Oliver Anthony és Jason Aldean titkolt, rendszerszintű rasszizmusáról. 

De ha már érzékenységek: ha ez a két szám ennyire problémás, akkor John Lennon Imagine-je nyugodtan minősülhet vállalhatatlanul vallásellenes dalnak. Vagy ott van Neil Young 1970-es Southern Manje és 1972-es Alabamája, amiben a délieket üti – a két szám kábé egy nagy vidékizés. A Lynyrd Skynyrd válaszolt is, ez a gigahíres és eléggé elcsépelt Sweet Home Alabama. Napestig lehetne sorolni a könnyűzene történet a fenti két számnál sokkal durvább alázásait (elég lenne hozzá felütni a Sebők-Jávorszky rocktörténet-összest), például a norvég black metal kilencvenes évekbeli templomégetéseit (csinál ettől persze még jó zenét mondjuk az Emperor), de hogy valami kortárs és ártatlannak tűnő dolgot vegyünk, 

Értem persze, a két énekest kritizálók szerint az elnyomónak beállított csoportokat lehet ütni, az „elnyomottakat” nem. Vagy legalábbis ezt sejtem mögöttes megfontolás gyanánt. De Oliver Anthony és Jason Aldean egyrészt a washingtoni elitet, másrészt az együttélés hétköznapi normáit megszegő bűnözőket és persze a BLM mögé bújó, belvárosokat szétverő, nagyrészt fehér, felsőközéposztálybeli woke fiatalokat kritizálják. Egyik sem hiszem, hogy valamiféle elnyomott csoport lenne, amelynek a jogaiért küzdeni kell.