Németország útja az olcsó munkaerőtől a kulturális önfeladásig

„EGY KÉT OLDALAS SZERZŐDÉSSEL KEZDŐDÖTT MINDEN
De térjünk ki egy kicsit részletesebben a török bevándorlók kérdésére, hiszen Németország Törökországgal, mint nem európai országgal tartja fenn a legrégebben a »munkaerőpiaci együttműködést«, így az országot időközben ért kulturális hatásokból következtethetünk arra, hogyan alakul más bevándoroltatott közösségek sorsa és viszonya a még többségi társadalomhoz. Mint korábban említettük, az akkori NSZK még csak munkavállalókat akart gazdasága fellendülésének biztosítására, de szó sem volt arról, hogy önmagát bevándorlóországként azonosítsa. Ezt jól jelzi az a pusztán két oldalas, a török munkavállalást szabályozni hivatott szerződés, amelyet 1961. október 30-án kötött meg a német külügy és a török nagykövetség. Az eredeti elképzelés szerint a törökországi vendégmunkások egy-két évig maradtak Németországban, később azonban ezt a tartózkodási időt meghosszabbították, amikor a német gyárak rájöttek: túl sok energiába kerül az új munkások folyamatos kiképzése.

NÉMETORSZÁG EGY REGGEL ARRA ÉBREDT, HOGY BEVÁNDORLÓORSZÁGGÁ VÁLT
Mielőtt elhinnénk egyes török vagy más muzulmán szélsőségesek Németország gyarmatosítására, tudatos elfoglalására utaló kijelentéseit, fontos leszögezni, hogy ennek a munkaerő-bevándoroltatásnak egyértelműen az NSZK volt a motorja, amelynek a gazdasága virágzott, így kihasználhatta az 1960-as években gyengélkedő gazdaságú és politikailag instabil Törökországot. Bár a megállapodást kölcsönösen előnyösnek nevezték, azt azért jegyezzük meg, hogy – hasonlóan újabban Szíriához – a német gazdaság éppen azokat a török fiatalokat szívta fel saját munkaerőpiacára, akik képzettek voltak, dolgozni akartak, így akár a török gazdaság megszilárdításában, Törökország megerősítésén is dolgozhattak volna odahaza, ahelyett, hogy a német utcákat sepregessék, vagy a német gyárakban dolgozzanak.

Az ő életükben hozott drasztikus változást az 1965-ös törvénymódosítás, amely már állandó tartózkodási engedélyt is adott a török munkavállaóknak, lehetőséget biztosítva a családegyesítésre. Ettől a dátumtól vált egyre égetőbb kérdéssé, mennyire sikerül integrálódniuk a német társadalomba, mennyire sajátítják el a többségi nemzet nyelvét, kultúráját, és hogyan gyakorolhatják vallásukat. Ezen felül Németország innentől indult el a felismerésig, hogy bevándorlóországgá vált, amelyhez ideológiai és politikai hátteret kellett létrehozzon.

Bár Angela Merkel még kancellársága idején egyszer megkockáztatott egy olyasfajta kijelentést, hogy Németországban a multikulti megbukott, ezt a hangot azonban azóta elnyomták azok a baloldali véleményformálók, amelyek követendő sikertörténetként tekintenek a német bevándoroltatási folyamatra. Egy biztos: az olcsó munkaerő árát Németország valójában kultúrája feladásával fizette meg, és már ha akarna, sem tudna nem bevándorlóország lenni többé.”

Nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/EPA/Jens Büttner