A jelek szerint, amint az várható volt, ez a kellő idő mostanában nem Amerikának dolgozik.
„A háború kimeríti és meggyengíti Oroszországot, amely egy-két évtizeden belül szintén Kína vazallus államává válik, kvázi egy északon fekvő kínai tartománnyá, amely a birodalmi központ fő energia és nyersanyag szállító perifériája lesz. Az amerikai birodalom pedig látványosan önmagát számolja fel előzékenyen megkönnyítve Kína dolgát. Henry Kissinger pekingi látogatása, és az a tény, hogy a kínai elnök »Kína régi barátjának« nevezte őt, elég egyértelműen jelzi, hogy a »harmadik típusú« globális hatalmi szint (a birodalomkiválasztó hatalom), amelynek képviseletében Kissinger Pekingben járt, ezzel hivatalosan is elindította az amerikai birodalom felszámolását és Kína globális birodalomként való beiktatását.
Az Észak-Koreában tárgyaló legmagasabb szintű orosz és kínai küldöttség pedig szimbolikusan azt is jelezte, hogy Korea egyesítése így most már mindenképpen a leendő kínai globális birodalom stratégia céljainak alárendelt módon fog végbe menni, »kellő időben«.
Ez a kellő időben formula amúgy az amerikai-szovjet-angol tárgyalásokon szerepelt már Teheránban, Jaltában és végül Potsdamban is. És a jelek szerint, amint az várható volt, ez a kellő idő mostanában nem Amerikának dolgozik.”
***
Nyitókép: Képernyőfotó