Így játsszák ki az oroszok a nyugati szankciókat

Nemrég kelt át a lett-orosz határon Thuróczy Richard rádiós műsorvezető, zenei producer és humorista, aki lapunknak azt nyilatkozta: 

„Mondták, hogy majd lehet, 3-4 nap múlva átjutsz” – meséli Thuróczy, akinek az átkelés végül két napon át tartott Lettországból Oroszországba.

Ennek oka elmondása szerint az, hogy az orosz oldalon az érkezőket két sorban fogadják: biztonsági okokból „órákig kérdezgetik és vizsgálgatják az ukrán állampolgárokat”, ugyanakkor az orosz állampolgárokat, illetve a nem ukrán külföldieket külön sorban, gyorsabban átengedik. A lett határőrök erre úgy reagálnak, hogy mivel „ember és ember között nem lehet különbséget tenni”, mindenki másnak is meg kell várnia, amíg az oroszok végeznek az ukránokkal – tehát nem engedik ki Lettországból külön soron az uniós állampolgárokat sem,

Az eljárásnak köszönhetően „több tíz kilométeres sor van, ezer ember biztos, hogy összegyűlik egy nap alatt” – meséli Thuróczy. Mindehhez ráadásul emberi körülmények sem társulnak: a a lett-orosz határon üzemel egy lengyel segélysátor, ahonnan ivóvizet, ételt lehetne vételezni, de „rá van írva oroszul, hogy kizárólag ukránokat szolgálnak ki” – számol be Thuróczy Richard, aki szerint felháborító, hogy „a schengeni övezet szélén az ukránok ugyanolyan jogot kapnak, mint az uniós állampolgárok”.

Ukrajna és Oroszország de facto háborúban állnak: amikor Kelet-Lengyelországban tavaly novemberben becsapódott és emberéleteket követelt egy (mint azóta kiderült, ukrán) légvédelmi rakéta, Lettország volt az első, amely azonnal az Észak-atlanti Szerződés négyes cikkelye szerinti konzultáció egybehívását sürgette. Lengyelország és az Egyesült Államok ekkor még semmilyen hivatalos álláspontra nem helyezkedtek az ügyben. És hogy mit keresnek ilyen helyzetben ukrán és lett állampolgárok Oroszországban? 

Thuróczy szerint az ukrán állampolgárok határátkeléseinek az az oka, hogy

Így aki az ukránok által ellenőrzött területekről az oroszok által megszállt területekre utazik, az ezt úgy teheti meg, hogy Ukrajnából Lengyelországon, majd a Baltikumon át Oroszországba megy, és onnan jut el a megszállt területekre. 

Az átkelő lett állampolgárok pedig jellemzően lettországi oroszok, gyakorta (a kárpátaljai magyarokhoz hasonlóan titkoltan) kettős állampolgárok, akik rokonlátogatásra mennek Oroszországba, vagy éppen a szentpétervári repülőtérről indul a gépük valahová.

Milyen az élet Oroszországban?

A családi okokból Oroszországban rendszeresen hosszabb időt töltő Thuróczyt megkérdeztük arról is, milyen az élet Oroszországban. Kérdésünkre, hogy a szankciók beszédtéma-e egyáltalán, elmondta: kezdetben az volt, ma azonban már inkább elviccelik az oroszok. „Amikor egy évvel ezelőtt itt voltam néhány hónapot, akkor napi beszédtéma volt és világnézettől függetlenül megijesztette az embereket, mert új dolog volt és nem tudták, hogy mire számíthatnak. Sokan azt hitték, hogy a '80-as években fognak élni megint. Aztán az eltelt egy év úgy alakult, hogy már nagyon ritkán merül fel a téma, általában mém-szerűen, humorral ábrázolva még az élőbeszédben is.

– mondja Thuróczy.

A napi használatú termékekhez való hozzáférést a szankciók tapasztalatai szerint nem akadályozzák, tömegével jelentek meg a boltokban helyi, valamint ázsiai, afrikai, latin-amerikai termékek, a megszokott nyugati márkákat pedig kerülőúton szerezhetők be.

„Szinte minden szankció kijátszására lett megoldás, amiket széles körben, napi szinten használnak az emberek. A nyugatra történő pénzküldéstől és pénzfogadástól a nyugati online szolgáltatások vagy azok tartalmainak szürkezónás vagy illegális megszerzéséig lett mindenre alternatíva. Rengetegen szereznek be például török vagy bármilyen más külföldi bankkártyát, aztán azzal vásárolnak a »barátságtalan országokban«, amit csak akarnak” – mondja. Hozzáteszi: „értelemszerűen konkrét szolgáltató szektor nőtt ki erre a semmiből, vagyis azoknak, akik nem tudják megoldani, de nagyon szeretnék, pénzért megoldják ezeket a problémákat”.

Moszkvában szerinte a helyiek inkább úgy látják, 

például az általa ismert reklám- és marketingipar megrendelői köre a nyugati multik kivonulásával eltolódott az orosz, kazah, kínai, brazil, indonéz, egyiptomi, indiai, iráni, azeri és török ügyfelek felé, akiknek jó minőségben, de a korábbinál olcsóbban dolgoznak ezek az iparágak. „Korábban sok cég egyszerűen nem tudott megfizetni egy tisztességes reklámkampányt, most viszont ez a sok-sok cég már megengedheti ezt magának, ők pedig annyira sokan vannak, hogy a hirdetési piac látványosan jól megy” – mondja Thuróczy. 

A reklámfilm-gyártási költségek ugyanakkor a szakemberhiány miatt emelkednek, 

Az orosz online hirdetési piac számára eközben előny, hogy a Facebook, az Instagram, a YouTube és a Google hirdetéseit már nem tudják az orosz cégek vásárolni, így ugrásszerűen megnőttek a VK, a Yandex és a Telegram-csoportok hirdetési bevételei. „Ahelyett, hogy kiment volna ez a pénz az országból Amerikába, zömmel Oroszországon belül kering.” 

„Azt gondolom, hogy a médiapiac lakmuszpapírként is értelmezhető egy ország gazdasági állapotát illetően. Nagy várakozások és bizalom van a jövőt illetően pénzcsinálás terén” – összegez Thuróczy.

s bár „ezeket is be lehet szerezni, de drágán, nem az országon belül, sokáig tart, és sokszor ismerőst kell hozzá találni”. 

E téren Kína, az Egyesült Arab Emírségek és egyéb öbölbéli arab államok, valamint Latin-Amerika segíti ki az oroszokat, így például „valamennyi nyugati autót lehet kapni Oroszországban, például Dubajon keresztül. Az, aki középkategóriától felfelé válogat, eldöntheti, hogy rákölt-e még a szállításra és a papírmunkára, vagy inkább vásárol egy kínai autót, ami nagyjából ugyanazt tudja, csak még nincs presztízse, viszont szinte azonnal itt van és nincs vele nyűg” – részletezi az autópiac helyzetét informátorunk, aki az iráni és indiai autómárkák megjelenését is észrevette az országban. 

Hasonló a helyzet az alkatrészeknél is: várni kell a Közel-Keletről vagy Közép-Ázsiából érkező eredeti alkatrészekre, Kínából viszont gyorsan Oroszországban vannak az olcsó másolatok.

Mi van a nyugati cégek helyén?

A kivonult nyugati elektronikai cégek termékeit külföldről lehet erre specializálódott Telegram-csatornák segítségével beszerezni, és ők intézik az alkatrészbeszerzést, a javítást is a laptopok, telefonok, videokártyák esetében. A kivonult nyugati cégek helyébe lépő szolgáltatások pedig árcsökkenést hoztak, mert „nem kell fizetni a divatos üzlet fenntartásáért és a marketingköltségvetésért”:

Hasonló tendencia megfigyelhető a számítástechnikai iparban is: felbukkantak a hasonló teljesítményt olcsóbban nyújtó indiai és kínai számítógépmárkák, bennük az Intel és AMD processzorokkal, mert „a globális ellátási láncban nem lehet megakadályozni, hogy egy kínai piacra gyártott amerikai szellemi tulajdon eljusson Oroszországba”. „A mosógépeket nem piszkálja itt senki” – utal gúnyosan Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök vonatkozó megjegyzésére Thuróczy.

Különösen izgalmas a ruhakereskedelem, ahová titkon visszatértek a nyugati márkák. „A Zarát is birtokló csoport például egy libanoni cégen keresztül bérelte újra az üzleteit, kitett rá egy új nevet, bent pedig a cégcsoporthoz tartozó ruhákat lehet kapni, eredeti márkanévvel, eredeti formában. Hirdetnek is, csak nem úgy, hogy Zara, hanem az új néven.

Valójában a legtöbb cég ezért ment el innen, ez a valódi célja ezeknek a kommunikációs és PR-akcióknak” – mondja Thuróczy. Szerinte a jelenség oka az, hogy „az orosz piac önmagában nem hoz annyit, mint amennyit veszítenének a nyugati piacokon, ha rájuk támadna több ezer hangos elégedetlenkedő az online felületeken. Így viszont itt is vannak és nincsenek is itt.” F

elelevenít egy anekdotát is a New Balance amerikai cipőgyár kapcsán, amely egyébként nem vonult ki, továbbra is hivatalos boltjaiban árulja a lábbeliket. „Rendkívül népszerű, mivel a cirill betűkhöz szokott szem számára az N betű a cipőkön elforgatva úgy néz ki, mint egy Z. És sokan, ha egy amerikai cipőt vehetnek egy hivatalos boltból, amire Z-betű van varrva, meg is veszik” – így Thuróczy.

Fizetni és utazni hogyan lehet?

A pénzügyi szankciók pillanatok alatt levágták az orosz bankok zömét a nemzetközi fizetésekhez használt SWIFT rendszerről, illetve működésképtelenné tették mind a MasterCard és VISA bankkártyákat Oroszországban, mind az oroszok ilyen kártyáit külföldön. Ezért az Oroszországba látogatók vagy ott üzletelők számára jelentősen megnehezült az ottani fizetés, illetve a pénzek mozgatása az EU-ból Oroszországba.

Az egyik megoldás erre, hogy külföldi állampolgárok – akik korábban is nyithattak orosz bankszámlát anélkül, hogy orosz tartózkodási engedélyük lett volna – ezt már személyes megjelenés nélkül is megtehetik. Pénzküldés tekintetében pedig 

azaz nem számlák, hanem bankkártyák között lehet pénzeket mozgatni online megoldásoknak köszönhetően. Egy-két hetes átfutással utalni is lehet olyan Oroszországban maradt európai bankokba, amelyek még rajta vannak a SWIFT rendszeren.

Az oroszok utazási szokásait ugyanakkor jelentősen átírták a szankciók: a nyugati célpontokat lecserélték Törökországra, Tanzániára, az Emírségekre, Egyiptomra, a Maldív-szigetekre, Balira, Kubára és Indiára, illetve belföldi desztinációkra. „Az ismerőseim körében is elképesztően sokan mennek Dagesztánba, a Krímbe, Szocsiba vagy az Altajba” – meséli Thuróczy.

Mire vágynak a háborúban az oroszok?

Thuróczy szerint bár általánosítani nehéz, ő úgy tapasztalja, hogy „az emberek azt szeretnék, hogy minél előbb véget érjen úgy ez az egész, hogy abból Oroszország kerül ki jól, ne kelljen többé elviselniük a nyugatiaktól azt, hogy semmibe sem veszik őket.

– így beszélgetőpartnerünk.

Emellett jelentősen csökkent az oroszok körében a Nyugat ázsiója. „Még az ellenzékibb gondolkodású emberek egy része is úgy érzi, hogy valami olyasminek az áldozatai, amin a zsidók mentek keresztül a náci Németország idején: orosz állampolgárságuk miatt páriák lettek, függetlenül attól, hogy egyetértenek-e azzal, ami történik vagy sem” – összegez Thuróczy. 

„Általánosságban sokan csalódtak a jogállamra, az emberi jogokra és a nemzetközi jogokra hivatkozó Nyugatban, őszinte döbbenetet láttam sok ismerősömön akkor, amikor orosz állampolgárságú daganatos gyerekektől és felnőttektől megtagadták az ellátást a nyugati országokban, megszüntették az ilyen programokat, most pedig még bizonyos gyógyszereket sem exportálnak ide” – idézi fel végül az oroszok panaszait informátorunk.

Egyedi perspektívából megfogalmazott oroszországi pillanatképeket és helyszíni helyzetjelentéseket bőséggel találnak még Thuróczy Richard Telegram- és YouTube-csatornáin.

Nyitókép:MTI/EPA/Jurij Kocsetkov